Csehország mint "a jövő laboratóriuma"

"A riasztóan elkereszténytelenedett Csehországban mintegy nagyító alatt tanulmányozható, milyen kihívások elé néz az egyház és a teológia a jövőben" - írja Helmut Renöckl linzi etikaprofesszor a Freiburgban megjelenő Herder Korrespondenz januári számában.

A tavalyi népszámlálás adatai szerint Csehországban sokkal kevesebben vallják magukat kereszténynek, mint 1991-ben. Akkor a lakosság 45 százaléka nevezte magát kereszténynek, most már csak 25. A felekezetenkívüliek aránya 72,6 százalék, a katolikusoké 22,4 százalék (1991-ben ez az adat 39 volt), az evangélikusoké 2,3 százalék. A huszitáké az 1991-es 1,7 százalékról 0,6 százalékra csökkent.

Az úgynevezett "gyakorló" katolikusok száma persze jóval kevesebb, mint ahányan annak vallják magukat. Morvaországban többen vannak, mint cseh vidéken. Nemcsak földrajzi, hanem életkori tekintetben is igen eltérőek az adatok: a 15-19 éveseknek csak 6 százaléka vallja magát katolikusnak, a 20-29 éveseknek 17 százaléka. A 60 évesnél idősebbek körében az arány 42 százalék.

Az is tény persze, hogy a magukat ateistáknak vallók száma is erősen csökkent. Inkább a közömbösség riasztó.

A hagyományos, szinte csupán a szentségek kiszolgáltatására szorítkozó lelkipásztorkodás ilyen helyzetben nem elegendő. Tekintélyre az egyház Csehországban és egész Közép-Európában csak úgy tehet szert, ha a mai kor fontos kihívásainak megfelel. "A tudományos-technikai-gazdasági hatékonyság káros az ember és a világ számára, ha nem tudjuk megkülönböztetni az emberhez méltó célokat az emberhez méltatlanoktól" - írja az etikaprofesszor, aki tíz éve a ceske-budejovicei egyetem teológiai karán is tanít.

Nem megoldás Renöckl professzor szerint az, ha kicsiny, hűséges keresztény közösségeket, szigeteket alakítunk, és azokat védjük az "istentelen környezettől". Azok körében, akik így gondolkodnak, a "liberalizmus" veszélyesebb ellenséggé válik, mint volt a kommunizmus. Valójában pedig a mai cseh társadalomban nem a liberalizmus uralkodik, hanem "egy posztmodern, áttekinthetetlen pluralizmus", a nézetek modern kor utáni, zavaros sokfélesége.) A kommunista korszaktól eltérően a zárt keresztény közösségekkel szemben senki sem harcol: egyszerűen tudomást sem vesznek róluk.

A professzor példaként hivatkozik azokra a személyiségekre, akik a kommunista üldözés idején igen különböző módokon élték példaadó és hiteles keresztény életüket. Közös volt azonban bennük, hogy nem hasonultak a hatalom diktálta elvárásokhoz, de mégis aktív módon, jóakarattal fordultak az emberekhez és a társadalomhoz. Ma sem vonulhatnak kis közösségek gettójába a keresztények.

(Kathpress)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu