A LÉLEK SZÓTÁRA

A gonosz

A keresztelési szertartás során a külső szemlélő, vallásilag járatlan rokon vagy családtag számára kissé anakronisztikusnak tűnik a szinte ártatlanságot megtestesítő kisgyermek felett elmondott "ördögűzési" ima, melyben az egyház arra kéri Istent, hogy szabadítsa meg a kisgyermeket a gonosz lélek minden ártó hatalmától. Hiszen az áteredő bűn hatásait valamennyien tapasztaljuk, a gyermeki tehetetlenséget pedig gyakran összetévesztjük az ártatlansággal, ezért jobban szeretünk megfeledkezni a gonosz lélek létezéséről, működésének valóságosságáról.

A gonoszság igazi sötétsége nem pusztán a rossz választása olyan körülmények között, amikor még annak hátrányai nem ismerhetőek. Ilyen esetben nem is beszélhetnénk teljes mértékben gonoszságról, mindössze tévedésről, szerencsétlen döntésről vagy efféléről. Az Istennel szembeni lázadás igazi tartalma sokkal inkább az, hogy Isten már felkínálta mind az angyaloknak, mind az embereknek a vele való összhang áldását, és kinyilvánította, hogy az egyetlen elfogadható megoldás az, hogy az Ő szeretetét válaszszák. Ugyanakkor ezt valóban választási lehetőségként és nem kényszerítő körülményként tárta fel, hogy a szeretet természete szerinti szabadságát megőrizze, hogy az Ő viszontszeretése hiteles legyen.

Egy ókeresztény legenda szerint az egyik észak-afrikai püspök szent ember hírében állt, odaadó imaéletéről, hősies önmegtagadásáról, misztikus élményeiről és gyógyító erejéről messze földön beszéltek. Elé vittek egy fertőző betegségtől megvakult, húsz év körüli fiatalembert, aki kérte ugyan a gyógyulást, de a kereszténységről még csak igen keveset hallott. A szent életű püspök meglátta a fiút, és amint Jézus a gazdag ifjúra ránézett és megkedvelte őt, úgy az egészen Istennek élő főpap is mintegy ajándékot lát a világtalan fiatalban. Ezért nagyon elfogódottan így szól hozzá:

- Ahhoz, gyermekem, hogy a testedet meggyógyítsam, előbb tudnod kell, kitől ered a csodás gyógyítás, amelyet csak akkor nyerhetsz el, ha hiszel már benne, és ha Ő is ezt akarja.

- Tégy velem, atyám, ahogy a lelkiismereted diktálja, mert azt ugyan nem tudom még teljesen, hogy kinek az erejével gyógyítasz, de a híredből arról már volt alkalmam meggyőződni, hogy te magad ki vagy, így hát egészen rád hagyatkozom.

A püspök felettébb örült az elszánt és jóindulatú szavaknak, és végigvezette az ifjút katekumenként a hit igazságain. Miután részesült a szent keresztségben és a közösség tagja lett, hittel elfogadva annak minden követelményét, egy közös könyörgés alkalmával a püspök a szemére tette a kezét, mire az szinte egy csapásra megnyílt, a fiú pedig örömmel nézett szét az érte imádkozókon.

Egy kis idő elmúltával elmaradozott a közösségtől, aztán rossz hír jött felőle: egyre romlottabb életet él, végül a püspök maga kereste fel őt, szülei otthonában.

- Nagyobb ajándékot kaptál, fiam, mint bármelyikünk a közösségben - mondta a zilált külsejű, italszagú fiúnak.

- Igen, atyám, de éppen ezáltal láttam meg a világ színeit, az asszonyi szépséget, a kalandok vonzását, ezzel fedeztem fel a magam férfiúi szépségét és az ebben rejlő lehetőségeket is.

- Visszaéltél Isten kegyelmével - válaszolt a püspök -, mert jobb lett volna világtalanul bemenned az életre, mint ép szemmel a kárhozatra jutnod.

A rövid találkozás után a fiú egy darabig őrlődött ugyan, mégis folytatta előbbi életét. Nem sokkal később meghallotta a püspök vértanúságának hírét, s eltűnődött, hogy ha az élet fontosabb a látásnál, a hit viszont fontosabb még az életnél is, akkor neki mégiscsak újra a legfontosabbat kéne választania.

A lét ajándéka minden angyalnál (és később az embereknél is) csodálatos meglepetést hordoz: Isten szeretetéé lehetünk. A gonosz lélek, a rossz első kezdeményezője azonban jobb lett volna, ha nem is létezik, ha Isten meg sem teremti, mert így, végleg kizárva magát Isten szeretetéből - önmagával is végzetesen szembefordult. Csak gyűlölni képes - elsősorban önmagát, aztán mindenki mást, legfőképp Istent, és minden képességével és lehetőségével azon igyekszik, hogy mindenkit ebbe az állapotba taszítson. Két érzés fojtogatja: egyik a féltékenység, a másik pedig az öröm keserű torzképe, a káröröm azokkal szemben, akikkel sikert ért el. Ravasz, de elvakult, olyannyira, hogy vakmerőségében nemcsak az első emberpárt veszi a kísértés céljába, de nem fél magát az Üdvözítőt sem megkísérteni a pusztában.

Olykor teljes megszállottsággal ostromol egy-egy emberi életet, az evangéliumban Jézus közelsége különösen is vonzza az ilyen jelenségeket. Ezeknél a találkozásoknál a megszállottakból megszólaló gonosz lelkek első reakciója az elutasítás, a második a menekülés, mert a sötétségnél az isteni hatalom, a gyűlölködésnél a szeretet hatalma összehasonlíthatatlanul erősebb. Nem jó, sőt tragikus, hogy van gonoszság és hogy ennek léte egyetlen kezdeményező személyhez és követőihez, a sátánhoz és a gonosz lelkekhez kötődik. Viszont ha már így van, jó tudnunk minderről, hogy döntéseinkben irtózva elutasíthassuk őket. Hitet és bátorságot ad az evangéliumban mindegyik a már említett, Jézussal való találkozásuk, hogy ne féljünk tőlük, hiszen a végső szó a szeretet, azaz Isten hatalmáé.

Pajor András

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu