|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Világosság a sötétségben élőknek Szent Máté evangélista - bizonyára a zsidókeresztény olvasóit szem előtt tartva - nagy hangsúlyt fektetett annak igazolására, hogy Jézus a próféták által megjövendölt Messiás. Nemcsak gyakran idéz az Ószövetségből, hanem a leírtak beteljesedésére is nyomatékosan felhívja a figyelmet. Jézus életének minden fontosabb mozzanatát egy-egy prófétai ígérettel kapcsolja össze, éspedig úgy, hogy az idézeteket nagyjából ugyanazzal a formulával vezeti be: "Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által." A biblikusok igen figyelemreméltónak tartják, hogy Jézus galileai működésének ismertetését is egy beteljesedést meghirdető idézettel kezdi Máté. Abból a tényből indul ki, hogy Keresztelő János fogságba vetése után Jézus visszavonult Galileába, és a Genezáreti-tó nyugati partján, Kafarnaumban telepedett le, majd onnan kiindulva kezdte el hirdetni az Örömhírt. Maga az idézet Izaiás prófétától való, aki eredetileg az asszírok által (Kr. e. 732 táján) elfoglalt galileai területek lakóinak hirdetett szabadulást és új dicsőséget a Dávid házából származó Messiáskirály születése és uralma által (vö. Iz 8,23-9,6). Máté számára Izaiás jövendölése több vonatkozásban is fontos. Minthogy a korabeli zsidó várakozás a Messiás nyilvános fellépését Jeruzsálemhez mint vallási központhoz kötötte, Jézus galileai tevékenységét Messiás voltával szembeni ellenérvként lehetett felhasználni. Ráadásul Galilea nem örvendett túl jó hírnévnek, mivel lakossága vegyes volt, s az ott lakó zsidók vallási szempontból műveletlennek és kevésbé buzgónak számítottak (vö. Jn 1,46; 7,52). Ám épp Izaiás szövege bizonyíték arra, hogy Jézus galileai fellépése nagyon is megfelel Isten Messiással kapcsolatos tervének. Hiszen a Messiás küldetése a "sötétben élőkhöz" szól: azokhoz, akik nélkülözik Isten igazi ismeretét, illetve a bűn fájdalmas következményeit (magány, meghasonlás és a szenvedés különböző formái) viselik. Amikor Jézus a vallásilag jelentéktelennek tartott Galileában - főleg a társadalom megvetett rétegeihez fordulva - hirdette meg először Isten országának Örömhírét, és tette első csodáit, Isten "világosságát", üdvözítő jelenlétét ragyogtatta fel azoknak, akik arra leginkább rászorulnak. A galileai nyitány azt tanúsítja rejtetten, amit később Jézus nyíltan megfogalmaz: Isten a Messiás által a "kicsinyeknek", vagyis a szegény, egyszerű, mások által megvetett személyeknek nyilatkoztatja ki országa titkait (Mt 11,25). Az ószövetségi idézet azért is jelentős, mert benne a "pogányok Galileája" megnevezés szerepel. A fentebb említett asszír invázió óta Galileának mindig voltak pogány lakosai. Bár az újszövetségi korban a lakosság, főleg a falvakban és a terület középső részén többnyire zsidókból állt, a nagyobb városokban és a nyugati részeken a pogányok jelenléte is számottevő volt. Emellett a termékeny földterületek jelentős része idegen földbirtokosok tulajdonában állt. Nem kétséges, hogy Jézus a zsidók lakta településeken tartózkodott hosszabb ideig, és ott hirdette az Örömhírt, mert küldetése közvetlenül "Izrael házának elveszett juhaihoz" szólt (Mt 15,24). Ám azzal, hogy nyilvános működését a "pogányok Galileájában" kezdte el, megváltó művének egyetemes jellegét jelezte előre. Isten országában minden népnek helye van, s annak a "világosságnak", amely először Galileában ragyogott fel, majd pedig Palesztina többi területén, az egész világra el kell jutnia. A "világosság" továbbadása a tanítványok közösségének feladata. Miként a mai evangéliumi szakasz utolsó része tanúsítja, Jézus kezdettől fogva azzal a céllal gyűjtött maga köré tanítványokat, hogy "emberek halászai" legyenek, s az üdvösség munkálásában aktívan részt vegyenek. Ezek a Galileában meghívott apostolok húsvét után - szintén Galileában - arra kapnak megbízatást, hogy tanításukkal és szentségi közvetítésükkel minden népet Krisztus tanítványává tegyenek (Mt 28,16-20). Jézus világosságát azonban nemcsak az Evangélium intézményes hirdetése által kell szétárasztani. Az evangéliumi szakasz után nem sokkal, a Hegyi beszédben Jézus arra buzdítja valamennyi követőjét (nem csupán az apostolokat), hogy elkötelezett életükkel "fényt" sugározzanak, s embertársaikat Isten jóságának elismerésére késztessék: "Ti vagytok a világ világossága... Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék menynyei Atyátokat" (Mt 5,16). Persze sohasem feledhetjük: Jézus küldetését csak akkor folytathatjuk hitelesen, ha élő közösségben vagyunk vele. Jézus világosságát csak akkor tudjuk továbbsugározni, ha életünket teljesen ez a világosság hatja át. Hogy ez megvalósulhasson, nekünk is újra meg újra magunkra kell vonatkoztatnunk a megtérésre vonatkozó evangéliumi felszólítást, hogy Krisztus gyógyító kegyelme kiűzzön szívünkből minden sötétséget. Kocsis Imre
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|