Mindennapi növekedés

Értelmi fogyatékosok kézművesműhelye Biatorbágyon

...a te lelkedet is a fájdalom tőre járja át, hogy napfényre kerüljenek sok szív titkos gondolatai. Ezekkel a szavakkal fordult Máriához az öreg Simeon a jeruzsálemi templomban. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepi evangéliumának e részletét különösen magukénak érzik a Hit és Fény közösség tagjai, akik tudják: sérült gyermekeik élete számukra olyan áldás, amely elválaszthatatlan a fájdalomtól.

Az itt dolgozók az elmúlt tizennégy év alatt egyre önállóbbak lettek

Biatorbágy egyik utcájában egy kis ház falán tábla hirdeti: itt kézművesműhely működik. Csaknem tizennégy évvel ezelőtt nyílt meg, azóta biztosít munkát, s ezzel szeretetteljes baráti közösséget sérült emberek számára. A műhely a "Hit és Fény"-hez tartozó családok ösztönzésére alakult, bennük merült fel az égető kérdés, vajon mi lesz sérült gyermekeikkel, ha befejezik a kisegítő iskolát: intézetbe kell-e adni őket, vagy a családból valakinek mindig otthon kell maradnia velük.

Hagyó József: az egyetlen felvételi követelmény, hogy a jelentkező szeresse a sérült embereket

Az egyik alapító és egyben a vezető: Jóska bácsi. Így hívják azok, akik közelről ismerik és szeretik Hagyó József atyát, a Jézus Kistestvérei Kongregáció tagját, aki a közeli öregotthonban él, onnan jár át mindennap a műhelybe.

A biatorbágyi műhely nem otthon, hanem munkahely, de a belépőt családias légkör fogadja. Az itt dolgozók reggel nyolc óra tájt látnak hozzá feladataik végzéséhez - a Pestről bejárók érkezése jelzi a munkaidő kezdetét. A délelőtt folyamán teaszünet szakítja meg az alkotó tevékenységet, ilyenkor egy kis kerti mozgásra, játékra, labdázásra is van lehetőség. Kora délután teszik le a szerszámokat, majd mindenki hazaindul.

A műhely a fogyatékosok gondjait is viselő csömöri Összefogás Szövetkezet keretében jött létre, amelyet egy olyan asszony alapított, akinek szintén volt sérült gyermeke. Jóska bácsiék pályáztak, nyertek, vettek egy házat, és - jóllehet szerény körülmények között, de - elindult a műhely élete.

- Szerzetes pap létemre védekeztem az ellen, hogy egyházi intézmény legyünk, ugyanis egy kicsit tartottam tőle, hogy akkor egyrészt túl sokan beleszólnak a dolgainkba, másrészt nem tudnánk olyan nyitottak maradni, mint amilyenek ma is vagyunk.

A műhelyben soha nem volt felvételi követelmény, hogy a jelentkező vallásos legyen. Az egyetlen kritérium: az illető szeresse a sérülteket. A rendszeres, rövid reggeli imádságon vagy beszélgetésen való részvétel is fakultatív, aki nem akar csatlakozni, az erről már belépésekor nyilatkozik.

Jóska bácsi azt mondja: tapasztalatuk, hogy az itt dolgozó hívők és nem hívők sokféleképp gazdagítják egymást. - Köztudott, hogy a keresztény ember sajnos könnyen embertelenné válik, vagy olyan momentumok jelennek meg az életében, amikor az emberi értékek háttérbe szorulnak. Erre mindig a nem hívők hívják fel a figyelmet.

Kezdetben - mivel sokfelől érkeztek az emberek, mindenféle nézetekkel - sok volt a feszültség - folytatja a műhely vezetője.

- Azt kezdtük szorgalmazni: Gyerekek, nem baj ha összevesztek, mondani is lehet, kiabálni is, csak amikor az egész lezajlik, akkor merjetek bocsánatot kérni egymástól, a másik pedig fogadja el azt. Elég hosszú időszak volt, amíg ez kialakult. A kiengesztelődés önmagában, emberileg is értékes dolog, de a mi számunkra, akik Jézushoz kapcsolódunk, hihetetlenül fontos. Ez jellemző az itteni légkörre. Senki sem kapja fel a fejét, ha ketten elkezdenek veszekedni, mert mindenki tudja: nem dőlt össze a világ, majd ők elrendezik, esetleg egy kicsit segíteni kell nekik.

A műhely indulásakor hamar az agyagnál kötöttek ki, hiszen azzal sok mindent lehet csinálni, ennek a tevékenységnek számos fázisa van. Igyekeztek, hogy ezek közül mindenki megtalálja azt, amit szeret és tud is csinálni. E kreatív területen nagyon fontos az alkotás öröme, a munkába mindenki beleviheti saját mozdulatait, ötleteit is. Ezeket aztán igyekeznek is érvényesíteni a használati és - a "gazdag" hazai giccsválaszték áradata ellen készülő - kegytárgyak készítése során.

Kezdettől fogva keramikus-fazekas szakember segítette a munkát. Az volt a cél, hogy olyan tárgyakat gyártsanak, amelyeket a sérültek is el tudnak készíteni, ezért hozzájuk igazodtak, és próbáltak velük együtt fejlődni, hogy a kevésbé ügyeseknek ne kelljen két-három jó szakember után cammogniuk, vagy csak valamilyen részmunkát végezniük.

- A sérültek közül nagyon sokan kezdettől itt vannak már. Az elmúlt tizennégy év alatt egyre önállóbbak lettek. Eleinte együtt kellett csinálni a munkafolyamatokat, ma már többüknek elég csak azt mondani, hogy te ma például a lapítást csinálod, és akkor nem kell azzal foglalkozni, hogy megtaláljon minden szerszámot, emiatt ma már könnyebb a helyzetünk. Arra is figyelnek a felelősök, hogy a munka ne váljon túl monotonná, ne kövessék egymást ugyanazok a mozdulatok hetekig-hónapokig - avat be mindennapjaik életébe Jóska bácsi.

Összesen harmincan tartoznak a műhelyhez. Ebbe beleszámít az a bedolgozói kör is, amelynek tagjai között több mozgássérült van, akik nem tudnak bejárni.

Jóska bácsi azt mondja, egyre gyakrabban érdeklődnek munkájuk felől az értelmi fogyatékosok iránt elkötelezett szakemberek is. Úgy érzi, különösen fontos "a műhely" kisugárzása, üzenete, egyre többen kíváncsiak a véleményükre.

Az üzenet, az általuk képviselt eszmény, hogy a családok, amelyekben sérültek is élnek, együtt maradjanak, hiszen a fogyatékos fiatalok igazán egy normális ritmusú környezetben tudnak fejlődni, növekedni. A nagy létszámú intézetekben ilyen mértékű személyes törődésre nincs lehetőség, egy-egy sérült fiatal ott könnyebben leépülhet.

- Ha valaki védett, baráti, szeretetteljes környezetben él, ahol adódnak ugyan feszültségek, de nem állandóan ennek az állapotában kell élniük, akkor a betegségük is gyógyul. Mindezek az értékek a műhely ťmelléktermékeiŤ, de tulajdonképpen a legfontosabb dolgok - mondja Jóska bácsi. - Mindig küszködtünk anyagilag, mégis nagy biztonságban tudtuk magunkat, mert éreztük: életünknek és a műhely létének nem ez az igazi alapja.

Szöveg és fotó: Szigeti László

Ha személyi jövedelemadója egy százalékát az értelmi fogyatékosok biatorbágyi kerámiaműhelyét támogató Kemence Közhasznú Alapítvány javára szeretné felajánlani, az alapítvány neve mellé a következő adószámot kell írnia: 18677681-1-13.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu