Könyvespolc

Erzsébet - régi-új mese egy királylányról

Ha valakit egyszer csak arra kérünk: "meséld el!", akkor semmiképp sem azt várjuk tőle, hogy "tájékoztasson az eseményekről". Jól fésült információknál jóval többre számítunk: arra, hogy az elbeszélő szavai bevonják, netán magukkal ragadják egész valónkat. A mese nem puszta intellektuális móka: indulataink, érzelmeink, vágyaink, félelmeink találnak benne rég sejtett otthonra.

Ezért aztán nem egyenlő a lefokozással, ha egy történet mesévé válik, sőt. A gyűrűk ura című regény neves szerzője, a témában igencsak illetékes J.R.R. Tolkien egy tündérmesékről szóló tanulmányában arról ír, hogy egyetlen történet van, amelyben csakugyan megvalósult a boldogító és megrendítő befejezés, és ez az evangélium, a beteljesült mese.

A közelmúltban megjelent egy gyermekeknek szóló újabb képeskönyv, történetének főhőse Erzsébet (a szüleinek: Erzsikém).A kis királylány hazája nem az Óperenciás-tengeren meg az Üveghegyen túl volt (bár azok is nagyon szép helyek, gyerekkoromban sokszor jártam arrafelé), hanem "ott, ahol a Kárpátok zöld hegyei Magyarország hatalmas síkságát koszorúzzák". (Na, még mielőtt valaki megriad, és - jajongva: Már a mesékben is?! - sebtében keresgélni kezdi "nacionalizmus" elleni tűzoltókészülékét, sietek megjegyezni, hogy a könyv szerzője az osztrák Gertrud Fussenegger, és a kötet igazán szép színes illusztrációit Elisabeth Singer készítette. Továbbléphetünk.)

A kislány hazáját külső támadás veszedelme fenyegeti, szülei, akiknek maradniuk kell (II. Endre és Gertrudis királyné) idegen földre adják, Türingiába. Itt játszódik le Árpád-házi Erzsébet, Lajos tartománygróf feleségének jól ismert, megindító története Wartburg várában és Marburgban. A mese egyszerű szavakkal szól a felcseperedő kislány hitéről, a kápolnai feszületen látott Jézushoz fűződő személyes kapcsolatáról, a szegények szeretetéről, azaz szolgálatáról; szerelemről, házasságról, anyaságról, vagy épp a jól ismert rózsacsodáról - azaz egy szent életéről. Egyszerű szavakkal, ezért megnyerően: a gyerekek nyelvén.

Sok ilyen igényesen elkészített, szép, a keresztény hit értékeit közvetítő gyermekkönyvre volna szükség. Szomorú tény, hogy katolikus könyvkiadásunk a sajtószabadság utóbbi tizenkét esztendeje során nem ismerte fel ezt az igényt, és finoman szólva nem jeleskedett e téren. A most napvilágot látott Erzsébet című gyermekkönyv is egy kis civil szervezet, a Szilágyi Erzsébet Nőegylet gondozásában jelent meg. Köszönet érte.

Szigeti László

A gyulai esperesi kerület története

Az egyházi közigazgatás lassabban változik, mint a civil. Számtalan ősi, gyakran sok évszázados elemet őriz nemcsak elnevezésében, hanem gyakorlatában is. Például az ország fővárosának területén 1993-ig három szomszédos egyházmegye osztozott, melyek egyike sem viselte sem Buda, Pest, vagy Budapest nevét. Hasonlóan érdekes, hogy van olyan megyeszékhelyünk, amely egyben nem egy esperesi kerület központja és névadója is, hanem egyházi szempontból egy ma nála kisebb településhez tartozik. Ilyen Békéscsaba, illetve a békéscsabai plébániák, amelyek a korábbi vármegyeszékhely, Gyula nevét viselő esperesi kerület részei.

Ennek az ősi esperesi kerületnek a történetét írta meg és rendezte kötetbe Kovács István, jelenlegi gyulai esperes-plébános. Értékes munka.

A gyulai esperesi kerület plébániái a váradi (nagyváradi) püspökséghez tartoztak egészen 1993-ig, amikor a Szeged-csanádi Egyházmegye része lett. Trianon után a váradi püspökség magyar fennhatóság alatt maradt részén apostoli kormányzóság alakult, amelynek központja 1921-23 között Gyulán, azt követően 1952-ig Debrecenben volt. 1952-től a váradi részek ideiglenes jelleggel a csanádi püspökség joghatósága alá kerültek. S azt az állapotot véglegesítette II. János Pál Hungarorum Gens kezdetű bullájával.

A kötet sorra veszi az esperesi kerület plébániáinak, templomainak, egykori és mai iskoláinak történetét. A tanulmány gazdag mellékletekkel egészül ki, amelyek tartalmazzák többek között az ismert váradi püspökök névsorát 1103-tól, az apostoli adminisztrátorok és a csanádi illetve szeged-csanádi püspökök nevét, a főesperesek és esperesek adatait 1225-től, az esperesi kerület egykori és mai papságának katalógusát és középkori templomainak titulusait. Itt szerepel egy rendkívül ritka, ma már nem létező particípium is: a gyulai vár kápolnájának titulusa az "Apostolok szétoszlása" volt. A képmellékletek bemutatják a kerület templomait, plébániai pecsétjeit és az egykori és mai papságot is.

S egy szomorú, figyelemfelkeltő adat még a könyv függelékéből: Az 1950-ben feloszlatott szerzetesrendek a rendszerváltozás óta eltelt több mint egy évtized alatt sem tudtak visszatelepülni, és ez nemcsak a gyulai esperesi kerületre, de egész Békés megyére igaz.

A gyulai esperesi kerület történetének egyik termékeny időszaka az a negyed század volt, amikor báró Apor Vilmos állt a gyulai plébánia élén. A mostanáig egyetlen huszadik századi boldoggá avatottunkat, 1941-ben itt, a gyulai Nádi Boldogasszony templomban szentelték püspökké. A kötet tanúsága szerint nemcsak győri püspökként, de plébánosként is maradandót alkotott. S ehhez az örökséghez méltó a múltat-jelent számba vevő új egyháztörténeti munka is.

Sz. Cs.

(Kovács József: A gyulai római katolikus esperesi kerület története. Gyula, 2001)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu