A főpap "előélete"

Mindszenty József életének alakulása az elmúlt tizenkét esztendőben eléggé ismertté vált, történelmi tanulságaival együtt. Természetesen az 1945 utáni évekre összpontosult a figyelem, Magyarország bíboros hercegprímására (prímásként ő volt az utolsó herceg), és hitéért, hazájáért viselt iszonyú szenvedéseire.

Most, születésének 110. évfordulója után, holtában, hazatérésének tizenegyedik évfordulóján a nagy főpap "előéletét" idézzük fel.

Milyen szülői örökség és jellemnevelés tette őt lelki-szellemi nagysággá? Édesapja igen jó képességű és szorgalmú, húszholdas gazdálkodó volt, akit közéleti érdeklődése miatt is már 32 évesen a község bírájává választottak. Édesanyjáról pedig később ezt vallotta: "Igen jellemző tulajdonsága volt, hogy szívóssággal és körültekintéssel csaknem minden életrevaló tervét végre tudta hajtani, nagy nehézségek előtt sem torpant meg."

A szombathelyi premontrei gimnáziumban jeles érettségit tett, pedig osztatlan, falusi iskolából került oda, tanítójának tanácsára. Hogy történelemtanár vagy pap legyen-e, azt a Regnum Marianum papi közösség alapítójánál, gróf Majláth Károly erdélyi püspöknél végzett szentgyónása segített eldönteni. Püspöke a szombathelyi szemináriumból a bécsi Pazmaneumba akarta küldeni, de ő elhárította, mert lelkipásztori tervei voltak. Kispapként is foglalkozott a magyar történelemmel és irodalommal, szociális problémákkal.

Az 1915-ben pappá szentelt Mindszenty másfél év után Zalaegerszegre került, ahol negyedszázadon át volt hittanár, majd plébános, esperes, címzetes apát, püspöki biztos. Az akkor 16 ezres lélekszámú megyeszékhelyen és öt leányegyházában házapostolok hálózatát építette ki, rendszeres családlátogatásokat végzett káplánjaival. Szerzeteseket hívott a munkásnegyedbe és a környékre, egyesületeket szervezett. A bővített művelődési házban előadás-sorozatokkal vonzotta az érdeklődőket. "Iskolavárost" fejlesztett, szegénygondozást, kórházi és börtönpasztorációt szervezett, szociális otthont alapított. Szegény sorsú vidéki diákoknak szállást és ellátást biztosított.

Volt káplánja jegyezte fel, hogy a harmincas évek elején káplánjaival felvásároltatott bankok által árverésre bocsátott paraszti gazdaságokat, és titokban visszaszármaztatta azokat a volt tulajdonosának. A megyegyűlésen megakadályozta, hogy 1935-ben Gömbös Gyula miniszterelnök kormányának bizalmat szavazzanak, mert "diktatúrás törekvésű". 1941-ben pedig elérte, hogy Muraközt is visszacsatolják. Szerepe volt ebben királypárti (legitimista) meggyőződésének is, mely a maga idejében éles szembenállást jelentett a nemzetiszocialista veszedelemmel.

Beszédeiről P. Varga László jezsuita írta: "Kitűnően ismeri a magyar irodalmat, a legújabbat is. De úgy látszik, Pázmányt, Vörösmartyt és Gárdonyit forgatta leginkább, mert bennük találta meg azt a veretes beszédmódot, amely igényének leginkább megfelelt." Beszédeire, előadásaira nagyon gondosan, írásban készült.

Kora reggel pontosan beült gyóntatószékébe, majd szentmiséje után irodájában délelőtt fogadta ügyes-bajos dolgaikban járó híveit. Azt a klasszikus egykori lelkipásztor típust testesítette meg, amely nemcsak hívei hitbeli, lelki szolgálatát tartotta kötelességének, hanem szociális, sőt gazdasági felemelésükért is küzdött. A szó teljes értelmében volt atyja övéinek. Amikor előbb Veszprémben, majd Esztergomban lett főpásztor, ezt a lelkipásztori eszményt terjesztette ki országos méretekben. Úgy is, hogy népével és népéért szenvedett.

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu