Uj Ember

2002.02.03
LVIII. évf. 5. (2792.)

Új fény támadt,
pogányoknak üdvösség,
a kiválasztott nemzeteknek dicsőség.

Főoldal
Címlap
Assisi a remény fővárosa
A gyűlölet csak szeretettel győzhető le
Politikai fertőtlenítés
A megváltás forródrótja
Ötvennyolc állami gondozott keresztsége Kaposváron
Lelkiség
Maradandó boldogság
Gyertya-fény
Az orációk fordítása
"Hiteles liturgiát" (6)
Az imaapostolság szándékai
A hét liturgiája
Katolikus szemmel
A vigasságról és a farsang lélektanáról
(avagy arcainkról és álarcainkról)
Véletlen
~ ~ ~ ~ ~ Sodorvonal ~ ~ ~ ~ ~
Jegyzetlap
Lapszél
"Egy száraz gally..."
Élő egyház
Ima a választásokért
Tanulmányi napok Erdélyben
Rosdy Pál hetvenéves
Déli harangszó Sümegről
A zarándoklat folytatódik
Köszönet és hálaadás a taizéi találkozóért
Szakkollégium épül Piliscsabán
Élő egyház
Csehország mint "a jövő laboratóriuma"
Igazságosságért és békéért
Az assisi béke imanap közös nyilatkozata
Magyar ferences püspök Peruban
Vallási vezetők Alexandriában is
Fórum
Könyvespolc
A szemlélődésről
Az Olvasó írja
Gyertyák és fények
Rejtvény
Fórum
Brazíliai emlék
Gyertyaszentelő a favellán
Hit és Fény
Mindennapi növekedés
Értelmi fogyatékosok kézművesműhelye Biatorbágyon
Fórum
Amíg él a szorongó várakozás...
Ami a legfontosabb a harmadik évezred egyháza számára
Méltó vezetőkért
Gyulay Endre püspök körlevele
"Hét vagonnal Istenhez"
Érdekességek az assisi béke imanapról
Fórum
Segítenek emberként élni
Február harmadikán az egyház gyűjtést rendez a katolikus iskolák javára
"Nemcsak a katedráról nevelünk"
Tízéves az Albertfalvi Don Bosco Katolikus Általános Iskola
Vidám történetek pápákról
Ifjúság
Segítünk, hogy te is ott lehess!
Pályázat! ----- Pályázat! ----- Pályázat!
Mire képes egy szerelmes fiú?
Gondola
Etetések és hazugságok
Irigyellek és lázítalak
Irigyellek
Rejtvény
Tizennégy és tizennyolc év közöttieknek
Kultúra
Aki voltál, maradtál: Berda Jóska
Száz éve született
Tanulmányok a legendás valóságról
Az új színigazgató
Ostrom-emlékek
Terplán Zénó halálára
Fórum
"Az egyház szívében a szeretet"
Beszélgetés Várnai Jakabbal a szerzetességről
Mozaik
A Magyar Kultúra Napján
A budai egyházközségek gyertyafényes bálja
A csonttollúakról
Magyar földről Székelyföldre
Csángó fesztivál Budapesten

 

Gondola

Mire képes egy szerelmes fiú?

A szerelem és a házasság kapcsolatának elemzését folytatom a sorozat mostanában megjelenő folytatásaiban. Nagyon nehéz a témáról úgy írni, hogy mindenki jól érthesse. Ahány ember, annyi felfogás, elképzelés, élmény, fogalom a szerelemről. Ez az alapja a lehetséges félreértéseknek. A lángoló szerelem mindenképpen izzó lelkiállapot, rengeteg energiát ad a versenyzőnek.

A "versenyző" kifejezésért is elnézést kell kérjek. Semmi pejoratív nincs benne, hiszen egész életünk egy nagy versenyfutás az örök cél eléréséért - vö. Szt. Pál.

A házasságban azonban a szerelem természetes átalakulása következtében annak "gőzös" jellege megszűnik, ami kétségtelenül jelentős energiaveszteséggel jár együtt. Semmi baj sem következik azonban szükségszerűen ebből. Amire az ember elvarázsolt állapotában képes, arra a házasságban már nincs égető szükség. Nézzük, mire is képes például egy szerelmes fiú?

Találkozott egy aranyos, jó fej lánnyal egy bulin vagy egyéb rendezvényen, váltottak is néhány szót, talán táncoltak is egyet, a fiú meg teljesen elvarázsolódott. Igen ám, de nem könnyű "véletlenül" újra találkozni. Valamit tenni kell. Nem kis energia- és időbefektetéssel sikerül megtudnia, hol lakik a lány, melyik busszal jár haza iskola után. Nosza, felbuszozik a lány lakása közelébe a dombra egy korábbi járattal, és várja, érkezzék meg a hölgy is. Ő meg akkor majd véletlenül éppen arra jár... Május vége van, gyönyörű idő, csak éppen beüt egy hirtelen májusi zápor. Hősünk igyekszik egy fa alá állva kivédeni az eső hatását, kevés eredménnyel. A busz meg csak nem jön. Végre a zápor megszűnik, csak a legény egy csöppet már bőrig ázott. Na, mindegy. A vártnál egygyel későbbi busszal végre megjön a lány (elhúzódott a külön angol, azért késte le az előző járatot). A fiú meg boldog mosollyal az arcán lesegíti a buszról.

- Szia! Éppen erre jártam.

- Nahát, szervusz! Jól megáztál, hallod-e!

- Bizony nem gondoltam volna, hogy ilyen zuhé lesz.

- Na, jól van, siess haza, nehogy megfázz!

- Persze, megyek is. Na, szia!

- Szia!

Ha nem is volt túlságosan bizalmas és tartalmas a beszélgetés, mégiscsak találkoztak, váltottak néhány szót. A fiú hazamegy, átöltözik, de már kattog az agya, hogy mikor lehetne véletlenül újra találkozni úgy, hogy azért ne legyen túl feltűnő, de ne is legyen szükséges még nagyon sokáig várni. Aztán legközelebb, amikor összefutnak, már újabb téma is van: megfázott-e legutóbb, amikor anynyira elázott...

A fent leírt, "kitalált" történetben szerintem semmi rossz nincs. Valamit tenni kell, ha valahogyan be szeretnénk indítani egy kapcsolatot. De gondoljunk végig egy hasonló történetet egy házasságból.

A férj 5-10 percig sétál a zuhéban (na jó, azért esernyővel, mert azt már tudja, mennyire kiszámíthatatlan az időjárás), és amikor felesége kilép munkahelye kapuján, elétoppan:

- Szia Drágám! Na mit szólsz, éppen erre jártam?!

- Szia! De aranyos vagy! És a tejet meg a kenyeret megvetted?

- Hú, azt elfelejtettem!

- Ó, hogy a... Rohanjunk, mert még bezár a bolt, aztán mit adok reggel a gyerekeknek!

Megint értsd jól! Határozottan jó dolog egy házasságban is, ha a férj vagy a feleség külső szemlélő számára értelmetlen, de kedves dolgokat művel, úgynevezett szerelmes bolondságokat. Ezek jók, de nem tartoznak a lényeghez, és a házasság, a család életében vannak időnként sokkal fontosabb feladatok.

A házasságban a szerelem átalakul, eredeti formájában nem marad meg. Ez a mondat sokszor vált ki ellenérzést, olykor heves tiltakozást is elsőre a hallgatóságban a Spielhóznik (a párkapcsolat témájáról szóló előadásom) alkalmával. Mindig akadnak olyanok, akik nagyon csúnyán néznek legalább. Pedig egyáltalán nem baj, hogy a lángoló szerelem elmúlik. Sőt, bizonyos értelemben fontos is, hogy átalakuljon. Legalábbis, ha igaza van néhány pszichológusnak, akik a szerelemről igen furcsákat mondanak szakmai szempontból. Noszlopy Lászlótól hallottam, aki a Jung-féle iskola neves követője volt, hogy a szerelem egy...

Hogy mi is? No, erről majd legközelebb.

Varga Péter

(A szerző készülő "Spielhózni" című könyve alapján.)

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu