A Szentatya a Magyar Sionon

A magyar egyház utóbbi időszakának leglátványosabb és sok szempontból kiemelkedően fontos eseménye II. János Pál pápa első magyarországi látogatása volt 1991-ben. Három esztendő telt el a pápa első meghívása és tényleges eljövetele között. A kommunista diktatúra utolsó, átmeneti kormánya hívta meg, eljövetelekor viszont az első szabadon választott kormány fogadta. Másik világba érkezett, mint amelybe eredetileg készülődött.

A kormány meghívását 1988 augusztusában adták át, így augusztus 20-án, a Szent István-bazilika előtt tartott szabadtéri mise végén Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek bejelenthette, hogy az állami vezetőkkel való egyeztetés alapján meghívja a pápát lelkipásztori látogatásra. A bejelentést a hívek hatalmas éljenzéssel fogadták. 1988. november 14-én a pápa Paskai László bíborosnak írt levelében jelezte, hogy örömmel elfogadja a meghívást. Az eseményre három évvel később, 1991-ben kerülhetett sor. 1990 végén a Szentatya külön levelet küldött a magyar katolikusoknak, amelyben kifejezte örömét, hogy az 1991. esztendő során Magyarországra látogat (vö. Új Ember, 1991. jan. 6.).

Amikor 1991 augusztusában a Szentatya valóban eljött Magyarországra - a külső megfigyelők szerint is - meglepően jól ismerte nemcsak múltunkat, hanem jelenünket is. Nemcsak személyes varázsával hódította meg a közönyöseket, a kritikusan távolmaradókat is, hanem az ország és az egyház jelenéről adott találó helyzetelemzéseivel is. Az utólagos fölmérések szerint a pápa beszédeit hívők és nem hívők egyaránt nagy tetszéssel fogadták.

A pápa fogadására szinte az egész ország megmozdult. A lelkipásztori felkészülés mellett a rendőrség, a nemzetbiztonsági szolgálat és a hadsereg is nagy erőkkel szervezte a látogatást. (A Szentatya "úti marsallja", az azóta már püspökké szentelt P. Tucci jezsuita atya szerint csak az Egyesült Államokban foganatosítottak hasonló méretű biztonsági intézkedéseket.)

A Ferihegyi repülőtérről helikopterek szállították a pápát és közvetlen környezetét Esztergomba. Útja először a bazilika kriptájába, Mindszenty bíboros sírjához vezetett, Paskai László kíséretében. Térdre borulva, hosszan imádkozott itt, majd a szabadtéri szentmisében megemlékezett róla: annak az emlékét idézte fel, "aki Krisztushoz és az egyházhoz való hűségnek, valamint a hazaszeretetnek tündöklő tanúságtételét hagyta ránk". A homíliában aztán külön is köszöntötte "nagyra becsült testvérét", Paskai László bíborost.

A szentmise után minden az előzetes terv szerint zajlott. A pápa kíséretével, a nap házigazdájával, Paskai bíboros úrral és a magyar püspöki kar tagjaival hajón tette meg az utat Esztergomból Budapestre. A rendőrségi túlbiztosítás tökéletesen működött. Három azonos formájú hajót indítottak egymás után, hogy az esetleges merénylők ne tudhassák, melyiken tartózkodik a pápa. A folyó mindkét partját kiürítették, a víz alatt könnyűbúvárok őrködtek, a levegőben helikopterek. A Szentatya - szemtanúként idézem fel az utat - a középső hajó első részében foglalt helyet, a legelső sorban: az ablakon át gyönyörű kilátás nyílt a Dunára s a tájra. A magas rangú főpapok mögötte kedélyesen társalogtak egymással. Ő imádságba merülve ült, de időnként felállt és körülpillantott. Integetésre emelte karját, aztán csüggedten leengedte, hiszen senki se volt a látóhatáron. Nem sejthette, hogy a biztonsági szolgálat tartotta távol a fogadására összegyűlteket. A Szentatya szívében ekkor még Krakkó és Czestochova milliós tömegeinek éljenzése visszhangozhatott, akik alig néhány órával korábban körülvették. Fájdalma bizonyára csak akkor oldódott, amikor megérkezett Budapestre, és a Parlament előtti téren meglátta az üdvözlésére összegyűlt tömeget. Érződött: most már hazaérkezett, a pásztor az övéi közé.

A látogatás záróakkordjaként Paskai bíboros úr a budai várban, a nemrég visszakapott és helyreállított székházában látta vendégül a pápát és kíséretét. Emlékezetes nap volt ez: egy nappal voltunk túl a Gorbacsov elleni puccson, aznap délelőtt hatalmas tömeg jelenlétében mondta el a pápa a Szent István-napi szentmisét. Történelmi idők tanúi voltunk.

Lukács László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu