"Az egyház szívében a szeretet"

Beszélgetés Várnai Jakabbal a szerzetességről

A Szentatya 1997-ben, a Nagy Jubileumra készülve rendelte február 2-át, Jézusnak a templomban való bemutatásának ünnepét, a megszentelt élet napjává. Azóta e napon a szerzetesekre is gondolunk, értük imádkozunk. Az ünnep alkalmából felkerestük Várnai Jakab ferences tartományfőnököt, a Férfi Szerzetes-elöljárók Konferenciájának elnökét, hogy a szerzetes életformáról, a szerzetességnek az egyházban való szerepéről beszélgessünk. "Nem azt akarta a Szentatya, hogy a szerzetesek magukat vagy a maguk Istennek szenteltségét ünnepeljék, megvannak erre a rendi ünnepek" - mondja Várnai Jakab. Az ünnep célja sokkal inkább az, hogy egyház figyelmét irányítsa a szerzetesi életre. Miért tűzte ki a pápa ezt a lelkipásztori célt? - kérdeztük először.

- A Vita Consecrata több helyen és többféleképpen érvel amellett, hogy a szerzetesség az egyházban nem egy szakköri foglalkozás, ahova egy adott tárgyban való elmélyülés szándékával megy valaki! A szerzetesség néhány közösség törekvése, hogy egy meghatározott életformában magát az egyházat váltsák valóra. Egyetlen rendalapító sem csak egy újabb szerzetesrendet akart létrehozni, hanem egyházi kereszténységet akart élni. Azokban a lelkiségekben, értékrendekben, életformákban, amelyeknek korábban részese volt, valószínűleg nem találta meg a Lélektől kapott karizmájának a visszhangját. Ezért hozta be az egyházba azt az új színt, amelyet az ő rendje jelent.

Várnai Jakab: "Mit kell még tennem?"

Így tükrözi az egyház is a világban meglevő sokszínűséget...

- Éppen hogy nem a színesítés, hanem az egyházi kereszténység megvalósítása a szerzetesi élet célja! Kis Szent Teréz mondja, hogy ő akar lenni az egyház szívében a szeretet. Ez nem olyasmi, ami jó, ha van, de ha nincs, akkor sincs nagy baj. Ha egy helyi egyházban lanyha vagy hiányzik a szerzetesi élet, ez azt jelzi a püspöknek, hogy az ott élő embereknek nem nagyon ad a Lélek indítást arra, hogy az egyházat gyökeres odaadással megvalósítsák.

A Redemptionis Donum kezdetű apostoli buzdításában a szerzetességet a tökéletesség útjának nevezi a Szentatya.

- Márk evangéliumából a gazdag ifjú történetét idézi itt a Pápa Úr: "Ha tökéletes akarsz lenni..." Természetesen nem gondolhatjuk, hogy a történeti Jézusnak a szerzetesi életforma lebegett volna a szeme előtt, amikor ezeket mondta a gazdag ifjúnak. Az Evangéliumban a Krisztus-követés mindenki számára követelmény, aki a megtérés útjára lép. Nincsenek az egyházban tanítványok, meg pártoló tagok, külsős munkatársak, szimpatizánsok: az ember a keresztségben már Krisztusnak szenteltté válik. A gazdag ifjú nemcsak azt mondta, hogy a parancsokat mind megtette, hanem azt kérdezte: mit kell még tennem. Megsejtette, hogy ezenfelül van még valami. Az Úr Jézus válasza: tökéletesnek kell lenned!

Mi tehát a tökéletesség útja?

- Add el mindenedet! Oszd szét az emberek között, és kövess engem! - mondja Jézus. A tökéletesség azt jelenti, hogy állj teljesen üres kézzel Isten elé! Lépj azok közé, akik teljesen Istentől várják az üdvösséget, és nem tudnak semmit felmutatni, ami a sajátjuk volna. Ne gondolj arra sem, hogy miből fogsz egyházi tizedet fizetni, miből fogsz alamizsnálkodni! Nem csupán arról van itt szó, hogy ne ragaszkodjál semmihez. Arra a felismerésre próbálja elvezetni Jézus a gazdag ifjút, miként általában a tanítványait is, hogy boldogok a szegények, boldogok, akik Isten országát úgy tudják fogadni, hogy átérzik: maguktól semmire sem képesek, s minden, ami az övék, Istentől való.

Ez tehát a szerzetesi tökéletesség?

- Lehet, sőt biztos, hogy ez nem csak a szerzetesek kiváltsága. De a szerzetesekkel szemben jogos elvárása az egyháznak, hogy elevenen tartsák az érzéket ez iránt a teljes odaadás iránt. Hogy elevenen tartsák a kérdést: mit kell még tennem?

Nemcsak az evangéliumi szegénységre szoktak gondolni a szerzetesi tökéletességet illetően...

- Valóban, voltak időszakok, amelyekben bizonyos klerikalizálódás, a laikusok háttérbe szorulása miatt úgy látszott, hogy teológiát jóformán csak szerzetes képes művelni. Beteget ápolni igazából csak szerzetesek tudnak. De megvan az egyháznak az a tapasztalata is, hogy a szerzetes nem szükségképpen tehetségesebb, felkészültebb, mint egy világi teológus vagy egyházmegyés pap. S egy szerzetes betegápoló nővér is tapasztalhatja, hogy világi kolléganőjében nagyobb az áldozatkészség, mint benne, egy szerzetes tanár is okulhat egy világi pedagógus jó példáján.

Tehát nincsen "előnyük" a szerzeteseknek?

- A Lumen Gentium zsinati dokumentum mondja: minden keresztény egyaránt meghívást kapott az életszentségre. Nem mondhatjuk, hogy az üdvösség általában biztosabb volna szerzetesként, mint civilként. Ugyanakkor a Vita Consecrata-ban azt mondja a Pápa Úr, hogy el kell ismernünk az Istennek szentelt élet objektív elsőbbségét, mert az Krisztus életmódját tükrözi. Számomra, és gondolom, minden szerzetes számára nehéz ennek a magyarázata, hiszen nem alapozhatjuk meg azzal a saját életformánkat, hogy a másikat alacsonyabb rendűnek tekintjük. Ezt a megfogalmazást én semmiképpen sem tudnám más életforma lebecsüléseként értelmezni.

Ma sokan úgy fogalmaznak, hogy "igény van" a társadalomban az egyház, a szerzetesek szolgálatára...

- Krisztus tanítványai úgy tudják, hogy isten- és emberszeretet mélyen összefonódik. Mivel a szerzetes alapvetően Krisztus-követő, ezért ennek a szeretetnek a jegyében igyekszik alakítani életét. A szolgálatok vállalásában a szeretet találékonysága mutatkozik meg, amely felismerteti vele a társadalom ínségeit, és hozzáfog azok enyhítéséhez. Ezért hoztak létre a szerzetesek oktatási intézményeket, kórházakat, amit éppen kellett. Nem mondhatom azonban, hogy mivel az állam a társadalmi hasznosságot ismeri el, én a szerzetesi életformámat azzal valósítom meg, hogy a hasznos tevékenységet végrehajtom. Az isten- és emberszeretet csak együtt lehetséges, csak együtt tud haladni imádság és szolgálat, és a sorrendet nem lehet megfordítani! Aki csak azért menne szerzetesnek, hogy jobb tanár legyen, az hamar abbahagyná, vagy rengeteg szenvedésnek tenné ki magát és másokat. Akinek csak iskolák, kórházak jutnak eszébe a szerzetesekre gondolva, az csak a jéghegy csúcsát látja. A szerzetesrendek 1950-es feloszlatása például nem csupán azért volt csapás, mert sok tanárt és ápolót stb. veszítettünk el, hanem mert a társadalom egyik idegszálát hasították el. Ettől az eseménytől még inkább görcsbe rándult. Egyes életfontosságú szerveinek működése máig nem állt helyre. Alig kiheverhető csapás érte a hitből fakadó, átadott élet eszményét, a tiszta odaadás és önzetlen szolgálat, a teljes elkötelezettség és hűség eszményét.

Mit gondol egy újító-megújító rend képviselője a XX. századi szerzetesi kezdeményezésekről?

- Több kísérletet látunk arra, hogy új módon éljék a férfi és nő, világiak és szerzetesek kapcsolatát, összetartozását. A szerzetesség történetében eddig nem voltak maradandók azok a törekvések, amelyek a férfi és a női közösségeket, a családos és szerzetesi életformát szorosabban egymáshoz akarták rendelni. De lehet, hogy az idők változásával most már megvan az alapunk erre, mert például a nők társadalmi státusa valóban jelentősen változott a nyugati világban, s más elbírálás alá esik az egyházban is. Jóindulattal és józansággal kell kísérnünk ezeket a kezdeményezéseket.

Megfigyelhető a mai világban, hogy az emberek vágynak Krisztusra, de a papokra, szerzetesekre kevésbé...

- Honnan volna helyes kép róluk a társadalomban, mikor több nemzedék előtt igyekeztek a legrosszabb színben feltüntetni a papokat. A rendszerváltozás óta a bulvársajtó munkálkodik ugyanezen. Örülhetünk, hogy legalább ennyire megtűrnek és tisztelnek bennünket. A dolog másik oldala, hogy a templom és a sekrestye falai közé szorított létet az egyház is megszokta. Most nehezen merészkedik ki, hogy szót értsen más szellemi területekkel. Ha például intézményesen felismernénk, hogy a világiak teológiai oktatása egyfajta párbeszéd alapja is lehetne, akkor nem csupán a szorosan vett lelkipásztori munkához, a hitátadás feladatához keresnénk ezáltal segéderőket. Akkor megalapozott befektetésnek tarthatnánk a teológiai képzés lehetőségét megadni más területen képzett embereknek, fenntartva, hogy a teológia csak hitből művelhető. Így kialakulhatna egy olyan hívő orvos, közgazdász, bölcsész, tudós, művész réteg, egy olyan műszaki értelmiség, amelyik a jelenleginél termékenyebb párbeszédet tudna folytatni egymással és a klerikusokkal is.

Legyenek tehát teológiailag képzett világiak. A papok, szerzetesek pedig tanuljanak világi szakmát?

- Ha egy pap egészen benne van a lelkipásztorkodásban, az legtöbbször anynyira betölti az életét, hogy szakmát nemigen tud művelni, legalábbis hivatásszerűen nem. Nálunk, ferenceseknél most több helyütt is olyanok lelkipásztorkodnak, akik 1990 előtt tanítottak. Ha növendékeink közül valaki egyetemi tanulmányokat is kíván folytatni a teológia mellett, megteheti. Papképzésünk színvonalának sokat használna, ha már felsőfokú képesítéssel kezdenék a teológiát. Talán még az ebből adódó finanszírozási nehézségeknél is erősebb szempont lehetne, ha tágabb szellemi horizonttal nyúlnának a hit kérdéseihez.

Szikora József

* * *

A Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája 1991-ben alakult meg. Megfogalmazott célja azonos a férfi rendfőnökök konferenciájának céljával. A két szervezet közös titkárságot tart fenn, amely iroda egyben az Iskolafenntartó Szerzetesrendek Konferenciájának is központja. (1027 Budapest, Rómer Flóris u. 4. Tel.: 212-5482) A Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája szervezte meg 1999 nyarán a Közép- és Kelet-európai Női Szerzeteselöljárói Konferenciák elnökeinek és képviselőinek találkozóját, amelyre elsősorban a posztkommunista országokból érkeztek résztvevők.

* * *

II. János Pál pápa Vita Consecrata - A megszentelt élet kezdetű apostoli buzdítása 1996-ban jelent meg, az azonos címmel tartott püspöki szinódust követően. A Szentatya apostoli buzdításában, miután bemutatta a szerzetesi élet intézményi formáit, Jézus színeváltozásának jelenetét idézi Szent Máté evangéliumából, majd az apostolok élményén keresztül - "jó nekünk itt lennünk", Isten szózata: "Ez az és szeretett Fiam..." - szól a "színeváltozott" létezésről, a meghívásról az életszentségre. Az apostoli buzdítás további fejezeteiben, A testvériség jele, A szeretet szolgálata, igen részletesen szól a Szentatya az Istennek szentelt élet jellegzetességeiről, több helyen külön is tárgyalja az Istennek szentelt nő méltóságát és szerepét. A Vita Consecrata magyar fordításának második kiadása, amely a Szent István Társulatnál jelent meg 2000-ben, jelenleg is kapható.

A Szentatya két korábbi dokumentumban is foglalkozik a szerzetességgel. Az 1988-ban, Mária évében megjelent apostoli levele a szerzetesi hivatás, az Istennek szenteltség, az apostolság titkát vizsgálja a szerzetesek és Mária, mint az egyház "ősmintája" közötti kapcsolatot elemezve. (Szent István Társulat 1988.)

II. János Pál pápa Redemptionis Donum - A megváltás ajándéka kezdetű apostoli buzdítása - mint megjelenésének évében, 1984-ben, Agostino Mayer érsek, a szerzetesi kongregáció prefektusa írta róla: "Nem ad normákat és rendelkezéseket, jellegét tekintve lelki olvasmány és elmélkedések sorozata". A gazdag ifjú evangéliumi történetén keresztül szól ebben hivatásról, meghívottságról, küldetésről és tökéletességről. (Szent István Társulat 1984.)

* * *

A Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája 1991-ben jött létre. Hasonló szervezetek a II. vatikáni zsinat után kezdtek működni az egyházban, Kelet-Európában nagyjából a mienkkel egy időben alakultak meg. A konferencia célja: segíteni az egyes intézményeket a maguk sajátosságainak teljes megélésében, megtárgyalni a közös egyházi és polgári ügyeket, előmozdítani az intézmények öszszehangolt együttműködését egymással, a püspöki konferenciával és az állami szervekkel. A konferencia választott elnöke, immár második ciklusban Várnai Jakab, ferences tartományfőnök. Különleges ünnepük volt 2000. július 9-én a szerzetesek 1950-ben történt elhurcolására való emlékezés a budai ciszterci Szent Imre-templomban, mintegy hatszáz szerzetes és a teljes püspöki kar részvételével.

Évente két alkalommal találkoznak, téli ülésüket a közelmúltban tartották Érden. Ez alkalommal két napot a szerzetesi kongregáció által 1994-ben kiadott, a "Testvéri élet közösségben" című dokumentum átelmélkedésének szenteltek.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu