Az Új Ember egykori "topográfiája"

Az 1945 nyarán meginduló Új Ember - fennállásának 60. évfordulója felé közelítve - egyike a legrégebben működő hazai sajtóorgánumoknak. Mint ilyen, joggal kelt érdeklődést jelene és múltja iránt a katolikus olvasókban. Megfogalmazódott már olyan igény is többek részéről, tárjuk föl: milyen volt a Belváros szívében lévő szerkesztőség korábbi beosztása, "topográfiája": hol és hogyan zajlott a lap műhelymunkája, egy-egy dolgos hétköznapja.

Doromby Károly, Pottyondy Zsófia, Magyar Ferenc és Sinkó Ferenc - a hatvanas évek elején

A katolikus újságírók védőszentjének, Szalézi Szent Ferencnek a január végi ünnepén megpróbáljuk ilyen látószögből felidézni a sok küzdelemmel, de örömmel is járó viharos múltat. Védőszentünk napjának megünneplése csak egy alkalommal maradt el, akkor is kényszerből: amikor a lap 1956-os forradalmi számának megjelenése miatt a megtorló Kádár-rendszer 1956 novemberétől hét hónapra betiltatta az Új Embert. A hetilap túlélte a krízist, és 1957 júniusától megújuló erővel folytatta evangelizációs küldetését.

Pénzes Balduin, az alapító főszerkesztő

A kezdeti átépítések és kombinációk után viszonylag hosszú időre állandósult a szerkesztőség belső elhelyezési rendje. Az Astoriához (vagy Szép utcához) legközelebb fekvő kisebb szobát Pénzes Balduinnak, az Új Ember alapító főszerkesztőjének biztosították. Pénzes lelkiismeretes, munkaszerető ember lévén, hetente ötször megjelent szobájában. Több napon át kéziratokat olvasott, átnézte az új számok valamennyi írását (tanári pedantériával sok esetben javított is az anyagon), és értekezletek keretében közösen beszélték meg a munkatársakkal az időszerű témákat, s fölmerülő problémákat. Az egyházi látogatókat is rendszerint ő fogadta Saád Béla gazdasági igazgatóval, felelős kiadóval együtt. Ezenkívül a fontosabb levelekre és küldeményekre naprakészen válaszolt. E munkában 1952-ig komoly segítséget nyújtott számára az első nemzedék szerkesztőségi titkárnője (egyúttal újságíró is), Halász Alexandra, 1952-től Pottyondy Zsófia látta el ugyanazt a munkakört, aki jelenleg is szerkesztőségünk munkatársa. Pénzes mellett közvetlenül egy "legendássá" vált szobát említhetünk, itt Mihelics Vid, Ijjas Antal és Doromby Károly kaptak helyet. A sokoldalú és rendkívül művelt "hármasfogat" sok esetben a lap centrális helyét jelentette. Érdekes beszélgetések és hasznos viták egész sora bontakozott itt ki több résztvevő jelenlétében.

Doromby révén megerősödött a Vigilia katolikus folyóirattal való kapcsolat is, hiszen nevezett személy segédszerkesztője volt Sík Sándornak és Rónay Györgynek is.

A szerkesztőség tagjainak túlnyomó többségét a következő helyiség, a "nagyszoba" fogadta be. A belső munkatársak zöme itt írta és gépelte (vagy gépeltette) cikkeit, itt zajlott a korrigálás, az akkor még szinte kalákában végzett lapexpediálás, a kiadóhivatali munkatársakkal együtt, s ez a nagy terem adott helyet az egyházi és személyes ünnepségeknek is.

A nagyszoba reggelente elsőként érkező munkatársai az ablak mellett helyet foglaló Pottyondy Zsófia szerkesztőségi titkárnő és - ha éppen nem jártak vidéki riportúton - a két felvidéki születésű munkatárs, Sinkó Ferenc és Magyar Ferenc voltak. Korán érkező munkatárs volt a lap hosszú időn át tördelőszerkesztője és belpolitikai rovatvezetője, Újlaki Andor is. De sorban érkeztek a többiek is, Kunszery Gyula, Szigeti Endre, Possonyi László, és itt jelent meg Radó Polikárp bencés professzor is, aki a lap teológiai anyagának felügyelete mellett számos cikkel is segítette az Új Embert. Rónay György különböző időpontokban érkezett bőséges anyaggal a táskájában, hiszen a legaktívabb munkatársak közé tartozott. 1957 után a nagyszoba lakója lett Pilinszky János is.

A következő kisebb szobában Zlamál Dezső kiadóhivatali igazgató és Boér Blanka gazdasági titkárnő - aki jelenleg is szerkesztőségünk tagja - foglaltak helyet. Az ezt követő szobában tartózkodott a lap felelős kiadója és gazdasági vezetője. Az Új Embert rendkívül nehéz időkben is kitűnően adminisztráló és gazdasági ötletekkel ellátó vezetője, Saád Béla. A legutolsó az úgynevezett 8-as szoba, amely a ferenciek templomának falához kapcsolódik, az archívumnak adott helyet már a legkorábbi időktől fogva. Itt lehetőség nyílt kisebb értekezletek tartására is.

A szerkesztőségi szobákon kívül az Új Embernek szinte a kezdettől fogva saját konyhája, ebédlője és kisebb fogadóterme is volt. Ezek a helyiségek az évtizedek folyamán több átalakításon mentek keresztül.

A jelenlegi Új Ember reményekkel és bizalommal várja fennállásának 60. évfordulóját, amelyet a leírt és említett szobák átépítése után is a régi katolikus hittel, munkakedvvel kíván megünnepelni.

Szeghalmi Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu