Maradandó boldogság

A boldogság, amire legtöbben vágyunk, nem is olyan veszélytelen. Aki boldog, tele van saját örömével. Ilyenkor az ember könnyen azt hiheti, hogy túlárad a szeretettől, pedig csak a saját örömét vetíti ki másokra. Arról szó sincs, hogy magafeledten törődni tudna a másikkal. Aki boldog, annak az a legfőbb gondja, hogy a boldogságát élvezze és megtartsa, s szüntelen attól retteg, hogy elveszíti boldogságát.

A nyolc boldogság temploma - ezen a helyen mondta Jézus a hegyi beszédet

Mindannyiunk életében voltak, vannak ilyen pillanatok, és utólag kiderül róluk, hogy a boldog percekben milyen tökéletlen volt a szeretetünk, s mennyire féltünk, hisz tudtuk, hogy vége szakad örömünknek.

Jézus másféle boldogságról beszél az evangéliumokban található "boldog-mondásaiban" (szaknyelven "makarizmus"-ok - a görög makariosz=boldog szóból), amelyek közül a legismertebb gyűjtemény a nyolc boldogság (Mt 5,1-10).

Ha kicsit jobban odafigyelünk Jézus szavaira, könnyen felismerhetjük, hogy az a boldogság, amelyről ő beszél, másféle boldogság, mint amit mi keresünk. Közismert például Jézusnak az a mondása, amit az Apostolok cselekedetei őriz: "Jobb adni, mint kapni" (ApCsel 20,35). Ez a mondás a fordítások közvetítésével így ment át a köztudatba, jóllehet az eredeti szövegben ez áll: "Boldogabb, aki ad, mint aki kap". Jézus ilyen boldogságra hív, ilyen boldogsággal akar megajándékozni bennünket. Ebből a boldogságból nem hiányzik a szeretet, és egy cseppnyi félelem sincs benne.

Miért boldogok azok, akikről Jézus a nyolc boldogságban beszél? Mert bejutnak Isten országába, Isten uralmába. "Boldogok, ... mert övék a mennyek országa" - olvassuk az első és az utolsó boldog-mondásban (5,3.10; a kerek hét mondás után a nyolcadik a `ráadás´). A "vigasztalást nyernek", "öröklik a földet (= országot)", "kielégülést nyernek", "irgalmat nyernek" stb. megfogalmazások tulajdonképpen ugyanazt a jutalmat ígérik, mint az első és utolsó mondás: az Isten országába való bejutást.

Ezt a boldogságot ígéri Jézus, mert szerinte ez a legnagyobb, valójában az egyetlen igazi és maradandó boldogság az ember számára. Hogy ez így van, vagy elhisszük neki, vagy nem. Ő megmondta.

Nos, kikre vár ez a boldogság? Lukács szövege szerint (Lk 6,20-21) a szenvedőkre: a szegényekre, a sírókra, az éhezőkre, Máté szerint azokra, akik lélekben szegények, vágyakoznak az igazság megismerésére (Mt 5,3-6). Ezeket a kijelentéseket akkor értjük helyesen, ha emlékezünk az ószövetségi istenfélő szegényekre, akikre Isten különös szeretettel tekint, mert nyomorúságukban és kiszolgáltatottságukban minden reményüket Istenbe vetik, hozzá mindig hűségesek maradnak, senki embernek nem ártanak. Isten a szívén viseli az ilyenek sorsát, védelmezi őket, s hűségükért jutalmat, szenvedésükért vigaszt ad nekik. Jézus ígérete szerint az ilyenek öröklik "a földet" (Isten országát), s oda eljutva majd vigasztalást nyernek.

A szenvedők mellett boldogok a szelídek, az irgalmasok, a tisztaszívűek és a békességszerzők is (Mt 5,5.7-9). Akár külön csoport ez, akár az előző folytatása (istenfélő szegények), rámutat, hogy az Ország örököse (Isten népének, családjának tagja, Isten társa) csak az lehet, aki Istenhez hasonlóan szelíd, tiszta és egyenes, az egység és a békesség apostola. Ezek mellett külön előny, illetve különleges érték az igazság védelmezése, az igazságért való üldöztetés, szenvedés (5,10). Az evangélium megírása idején ez különösen aktuális lehetett, hiszen még két újabb vers részletezi és hangsúlyozza ennek jelentőségét (5,11-12).

Elhangzott hát az ígéret, a boldogság ígérete a szenvedők (istenfélő szegények), az erényesek (az isteni erények gyakorlói) és az igazság (evangélium) védelmezői számára. A nekik ígért boldogság vajon csak ígéret, csak a jövőben érkezik el, vagy már most boldogok ők?

Jézus nem azt mondja: boldogok lesztek, hanem azt: boldogok vagytok - most. Ez a boldogság most van, itt van, csak meg kell találni, észre kell venni. És vannak is sokan, akik felismerik, megtapasztalják nap nap után.

Boldogságot hagyok rátok - szól hozzánk Jézus a nyolc boldogsággal -, az én boldogságomat adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja (vö. Jn 14,27). Nem, mert ez egészen más, ez az enyém - és a tiétek. Nézzetek csak magatokba ti, akik szívesebben adtok, mint kaptok! Ti, akik szívből megbocsátotok, akik jobban szerettek békességet teremteni, mint feszültséget okozni, akik ha nektek sincs, akkor is adtok, akik szenvedve is szerettek, akik sírva is vigasztaltok: szívetek mélyén megtaláljátok az én békémet és boldogságomat, az igazi, maradandó boldogságot.

Tarjányi Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu