KINCSET ŐRZŐ CSERÉPEDÉNY (V. rész)

Megbélyegzettek

Jel lesz, amelynek ellene

mondanak, a te lelkedet is

tőr járja át, hogy sokaknak

kiderüljenek titkos gondolatai.

(Lk 2. 34-35)

Az agg Simeon Isten szemével lát. A jeruzsálemi templom kapujában felismeri Isten Egyetlenét: a gyermeket és anyját, a Szüzet. Felismeri a jelet. Prófétai szavai örök érvényűek, nekünk is szólnak.

Jel a kisgyermek (Lk 2,12). Kincset őriz a tekintete. Oly végtelen bizalommal tud ránk, szülőkre nézni, hogy szinte elszégyelljük magunkat. Tiszta és ártatlan, csak jót tud rólunk feltételezni, boldog, ha meglát. Szentté tesz minket ez a bízó tekintet: egy darab mennyország. Boldog, aki benne megfürödhet.

Ezt a világosságot, ezt a feltétlen bizalmat őrizzük - ha őrizzük - törékeny cserépedényben: az Istentől kapott szerelmes, látó szívet, mely felismeri az igazit, az egyetlent, mely gyengéd szeretettel gyógyítja a sebeket és gyarlóságokat, mely meglátja a rosszra hajlóban az elrejtett tökéletest, amilyent az Isten elképzelt. Őrizzük az igaz szerelmet.

Jel a szűz, jel az anya. (Iz 7,14). Megsejteti: velünk, bennünk az Isten, az élet forrása.

A vakok völgyében (I. rész) ellene mondanak a látónak. Nincs a vakok között egy se, aki hinné, hogy értéke van a szemnek. A mi világunkban, az anyagiak, a test kultuszának káprázatában elvakultak nem hiszik, hogy kincs a szűzi tisztaság. Ellene mondanak. Mert nem ismerik, hozzászoktak a hiányához. Beszélhetünk róla, mint vakoknak a színekről. Csak fájdalmat, indulatot ébresztünk bennük, hisz nem tehetnek róla, hogy nem értik.

A gyermeki tekintet, a szűzi tisztaság, az anyaság tükör, amelybe belepillantva szembesül az ember saját gyarlóságával. Hogy ez meg ne zavarja emberi gőgünket, össze kell törni a tükröt, megalázni, befeketíteni.

Divat ma mindenütt diszkriminációt szimatolni. Kik a nőket találják hátrányosan megkülönböztetetteknek, kik a homoszexuálisokat, kik a különféle etnikumokat.

A legvéresebb diszkrimináció mégis a gyermekeket éri. Félelmetes a tiszta szemükbe nézni, jobb meg se látni. Pusztuljon hát még magzat korában. Pusztuljon az anyasággal együtt. Meg se foganjon. Erőszakmentességgel hivalkodó világunk a legártatlanabbakat öli halomra. Az anyaméhben dúl a háború. S még elméleteket is gyártunk hozzá, mint általában a tömeggyilkos háborúkhoz.

Van fogalma a közvéleménynek arról, micsoda megszégyenítő megkülönböztetés éri a szüzeket és az anyákat? Micsoda megbélyegzettség szűznek lenni serdülőkortól. (E cikksorozat kapcsán számos keserves vallomás érkezett hozzám.) Micsoda megbélyegzettség testi kapcsolatot nem kezdeni házasságon kívül? Fogamzásgátlót nem szedni? Elvállalni a "praktikus" szempontból "fölösleges" gyereket? Megalázó pillantások, sértő szavak, szívet sebző tőrdöfések, gyakran egészségügyi intézményekben az élet védelmére felesküdött szakemberek szájából is, közel- s távolállóktól is. Nehéz róla beszélni, mert énünk legbensőbb titkait bolygatná. Hallgatunk róla szemérmesen. Hisz a szemérmesség is szégyen.

A gyermek, az anya, a szűz jel, melynek ellene mondanak. Ám a hiteles jel eszköz az Isten kezében, krisztusi, azaz keresztény jel világosságul a pogányok (vakok) megvilágosítására, dicsőségére Isten népének, és sokak feltámadására. Ezt is ígéri az agg Simeon. S mellé jár a nyolc boldogság. Érdemes elolvasni Máté evangéliumának 5. fejezetében, ha tőr járja át lelkünket, s nehéznek érezzük a hűséget keresztény küldetésünkhöz.

Nényei Gáborné

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu