Fűbenjáró bűn

- Egy film ürügyén -

Habkönnyű angol film, amolyan kertmozikba való nyári szórakoztató történettel: egy bájos angol halászfaluban élő bájos középkorú özvegyasszony "gazember" férjétől súlyos adósságokat örököl, így nem áll előtte más út, mint hogy orchideái üvegházi nevelését felváltsa a jól jövedelmező marihuánatermesztéssel. Mindezt könnyedén, vidáman, a csupa szimpatikus emberekből álló környezete biztatásával, elnéző mosolyával. Ahogy a meseszerű hollywoodi történethez illik, van a filmben némi erkölcsi oktatás (a gyónási lehetőséget magasztaló templomi jelenet), sőt bújtatott "eszmei mondanivaló" is (figyelmeztetés, hogy "a bűn nem kifizetődő"), de csupán azért, hogy a film kínálta változatos kelléktárból ne maradjon ki semmi a romantikus-érzelmi díszletekből sem. Végül minden jóra fordul, hiszen a füvet elégetik, s vidám csinnadratta mellett önfeledten táncol a teljes szereplőgárda: feledjünk el tehát mi is mindent, hiszen a bűn, mely eredetileg állítólag a fűben járt (volna), meg sem történt - így a moziból távozva elégedetten állapíthatjuk meg, hogy még csak nem is tragikomédiát láttunk, hanem csupán egy egy estére szóló felejthető vígjátékot.

Pedig e felejtésnek nagy ára van, s épp ez az, amiért e filmről írunk, s amiért azt továbbgondolásra ajánljuk. Ugyanis a filmvégi kollektív felejtés nem valami pozitív irányú változni akarás, jóra való törekvés eredménye, Uram bocsá´ nem a bűn felismerésének és megbocsátásának a gyümölcse (találó az eredeti Saving Grace többjelentésű filmcím, mely úgy utal a Grace - értsd: Grácia - nevű főhős "megmentésére", hogy abból akár a "mentő körülmény", sőt "megszentelő kegyelem" jelentés is kiolvasható). Itt a happy end nem katarzis következménye, hanem a szereplők akaratától teljesen független, már-már véletlen közjátéké (jobban mondva végjátéké): a teljes szereplőgárda az égő drog füstjétől került olyan önkívületi állapotba, hogy ki őrjöngve, ki vonagolva, ki meztelenre vetkőzve, ki kábultan, ki vihogva lejti azt az immár őrjöngéssé összeálló össztáncot, melynek - komikusnak szánt, mégis - riasztó látványa Schnitzler 1914-ben írt Körtáncát vetítheti az önfeledt szórakozásra vágyó mai konzum-néző elé, azzal a korántsem szívderítő tanulsággal, hogy - immár itt és most - maga a társadalom annyira elkábult már, hogy nemcsak hogy képtelen a jót felismerni és az értékek szerint élni, de örömét is leli a vitustáncban. Azaz társadalmunk elveszítette ítélőképességét! S ha ez így van, a "Fűbenjáró bűn" effajta könnyed ábrázolása, langyos vígjátékká degradálása egyenesen "főbenjáró bűn".

-szá-

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu