Jámbor Magnetta

Csereháti alkonyat

Járom a lomha dombvidéket

a széles lankák összeérnek,

a szántók foltos takarója

beteríti a teljességet...

A földutak tompán ragyognak

valami szelíd bensőséggel -

mint kisded görbe lába-karja

karolnak gyöngyszín békességgel.

Akácfasorok illatába

Szelídül itt be minden lárma...

vércse sír, szél cibálgat ágat,

halk zúgással a dombok hátán

porfelhőben kis traktor vágtat:

fel-felbukkanó apró sárkány,

port okádik a rögöt vágván,

befúródva az ég tüzébe.

...s a hétköznapok új reménye,

munkával szentelt televénye

belesimul az esthomályba.

- Így zeng a vidék est-imája. -

Demjén Irén

Féltelek, anyám

Kezek, imára kulcsolt ráncos kezeid.

Azok a dologtól kérgesedett,

Gyengén is erős

Áldott kézfejek.

Szemek, titkokat őrző drága szemeid,

Mint lebukó Nap a tekintet,

Oly lágyan melengeti

Szívemet.

Az óra körbe jár, őszre vált az idő.

Az este settenkedve lépeget,

Közben halkul a szó,

A csend hegedül.

Nem látlak

Sötétben félek, makacsul féltelek.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu