Gianfranco Ravasi

Amíg él a szorongó várakozás...

A vizsgálódás nélküli élet nem méltó az emberhez. Kiindulópontként a nagy görög filozófus, Platón egyik híres mondatát választottuk, mely a Szókratész védőbeszéde című művében található. Ez a "beszéd" egyébként egyike az európai kultúrát megalapozó műveknek. Arra a kérdésre keressük a választ, hogy a XXI. század kezdetén mi a legfontosabb, mihez kell feltétlenül ragaszkodnunk? A nem hívők számára, de egyáltalán minden jóakaratú ember számára könnyű világos célt megfogalmazni: Isten uralma, a szeretet, az igazság, az igazságosság, a béke, stb. Ám ez alkalommal szeretnénk nagyobb súlyt helyezni a célhoz vezető útra, arra a bizonyos "vizsgálódásra", amelyre a görög filozófus utal, vagyis a zarándokok reménységére.

Való igaz, a XX. század végére a nyugtalanság megszűnt, a vágy kihunyt. Hozzászoktunk a békés közömbösséghez és a felületességhez. Egykor igen fontosnak tartott kérdések átadták helyüket a televízióból ránk zúduló, értelmetlen, zagyva reklámoknak. Eltűntek a gondolatok, helyükre divatok, közhelyek és felületes ravaszkodás nyomultak. Hát ezért kell újra megtalálnunk az ágostoni nyugtalanságot, hiszen - amint Julien Green írja - addig lehetünk nyugodtak, amíg él bennünk a szorongó várakozás.

Ez a kereszténység lelke, a sürgetés, a vágy, az eszkatologikus várakozás, a hívő könyörgés lelke: Jöjjön el a te országod ... Jöjj el Uram, Jézus!Halálos betegség című munkájában Sören Kirkegaard figyelmeztet minket: Nem tudjátok, hogy a szellemlegmagasabbrendű nyugtalansága egyben a keresztény lét sajátossága? Ez az örökkévalóságnyugtalansága; állandó félelem és remegés, amelyet még növel az, hogy a lélek ebben aromlott világban kénytelen élni, ahol a szeretetet keresztre feszítették." A jubileumi esztendő, a 2000. évzarándoklatra hívott, igaz testvériségre, minden szolgaságból való szabadulásra, az újra felfedezett egyenlőségre, a Szentháromság szemlélésére. Olyan volt, mint a nyílt tenger fölé emelkedő végtelen horizont, amely felé indulva kilépünk a tehetetlenség és az ernyedtség védett öbleiből, a megszokásból, a szellemi és vallásos élet békés, part menti hajózásából.

Ha hajót akarsz építeni - jegyzi meg Antoine de Saint-Exupéry - ne arra toborozzembereket, hogy deszkákat gyűjtsenek vagy egyéb részfeladatokat végezzenek, hanem ébreszd fel bennük a vágyat a végtelen, nyílt tenger iránt. Az új, felszínes vallásosság kísértéseivel szemben töltekezzünk a nagy igazságokkal, a legfőbb értékekkel, az Írások sójával és tüzével. Legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyám tökéletes - buzdít minket Jézus, amint "vég-telen" útra indít minket, melynek végén az Isten végtelensége áll.

Persze úgy tűnik, hogy mostanság az emberek állandóan valamiféle zaklatottságban élnek: elönti őket egyfajta fékezhetetlen vágy: állandóan menni ide-oda, hajszolják a szórakozást, hol emígy gondolkoznak, hol amúgy, élményt élményre halmoznak. Ám az igazi keresés másutt rejlik, ez inkább csak képzelődés, stressz, hisztéria és kielégületlenség. Túl messzire jutottunk - jegyzi meg Michael Ende -, meg kellene állnunk, hogy lelkünkutolérjen minket. Márta szorgoskodásával szemben áll az "egyetlen szükséges" keresése, amelyet Mária a figyelmes hallgatásban lelt meg. A hegyi beszéd buzdítása - Neaggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Vagy: mit veszünkfel? - a stressz helyébe a keresés igazi nyugtalanságát állítja: Elsősorban az Isten országátés annak igazságát keressétek...! (Mt 6, 31-33)

Az életutazás legdrágább kincse a reménység, a Végtelen felé tartó zarándokok erénye. Ők meg vannak győződve róla, mint Dávid, hogy csak idegenek és jövevények vagyunk előtted, mint amilyenek atyáink is voltak (1 Krón 29,15). Tudatában vannak egy látszólagos ellentétnek: Az Úr veletek van, mert ti is vele voltatok. Ha keresitek, hagyja, hogy megtaláljátok; de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket (2 Krón 15,2). Másrészt Izajás meg nyíltan mondja: Aki nem keresett, rámtalált, fölismert, aki utánam nem járt (Róm 10,20). Isten szereti a csapdákat, a meglepetéseket, és szeretné, ha az emberek ott várnák őt a kútnál, a tűző nap hevében vagy éjjel, a házuk rejtekén vagy mindennapi munkahelyükön.

Az Úr tehát keres minket (ő a keresés alanya) és mi is keressük őt (ő a keresés tárgya). Ez a két tevékenység összefonódik, s az ember ebben a kettősségben találja meg létezésének igazi értelmét. Életünk az örökkévalóságban teljesedik ki. Ott fogjuk majd meglelni a lélek igazi békéjét.

(Gianfranco Ravasi biblikus teológus, a milánói Szent Ambrus Könyvtár prefektusa, cikkét a Les défis de L´Eglise au XXI-e siecle című kötetből vettük át.

Fordította:

Havas István SchP)

Ami a legfontosabb a harmadik évezred egyháza számára

Az ezredfordulón több neves teológust és egyházi személyt megkérdeztek arról, hogy szerintük a III. évezred kezdetén melyik az a legfontosabb kihívás, amely az egyház előtt áll.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu