Pünkösd előtt

Még a mai világban is magától értetődő, hogy nagy ünnepeinkre fel kell készülni. Egyetértünk Márai Sándorral, aki egy helyütt így ír: Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.(Az ünnepekről). Az adventi és a nagyböjti idő a karácsony és a húsvét ünnepére való lelki előkészületnek az ideje. Pünkösd előtt nincs ilyen sajátos felkészítő időszak az egyházi évben. Ezért pünkösdre a legtöbb egyházközségben sajnos nem is készülnek. Szemináriumokban és rendházakban régóta létezik az a szokás, hogy a pünkösd előtti napokban Lélekváró és Lélekhívó közös imádságokat tartanak. Újabban hallani arról is, hogy egyes plébániákon, ifjúsági és lelkiségi közösségekben is szerveznek ilyen jellegű ima-összejöveteleket, de a katolikus hívek nagy többsége egyáltalán nem készül a pünkösdre.

A liturgikus reformnak köszönhetően a húsvéti idő liturgiája úgy lett összeállítva, hogy a pünkösd előtti héten a szentírási szakaszok és a liturgikus szövegek a harmadik nagy ünnepünkre akarnak felkészíteni bennünket. A liturgia már az ünnep előtt ráirányítja figyelmünket arra, hogy a Szentlélek hogyan van jelen az egyházban és az egyes emberek életében. Aki tehát a pünkösd előtti napokban mindennap részt vesz a szentmisén, a liturgia segítségével megfelelően felkészülhet a Szentlélek kiáradásának nagy ünnepére. Ezekben a napokban mindennap változnak a szentmise könyörgései, a szentírási szakaszok, és így naponkénti lelki programot adnak a pünkösdre készülő egyháznak. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a pünkösdre való lelki előkészületnek mindenki számára könnyen elérhető eszköze: a szentmise liturgiája!

Már húsvét 5. vasárnapjától kezdődően a hétköznapi szentmiséken folytatólagosan olvassuk Jézus búcsúbeszédét, amelyben Jézus megígéri a Szentlelket (Jn 14-16.). A tanítványok küldetése az, hogy tanúskodjanak Jézus mellett, de ezt nem saját erejükből teszik, hanem a Szentlélek segítségével, aki úgy jön, mint a Vigasztaló, mint az Igazság Lelke (6. hét, hétfő). A Szentlélek csak Jézus halála és megdicsőülése után jöhet el. A megváltással kellett őt számunkra Jézusnak kiérdemelnie. A Szentlélek feladata az lesz, hogy Isten gyermekeit összekapcsolja az Atyával, és hogy a világban érvényre juttassa a megváltás gyümölcseit (6. hét, kedd). Az ünnep előtti hetekben az Isten igéje ismételten rádöbbent bennünket a Szentlélek létére és életünkben való jelenlétére.

A lelki előkészület legintenzívebb szakasza az utolsó hét. Az ünnep előtti héten a szentmise első könyörgése (kollekta) mindennap a Szentlélek újbóli kiáradásáért imádkozik. Egyházunk hivatalos imádságai szakszerűen megtanítanak bennünket arra, hogy miért is annyira nélkülözhetetlen számunkra a Szentlélek személye.

Hétfőn a miséző pap vezetésével így imádkozunk: "Istenünk, szálljon le reánk a Szentlélek ereje, hogy akaratodat hűséges lélekkel kövessük". Kedden így könyörgünk: Istenünk, add, hogy a hozzánk eljövő Szentlélek bennünk lakjék kegyelmével". A szerdai könyörgés az ekleziológiai és liturgikus vonatkozásokra emlékeztet bennünket: "Istenünk, tekints jóságosan egyházadra, amelyet a Szentlélek gyűjtött össze". Csütörtökön azért könyörgünk, hogy "töltsön el minket ajándékaival a Szentlélek, és mutassa meg rajtunk hatalmas erejét". A pénteki oráció arra emlékeztet, hogy a húsvéti misztériumnak, amelyhez szervesen hozzátartozik a Szentlélek eljövetele, eszkatologikus vonatkozása is van: "Istenünk, te Krisztus megdicsőítésével és a Szentlélek megvilágosító kegyelmével feltártad előttünk az örökkévalóság kapuját". A pünkösdvasárnap előtti reggel pedig a szentmise kezdőéneke figyelmeztet bennünket arra, hogy az apostolok, az első tanítványok és Mária példáját követve imádságban virrasztva várjuk a pünkösdöt (ApCsel 1,14).

Külön figyelemre méltó, hogy pünkösd előtt ünnepélyes vigíliát tartunk. A vigília mindig előkészületi nap. Két gondolat (vö. kétféle első könyörgés) foglalkoztatja ilyenkor az egyházzal együtt élő hivőket: a húsvéti idő bezárásának gondolata és a pünkösdi kegyelmek befogadására való előkészület. A felajánlási könyörgés szerint arról sem feledkezhetünk meg, hogy a szentmisében is működik a Szentlélek. Amint valamikor régen Krisztus teste a Szentlélektől fogantatott, úgy most is ő változtatja a kenyeret és a bort Krisztus testévé és vérévé. Ezért esdjük le a Szentlelket áldozati adományainkra (epiklézis).

Ezek után azt kell mondanunk, hogy lelki életünk minősége nagymértékben függ attól, hogy mennyire akarunk és tudunk együttműködni a Szentlélekkel. A liturgia a Szentírással összhangban ezekben a napokban ismételten figyelmeztet: a "Lélek szerint éljetek!" (Gal 5,16).

Dolhai Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu