|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Tóth Sándor Fenti mozgásban L. Kecskés Andrásnak Kifénylő ércek nagy időbe zárva A fa is mely hegyélen élteti magát Gyökér-tobzódásban vezeklő ösvények Köztük a szívós tört levelű virág Egyetlen lanthúron - egyetlen hangnemben teljesség-karakter nappalok éjjelek Ujj izületében születés-zarándok ki hóban és lázban álmokat tépeget A valóság mindig köpenye-palástja Koldus és király a változatlanságban Mégis a futamok sebes áradása Hullám-csend ívkörén a fenti mozgásban Keresi végét katartikus órán - Mi végett s tovább hangok székhelyére ahol majd töretlen márvány-szentélyében megpihen végül egy fénytől hajló rózsán Tarbay Ede Visszaszámlálás A város mozgó járdarengeteg. Végleg kicsúszni volna jó. Az úttesteken bárka-förgeteg. Zsámbék: szobában, asztalon, dió. Kezemben kettő. Burka megtörik. A reccsenése ablakot hasít. A szűk párkányra szél havat röpít. Rigók bezárják kormos szárnyaik. A fél diók bölcsője életet Babusgat, reng a csőr alatt. Én várok bent két sebhelyes kezet. Érzem, megérett már a pillanat. Remegtető fagy, mégis felhevít. Hó-roppanások. Csikorgás. A csont Megtörhetetlen. Évek ráncait számolgatom, míg egymagam vagyok.
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|