ÉLET ÉS LITURGIA

Bűnbánatunk a mise kezdetén

Urunk megkeresztelkedésének ünnepén arról írtam, hogy a szentmise elején, a bűnbánati imát a szenteltvízzel való meghintéssel is lehet végezni. Ugyan - elsősorban - keresztségünkre emlékeztet, de mivel a keresztség az ember első megtérését jelenti, így kifejezi méltatlanságunkat, bűnös voltunkat is. A szentmisét bemutató pap több lehetőség között választhat.

Már a bűnbánatra felszólító bevezetés is többféle lehetőséget kínál. Az általános és közismert, hogy a bűnbánat hozzásegít az Úr szent titkainak méltó ünneplésére. De a bűnbánathoz hozzátartozik a magunkba tekintés. Ezzel érzékelni tudjuk bűnös voltunkat, amely távol tart minket az Úrtól. Az Isten igéjének meghallgatására és Krisztus áldozatában való részvételre is csak bűneink bocsánata után vagyunk méltók. Nemcsak Isten ellen, hanem felebarátaink ellen is vétkezünk - és ellenünk is vétkeznek. Látva Isten irgalmát, mi is tudjunk megbocsátani.

Sokszor tapasztaljuk, hogy a miséző pap ezt a bevezetést kibővíti, vagy máshogy fogalmazza meg. Figyelembe lehet venni a sajátos körülményeket (például ifjúsági vagy gyermekmise, kiscsoportos mise sajátos alkalommal, stb.), vagy a liturgikus időt, esetleg az ünnep szentjének tanúságtételét (például imádkozott, megbocsátott üldözőinek).

A felszólításra adott válasz első formája a "Gyónom a mindenható Istennek...". A legtöbb keleti liturgiában - bár más és más formában - szokás volt a bűnbánat felindítása. A II. század elejéről származó őskeresztény irat, a Didakhé is előírta a bűnvallomást a vasárnapi mise előtt. A VIII. századi Római Ordo a pap imádságaként írja elő. A szövege a középkorban a szentek neveivel bővült, ma azonban csak a második részében kérjük a szentek közbenjárását. Pétery József egykori váci püspök A szentmise története című (Budapest 1930, 1946) kiváló könyvében érdekes képet állít elénk. Az antik drámák szokása volt, hogy a színjáték megkezdése előtt a színészek bemutatkoztak a közönségnek. Ehhez hasonlít valamelyest, hogy a szentmise közössége - elsősorban a pap - bemutatkozik Isten és a mennyei seregek előtt, alázattal megvallva gyarló emberi természetét és fájó tudattal, töredelemmel esedezik bocsánatért.

A második forma a bűneit felismerő ember egyszerű felkiáltása. Urunk, Istenünk, könyörülj rajtunk, mutasd meg nekünk irgalmasságodat - szólít válaszadásra a pap. A válaszunk bűnös voltunk elismerése és a remény kifejezése, hogy megadja nekünk az üdvösséget. Ennek a szépsége a maga egyszerűségében van. Ugyanakkor ráirányítja minden résztvevő figyelmét saját, egyéni problémájára.

A harmadik formában Krisztushoz mint Megváltónkhoz fordulunk. Ahhoz a Krisztushoz, akit elküldött az Atya, aki eljött, és aki az Atya jobbján ül. Tevékenységére is utal minden fohásznál az egyház: ő gyógyítja a töredelmes szívűeket, magához hívja a bűnösöket, és közbenjár értük. Egy-egy rövid mondattal, néhány gondolattal elmélyíti bennünk hitünk tanítását. Számos országban elkészítették az egyes liturgikus időszakokra alkalmazható fohászokat. Ezek még kifinomultabban rajzolják elénk Urunk messiási küldetését.

A pap ezen felszólítására egyszerű és ősi szavakkal válaszolunk: Kyrie eleison - Christe eleison - Kyrie eleison. Uram irgalmazz - Krisztus kegyelmezz - Uram irgalmazz! Ezt a hármas felszólítást a másik két esetben is használjuk, de a bűnbánati könyörgés után. Ennek a története is régi időkbe vezet vissza. Már a IV. században a görög keresztények ezzel válaszoltak a diakónus énekére. A vaisoni zsinat "édes és nagyon üdvös szokás"-nak nevezte ezt a gyakorlatot. Gelasius pápa (492-496) idejében használatban volt egy litánia, amit Gelasius könyörgésének neveztek. Nagy Szent Gergely pápa (590-604) idejében e gyakorlat mellett szokásba jött, hogy csak e felkiáltásokat ismételték. Az első Római Ordo szerint (VII. sz. vége) mindaddig ismételték, míg a pápa jelt nem adott a megállásra.

A középkor egy sajátos formát alakított ki. A Kyrie gregorián dallamainak hajlításait szövegekkel "töltötték ki" (trópus). Ilyen, ma alkalmazott változatot az Éneklő Egyház című énekeskönyvben többet is találhatunk.

A bűnbánati rész lezárása a pap könyörgésével történik: "Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, bocsássa meg bűneinket, és vezessen el az örök életre". A történelem során sok alkalommal feloldozási imának tekintették, de ezt az egyház mindig helytelenítette. Könyörgés, amely bűnbánatunk után Isten irgalmasságának kérését tartalmazza.

Az "ámen" kifejezéssel megerősítjük egyetértésünket, és megvalljuk hitünket. Abban a reményben vehetünk részt a szentmisén, hogy mindent megtettünk a méltó ünneplésre.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu