Mit rejt a vasszilvágyi templom?

A XVIII. századi barokk templom műemléki értékét és a falu jelentőségét nagymértékben megváltoztatta az a 2000 őszén elkezdődött régészeti feltárás, melynek során kiderült, hogy a mai, barokk szentély eredetileg egy középkori, kisebb templom hajója.

A vasszilvágyi plébániatemplom 1998-ra erősen leromlott állapotba került.

A körülötte lévő terület feltöltődéséből és a helytelen vízelvezetésből adódóan az épület falai magukba szívták a csapadékot, a zárt betonlábazat pedig nem engedte a téglából elpárologni a nedvességet. Ezért a külső és belső vakolat erősen penészesedett és mállott. 1999 őszén megkezdték a nedvesedést okozó külső betonlábazat eltávolítását. Schauermann János plébános P. HajmásiErikát, a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságának régészét kérte fel a szükséges régészeti felügyelet ellátására.

A feltárás során kiderült, hogy a betonlábazat mögött középkori falak és nyílásbefalazások rejtőznek.

A későbbi kutatások (2000 októbere és 2001 decembere között), amelyekhez a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nyújtott támogatást, egyértelművé tették azt a feltételezést, hogy a barokk templom egy kisebb, középkori templomot rejt magában, melynek kora jól meghatározható. A 2000. évi kutatás alkalmával a mai, barokk templom keleti zárófalán kívül előkerült egy középkori szentély, amelynek oltáralapjában megtalálták Nagy Lajos király (1342-82) szerecsenfejes dénárját. A belső vakolat eltávolításakor látható lett az egykor középkori templom mennyezete alatt körbefutó XIV. századi színes indás díszítőfestés.

A barokk templom szentélyében végzett kutatás megmutatja, hogy milyen is lehetett a középkori falucska kis temploma.

A szentélyben végzett kutatás megmutatja, milyen is lehetett a középkori falucska temploma

A régész és a kőfaragó kutató vésője kibontotta a régi bejáratot, az úgynevezett déli kaput, ami egykor bélletes kapu lehetett. A kőszobrász restaurátor, Faragó János megállapította, hogy az egykori kapu jól rekonstruálható, hiszen eredeti köveinek hetven százaléka megvan.

Szinte hibátlanul került elő a középkori kis templom egykori járószintjének részlete is. Négy-ötszáz évvel ezelőtt itt álltak a falu lakói és imádságos lélekkel hallgatták a szentmisét.

A feltárt tartóoszlopok jelzik, hogy a templomocskának karzata is volt.

A templom ebben a formában a XVIII. századig volt a hívek lelki otthona. 1732-34-ig ugyanis még bővítették a középkori épületet. Elbontották a mennyezetet, a nyugati zárófalat és a tornyot. A középkori falakra egy csehsüveg boltozatot, a nyugati oldalra pedig egy barokk hajót építettek.

Később északról és délről egy-egy épületrésszel (oratórium és sekrestye) toldották meg a barokk szentéllyé átalakított középkori templomhajót.

A XIX. században feleslegessé vált a régi szentély, hiszen ekkor már diadalíve előtt hatalmas, Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt barokk oltárépítmény magasodott. A középkori szentélyt lebontották az oltárral együtt.

Így tűnt el a kis templom, amely a mostani kutatások során ismét napvilágra került.

K.L.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu