Uj Ember

2001.08.05
LVII. évf. 31. (2766.)

Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig.

Főoldal
Címlap
Egyházi tulajdonba kerül a pesti bazilika
Nagy a státustörvény jelentősége
Az erdélyi egyházi ingatlanokról Tamás József püspök
Özönvízszerű esőzés a Tátrában
A Magyar Karitász segélyakciójáról
Fórum és fesztivál
A Szombathelyi Egyházmegye fiataljainak találkozója
A Szent Korona útja 2001. aug. 15.
Lelkiség
Keressétek az odaföntvalókat...
Magyarországi Henrik - az "ismeretlen"
"Abortív" főnökök
JEGYZETEK A LITURGIÁRÓL
A hét liturgiája
C év
Katolikus szemmel
Egyetem-es gondjaink
Fűbenjáró bűn
- Egy film ürügyén -
Jegyzetlap
Szeles vasárnap
Demagógia?
(ezerötszáz gyors)
Élő egyház
Az egészséges társadalom érdekében
Pályázat a családokért
Boldog Asztrik küldetése?
Szent Kinga gyűrűje
Augusztusban magyarországi körúton a népi misztériumjáték
Ápolóképzés - Szekszárdon
Rubinmisés erdélyi papok
Élő egyház
Az embriókutatás határai
Amerikai püspökök az evangelizációról
Konferencia a demokráciáról
Kiközösíthetik az érseket...
Az egyház nem adhat áldást homoszexuális kapcsolatra
Fórum
Könyvespolc
Szegedi László hittankönyvei
Kanalas István művészete
Az Olvasó írja
Szóljon a harang!
Fórum
A halál helyett az élet kultúráját
Philip Ney az abortuszról
Szent István-ünnep Bécsben
A fiú, aki beszélgetett a folyóval
Fórum
Tóparti jegyzetek
Betelepítettek és bedobálók
Fórum
Sivatag a Tisza mentén?
Homokon és Martfűn mindig épül valami
A jubiláló Szegedi Szabadtéri Játékok
José Cura koncertje és Bartók-est a Dóm téren
Ifjúság
GONDOLA
Csak szórakozik veled!?
Ne menj misére! Házhoz jön SMS-ben!
Útitárs
ÚJ HANG
Forgácsok
Az alázatról
A MOZGÁSSÉRÜLT SZEMÉVEL
Teológia és világnézet
Kultúra
Péter és János
Egyetemességre ítélt nemzedékből
Mészöly Miklós halálára
Szerelem?
Fórum
Megfontolások az elváltakról 10.
Második házasság a katolikus egyházban?
Jelenpor
A gonosz
A LÉLEK SZÓTÁRA
Rejtvény
Vízszintes:
Mozaik
A régi homokbányánál
Keresztek, szobrok, kálváriák
Nemcsak haszon a Balatonból
Minitárlat Füreden
Ne félj, mert veled vagyok
Máriabesnyő
Nagyboldogasszony búcsúprogramjai

 

GONDOLA

Csak szórakozik veled!?

A legutóbb - mármint még azelőtt, amikor ismét egy tavalyi részlet került be a számítógépek ördöge jóvoltából - azzal fejeztem be, hogy milyen egy igazi embert formáló, gazdagító párkapcsolat. Egy ilyen kialakulásához nem elég a két normális ember, hanem az is kell, hogy egymásra találjanak (néha szinte csodálkozom, milyen nagy igazságokat tudok kitalálni!). De mi a teendő olyankor, ha Te belezúgsz valakibe (szerelmes lettél, vagyis elkaptad ezt a gyönyörű betegséget), Ő meg valahogy nem nagyon készséges a kapcsolatra. Mintha nem is érdekelné a dolog, nem törődik azzal, sőt jóformán észre sem veszi (vagy legalábbis úgy csinál), hogy Te mennyire odavagy érte. Szörnyű, de hallottam már ilyen eseteket is.

Először azt kell alaposan meggondolni, hogy mit NE csinálj. Ne éppen a "vírus" okozójával közöld a betegség tényét! Magyarul: ne kezdj nyomulni, olvadozni a közelében, állandóan nyüzsögni körülötte: "Kérsz egy kis teát? Hozzak egy sütit?" Nem is elsősorban azért, mert egy csöppet megalázó dolog, ha folyton Te vagy a készséges, a szolgálatkész, az odaadó, hanem főleg azért, mert a tapasztalatok szerint nem működik a dolog. Most egy durva dolog következik! Azt szoktam mondani, hogy én csak esős időben szeretem, ha a nők bomlanak utánam. Lefekszenek elém a sárba, én meg átsétálok rajtuk, és nem lesz sáros a cipőm. - Gondolhatod, hogy ezt a valóban otromba "poént" nem a saját életemből lestem el. Azért szoktam mégis előhozni, mert sajnos az életben vannak ilyen jellegű esetek. Ha nagyon felkínálod magad (és most nem elsősorban a testi dolgokra gondolok), akkor bizony megeshet, hogy az a másik rád tapos, beléd törli a lábát egyszer-kétszer, aztán lazán továbbmegy, és otthagy Téged a sárba taposva, és egyáltalán nem vagy érdekes. "Hagyj békén, unlak, nem érted??" Vagyis elszórakozik veled, mint könnyű prédával, de csak szórakozik, egyáltalán nem veszi komolyan a dolgot, és igen hamar könynyedén továbbáll. Persze bunkóság így viselkedni, de az is nagy szamár, aki ilyenbe belemegy, hagyja, hogy kihasználják, elszórakozzanak vele.

Ha szerelmes leszel valakibe, Ő meg nem reagál megfelelően, egészen máshogy célszerű viselkedni. Vigyázz, első hallásra megint kemény dolog következik! Tehát, ha belezúgsz valakibe, Ő meg nem érdeklődik, egy kicsit irtani kell a "vírust". Vagyis: jól meg kell "szivatni"! Nehogy már azt gondolja, hogy ő itt a király/királynő! Hogy Te ilyen beteg legyél őmiatta? Hogyan jön ő ahhoz? Bizonyos értelemben és helyzetekben minden ember egy nagy hólyag. Ha jó helyen megbököd, pukkan.

- Most azt gondolod, hogy te vagy a nagyfiú/nagylány? Hú, de okosat mondtál! (Vagy valami hasonló...)

Persze ő is rögtön visszavág, hogy

- Miért, te talán olyan okos vagy?

- Én nem mondtam, de te ne játszd itt a nagyot!

- Én nem játszom, csak vedd észre magad!

...

Ez a kölcsönös "cikizés" pillanatok alatt beindul, és egy darabig egészen jól megy. Aztán egy kis idő múlva esetleg megszólal a versenyző:

- Na jó, most már akár abba is hagyhatjuk. Nincs kedved inkább eljönni holnap egy moziba?

Erre te egy kicsit elmerengsz, elnézel a távolba, aztán nagy kegyesen megjegyzed:

- Hát, végül is miért ne? (Már három hete erre vártál, de ehhez neki semmi köze!)

Egyáltalán nem gondolom, hogy a fenti (-hez hasonló) párbeszéd mindig úgy alakul, ahogy leírtam. De volt már, amikor bejött a dolog. Van néhány visszajelzésem az ország különböző pontjairól, hogy "Kösz, Péter, sikerült!" Emberileg érthető is, hogy a cikizés után, szinte váratlanul érdeklődni kezd irántad az a másik. Ugyanis keménykedsz, piszkálod, de közben a szemed csak csillog! Mert két dolog van, amit igazán nem lehet elrejteni: a köhögés és a szerelem. Ezek bizony látszanak. Döngölitek egymást az agyagba, de közben olyan érzése lehet a másiknak, hogy "Nézd csak, milyen belevaló lány/fiú ez a kis huncut!" Azt mondod, hogy tudatosan cikizni, bántani a másikat nem szép dolog? Nem igazi bántásról van itt szó! Ha szerelmes vagy valakibe, nem is tudod igazán bántani. Ezt inkább jogos önvédelemnek nevezném, nehogy a szerelem-betegségből adódó gyengeségeddel visszaéljenek.

Előfordulhat természetesen, hogy az egész akció teljes kudarcot eredményez. Csak huzakodtok egy darabig, aztán semmi. De legalább nem szolgáltattad ki magad! Sajnos megeshet, hogy hiába tetszik Neked valaki nagyon-nagyon, mégsem kellesz neki. Ha ez már nyilvánvalóvá válik, még a legjobb amit tehetsz, hogy kizúgatod magad belőle (ennek módszeréről írtam többek között az előző részben).

Mostanra ennyi, azt hiszem elég is. Legközelebb azzal az esettel fogunk foglalkozni, amikor valami kis laza kapcsolat van ugyan, de a másikon nem érezni, hogy túl nagy fantáziát látna a dologban.

Addig is tartalmas, szép nyarat kívánok szeretettel:

Varga Péter

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu