Az Olvasó írja

Gyertyák és fények

Életem gyertyájának nagyobbik része már leégett, de ahogy napról napra fogy, úgy látom egyre világosabban, hogy a Jóisten kegyelme, szeretete kísért mindig. És persze a Szűzanya féltő, közbenjáró segítsége. Elmondhatom ezt a családunk életéről is, hiszen nemcsak a szép percekben, hanem a bajok, nehézségek között is Valaki a tenyerén hordott minket. Persze voltak időszakok, amikor nehéz volt felfedezni a fényt, a reményt. Ha igazi gyertyát láttam, mindig Jézusra gondoltam. A gyertya lángja melegít, eloszlatja a sötétséget, miközben önmagát áldozza fel.

Ma is őrzöm azt a gyertyát, amely 46 évvel ezelőtt égett az oltáron, amikor férjemmel igent mondtunk egymásra és egymásnak az Isten színe előtt. Megvan gyermekeim gyertyája is, amely a keresztelésükkor világított. Életük jelentős eseményeinél mindig újra és újra meggyújtják, és saját családjukban is viszik tovább azt a szokást, hogy vigyáznak a maguk és a rájuk bízottak gyertyáira, és őrzik a lélek mélyén levő lángot.

A gyertya ég a keresztelésnél, az elsőáldozásnál, a szentmisén, az esküvőn, de a halott mellett is. Végigkíséri egész életünket. Jézusra mutat, aki megváltást, fényt, vagyis örök életet kínál a sokszor sötétben botorkáló embereknek. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe az a nap, amikor Jézust bemutatták a szülei a templomban, s lelki szemeikkel Anna és Simeon próféták felismerték a kisdedben az Üdvözítőt. Ilyenkor mindig megköszönöm a Szűzanyának, hogy segít nekünk. Ő is megvilágítja a szűk ösvényt, a krisztusi utat. Bárcsak tudnánk úgy élni, hogy mások észrevegyék a bennünk élő Istent, az ő Örömhírének világosságát! Ahogy fogy életem gyertyája, egyre több megköszönnivalóm van az Úrnak. Ő tudja, hogy meddig pislákolhat még. Gyakran megmelengeti szívemet Prohászka Ottokár gondolata, mert biztat és lelkesít: "Lelkem mécses, tehát világít, szívem tűzhely, tehát melegít. Jót teszek másokkal, segítve, nemesítve, biztatva hatok rájuk. Aki így él, higygye, hogy ő a világ világossága! Higgye! Krisztus mondta!"

D. M.

Gyertyaszentelő Boldogasszony

Papjaink e napon ismét szentelnek, áldanak. Feladatuk, rendeltetésük, hogy szentek legyenek és szentté tegyenek bennünket.

Az áldás minden Krisztushívő öröksége, ami annál hatalmasabb, minél többet tékozlunk el belőle. Szent Pál így jajdul fel: jaj nekem, ha nem hirdetem az Evangéliumot! Jaj nekünk, papoknak, ha elfáradt áldást osztó kezünk!

A legenda szerint egy kiváltságos személy angyal vezetésével ellátogathatott a tisztítótűzbe. Feltűnt neki egy pap, akinek jobb keze el volt szenesedve. Kérdésére kísérője ezt felelte: azért bűnhődik, mert földi életében kevés áldást osztott.

A szülők is vétkeznek, ha elmulasztják megáldani gyermekeiket. Az enyéim sohasem felejtettek el keresztet rajzolni rám iskolába indulás előtt.

Az ünnep evangéliumában Simeon a negyvennapos kis Jézust a Népek Világosságának nevezte, aki később arra tanította az embereket, hogy a világosságot nem a véka alá kell tenni, hanem a tartóra. Ki volna más e tartó, mint Jézus édesanyja, aki megszámlálhatatlan sok képen élve-halva karjaiban tartja Isten és az ő áldott gyermekét. Bére a tőr, mely szívét átveri. Jót tenni, érte szenvedni, ez a kegyelem. Mindnyájunknak jut belőle, a legtöbb neki, a "Kegyelemmel teljesnek" jutott.

Gyertyaszentelő Boldogasszony gyertyája borítsa lángba mindnyájuk szívét, lángjuk égre csapva oszlassa szét világunk sötétjét!

Gyimesi Vilmos plébános, Szentdénes

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu