Életige - 2002. július

"Akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van." (Mt 13,12)

Annyira fontos Jézusnak ez az igéje, hogy Máté kétszer is idézi evangéliumában. Világosan kimondja, hogy Isten máshogy "gazdálkodik", mint mi. Számításai mindig különböznek a mieinktől, például amikor ugyanazt a bért adja az utolsó óra munkásának, mint az elsőként munkába állónak.

Jézus tanítványainak válaszolt ezekkel a szavakkal, akik azt kérdezték tőle, miért van az, hogy velük nyíltan beszél, másokhoz viszont példabeszédekkel, burkoltan szól. Jézus a teljes igazságot, a fényt adta tanítványainak, pontosan azért, mert követték őt, mert számukra ő volt minden. Azoknak, akik megnyitják neki szívüket, akik teljesen készek arra, hogy befogadják őt, akik már birtokolják Jézust, teljesen odaajándékozza magát.

Hogy megértsük ezt a viselkedésmódot, segítségünkre lehet egy másik, hasonló ige, Lukács evangéliumából: "Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe." A két mondatban Jézus logikája szerint a birtokolni (akinek van, annak még adnak) ugyanazt jelenti, mint adni (adjatok, és akkor ti is kaptok).

Biztos vagyok abban, hogy ezt az evangéliumi igazságot már te is megtapasztaltad. Vajon amikor segítettél egy betegnek, amikor megvigasztaltál valakit, aki szomorkodott, vagy amikor társa lettél egy magányos embernek, nem tapasztaltál-e néha olyan örömöt és békét, amelyről nem tudtad, hogy honnan származik? Ez a szeretet logikája. Minél teljesebben ajándékozzuk oda magunkat, annál gazdagabbak leszünk.

Tehát akár így is érthetnénk az e havi igét: akiben van szeretet, aki szeretetben él, annak Isten megadja azt a képességet, hogy még jobban szeressen, és a szeretet teljességét, hogy olyanná váljon, mint ő, aki a Szeretet.

Igen, a szeretet által élünk. Azért létezünk, mert szeretünk. Ha nem szeretnénk, nem élnénk. És minden alkalommal, amikor nem szeretünk, megszűnünk létezni. ("... még azt is elveszik, amije van").

Tehát nem marad más számunkra, mint hogy szeressünk, magunkat nem kímélve. Isten csak így fogja nekünk adni önmagát, és minden ajándékát.

Adjunk először is azoknak, akik körülöttünk vannak, és legyünk biztosak abban, hogy ha nekik adunk, akkor Istennek adunk! Adjunk mindig mindent: egy mosolyt, a megértésünket, a megbocsátásunkat, azt hogy meghallgatjuk a másikat, adjuk intelligenciánkat, készségünket, az időnket, a tehetségünket, az ötleteinket, tevékenységünket. Adjuk a tapasztalatainkat, a képességeinket, és osszuk meg másokkal javainkat, hogy semmi se halmozódjon föl, hanem minden kézről kézre járjon!

Ha adunk, megnyitjuk Isten kezét, aki gondviselő szeretetében túláradó mértékkel áraszt el bennünket ajándékaival, hogy aztán még többet adhassunk és kaphassunk, és így sok szükséget szenvedő embertársunkon segíthessünk.

A legnagyobb ajándék, amelyben Jézus részesíteni akar bennünket: ő maga. Mindig jelen akar lenni közöttünk: ez az élet teljessége, ez az a bőség, amelyben részesíteni akar bennünket. Jézus akkor adja magát tanítványainak, ha azok egyként követik őt. Ez az életige tehát emlékeztet minket lelkiségünk közösségi dimenziójára is. Így is értelmezhetjük: akik között ott van a kölcsönös szeretet, akik egységben élnek, azok megkapják Jézus közöttük lévő jelenlétét.

Sőt, még többet is kapunk. Akinek van, mert szeretetben él, és ezért megkapja a százszorost itt a földön, annak ráadásként megadatik majd a jutalom: a mennyország. És bőségben lesz.

Akinek nincs, és a százszorost sem tapasztalja meg, mert nem él szeretetben, az a jövőben sem örvendhet mindannak, amit már itt a földön birtokolt, mert a pokolban nem lesz más, csak gyötrődés.

Szeressünk tehát, szeressünk mindenkit! Szeressünk egészen addig, amíg a másik nem válaszol erre! Így a szeretet kölcsönössé válik, és miénk lesz az élet teljessége.

Chiara Lubich

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu