|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Segítenek emberként élni Február harmadikán az egyház gyűjtést rendez a katolikus iskolák javára Pápai Lajos győri megyéspüspökkel, az MKPK Iskolabizottságának vezetőjével az egyházi iskolák jelenlegi helyzetéről beszélgettünk.
- Még a pártállam idején, Lékai László bíboros kezdeményezte az országos gyűjtést az akkor létező nyolc katolikus iskola számára. Napjainkban minden egyházmegye a saját területén lévő iskolák között osztja szét támogatásként az évenkénti gyűjtésből befolyt összeget. Nemcsak a hívek nagylelkűsége, hanem előrelátása is megmutatkozik az adakozásban, hiszen iskoláink rendkívül fontos küldetést teljesítenek. Jóllehet a vatikáni megállapodást követően iskoláinknak a kormányzat is megadja azt a támogatást, amelyet az államiak megkapnak, mindemellett még rengeteg a megoldandó probléma. Szükséges a gyűjtés, főként ha arra gondolunk, hogy az iskolai épületek állaga sok kívánnivalót hagy maga után, nem beszélve arról, hogy az intézmények felszereltsége, modernizálása is külön összegeket igényel. Elmondhatjuk azonban, hogy akármilyen rossz körülmények között vettük is át az épületeket, egy-két év alatt már meglátszott az egyházmegye, a szerzetesrendek gondoskodása. Hasonlóképpen a szülők is mindent megtettek a modernizálás érdekében, és némi támogatást külföldi egyházaktól, segélyszervezetektől is lehetett szerezni. Azt hiszem, hogy iskoláink jelenleg nincsenek rosszabb helyzetben, mint az államiak. Milyen arányban vannak jelen az oktatásban az egyházi iskolák? - Az előző évek adatai szerint a hazai általános iskoláknak mintegy három és fél százalékát tették ki az egyháziak. Ma már ez négy százalék is lehet, de ez még mindig nagyon kevés. Fontos adat viszont, hogy a középiskolába járó gyerekek több mint tíz százaléka egyházi intézménybe jár. A fiatal tanuló az iskolából kilépve a világban sajnos azonnal találkozik a pluralizmus negatív oldalával. Vajon a katolikus szellemű oktatás, nevelés mennyiben készíti fel őket erre a "fogadtatásra"? - Olyan világban élünk, ahol a rossz nyílt sisakkal jelenik meg, nyíltan hirdeti magát a médiumokon keresztül. Az értéktelenség, a negatív erők képviselői azzal dicsekednek, amit szégyellniük kellene. Ez minden gyerek számára a választás, a döntés helyzetét teremti meg, kihívást jelent. Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy a tanulók szülei is olyan világban nőttek fel, ahol nem volt világos értékrend. Fájdalmasan sok az olyan tanuló, akinek a szülei elváltak. Sokuknak van édesapjuk vagy édesanyjuk újabb házasságából származó testvére. A megbomlott rend áldozatai a gyerekek. Ami a keresztény ember szemében nem fogadható el, az egyben az Isten teremtette embert is tönkreteszi. Ilyen értelemben nemcsak arról van szó, hogy keresztény iskoláinkban a gyerekeknek valami rendkívüli dolgot tanítunk, valami egészen más közegben, hanem hogy segítjük a jövő generációját eligazodni és emberként élni az egyre embertelenebbé váló világban. Aki iskolás, sőt óvodás korától egyházi intézménybe jár, az előtt vannak eszmények, vannak példaképek, akikre felnézhet. Minden iskola szembesül azzal, hogy egyre kevesebb a gyermek. A katolikus egyházi iskoláknak nem különféle extra kínálattal kell a tanulókat "megfogni", hanem sokkal inkább a lelkiséggel, a szellemmel. És ezt a szülők is megérzik. Az iskola lelkiségének kialakításában és megtartásában komoly szerepe van a tantestületeknek. A rendszerváltáskor azonban a visszakapott egyházi iskolák egy részében megtartották az addigi tanerőt. - Ahol mindenkit átvettek, ott hosszabb idő telt el, amíg az iskola dolgozóinak szellemisége is kereszténnyé, katolikussá vált. A legtöbb katolikus iskolába azonban eleve úgy vették fel a tanárokat, hogy előnynek számított, ha valaki hitét gyakorló pedagógus. Sok helyen természetesen olyan oktatókat is alkalmaznak, akik szakmailag jó tanárok, és elfogadták az iskola katolikus jellegét. Itt kell megemlítenünk, hogy a szerzetesrendek is sok iskolát, kollégiumot tartanak fenn. Közülük a női rendek vannak nehezebb helyzetben, akiknél a pártállam negyven éve alatt nem volt meg a folyamatosság. A Győri Egyházmegyében például az orsolyiták, vagy az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek az egyházmegyével kötöttek szerződést az általuk átvett iskolák üzemeltetésére, amíg biztosítottá nem válik az utánpótlás, azaz az intézmények működtetésében segíteni tudnak, vagy át tudják venni. Az egyházmegyék és a szerzetesrendek, ugyanígy a testvéregyházak is hősies erőfeszítéseket tesznek az iskolák beindításáért, fenntartásáért. Ezeket az erőfeszítéseket bizonyára rossz néven veszik az "értéksemleges" nevelést követelők. - A pedagógus, vagy aki gyerekekkel foglalkozik, tudja, hogy nincs "értéksemleges" nevelés. Annak idején, amikor kezdték megszüntetni az egyházi iskolákat, Sík Sándor híres mondása volt, hogy világnézetileg semleges iskola nem létezik. A mai helyzetben együtt tudunk működni azokkal a tanárokkal, akik, ha világnézetileg nem is, de bizonyos értékek iránt elkötelezettek, így tehát azt kell mondanunk, hogy értéksemleges iskola nincs. Már azzal is, hogy valaki gyermeket vállal, egyben értékrendet is vállal. Naiv elképzelés az, hogy amikor a gyermek felnő, akkor majd maga dönti el, hogy mit akar. Ha a gyermek nem ismeri meg az értékeket, akkor nem lesz meg az a szabadsága, hogy bármi mellett vagy ellen dönteni tudjon. Körössy László
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|