Püspöktemetés Szatmárban

A közel kétszáz éves Szatmári Egyházmegye bizonyára egyik leghatalmasabb, csöndes, ugyanakkor átütő erejű tanúságtétele volt főpásztorának, Reizer Pál püspöknek a temetése április 24-én.

Ezt megelőzően a székesegyházban öt napon át felravatalozott főpásztor koporsójánál hívek ezrei rótták le kegyeletüket, és minden este ünnepélyes szentmisét mutattak be érte.

A temetés napján zsúfolásig megtelt a templom és a székesegyház előtti tér. A temetési menetben ezrek vonultak az utcán kilométernyi sűrű sorban a temető felé, ahol a papi sírkertbe temették. Volt olyan idős ember, aki állította: Márton Áron erdélyi püspök temetésekor voltak ugyanennyien. Az egyházmegye szinte minden mozgásképes papja együtt misézett, a Magyarországról és a külföldről érkezettek több mint kétszázan voltak.

A szentmisét Jean Claude Périsset romániai apostoli nuncius végezte latinul, a temetés szertartását pedig Paskai László bíboros magyarul. A szentbeszédet Jakubinyi György gyulafehérvári érsek mondta. A püspökök között ott volt Joan Robu bukaresti érsek, sok görög katolikus főpásztor és a testvéregyházak számos képviselője, köztük Tőkés László református püspök. A magyarországi püspökök közül jelen volt Gyulai Endre szeged-csanádi, Bosák Nándor debrecen-nyíregyházai, Mayer Mihály pécsi, Balás Béla kaposvári püspök, valamint Spányi Antal és Bíró László segédpüspök. Eljött Majnek Antal kárpátaljai és Huzsvár László nagybecskereki megyéspüspök is.

A temetési szertartás Ardai L. Attila egyházmegyei kormányzó szavaival kezdődött, a koporsót az elhunyt főpásztor előző évben szentelt papjai vitték. Még az ortodox templomok harangjai is szóltak. A harsogó magyar ének, a feketébe öltözött férfiak és asszonyok, fiatalok és gyermekek átélt imádsága, az egész szertartás méltósága tiszteletet parancsolt, megállásra késztette a járókelőket. Mindez nemcsak egy túl korán, fiatalon elhunyt püspöknek szólt, aki Túrterebesről Máramarosszigeten át, a szatmári nővérek zárdalelkészi szolgálatán keresztül, majd püspökségi titkári munkája révén emelkedett abba a püspöki székbe, amely 1952-től 1990-ig üres volt, s amelyet a vértanúságra kész, szent életű Scheffler János töltött be kényszerű elnémíttatásáig. A tisztelet "a püspöknek" szólt, aki jó és nyitott szívű volt, atyja papjainak és híveinek egyaránt. Emlékét, művét hirdetik az újonnan épült templomok, intézmények, a püspökség, a líceum, a kollégium, az öregotthon és sok-sok új alapítás, megújítás, végül egy megkezdett egyházmegyei zsinat. Aki ott volt Reizer püspök tizenkét évvel ezelőtt történt felszentelésekor, beiktatásakor, és emlékszik a nagy társadalmi, egyházi változás hangulatára, reményeire, az tudja értékelni igazán ennek a helyi egyháznak a fejlődését.

A Szatmári Egyházmegye tanúságot tett hitéről, összetartozásáról, egyházszeretetéről és magyarságáról. Isten adjon erőt neki a folytatáshoz, az elhunyt püspök címerében olvasható jelmondat szellemében: Krisztus szeretete sürget minket!

Pákozdi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu