Illés Sándor

Szerelem?

Dávid bácsi, a nyugdíjas patikus ismert alakja Zuglónak. Én magam is mindennap találkozom vele a Városliget környékén. Jellegzetes kecskeszakállat növesztett, de felismerhető tiroli kalapjáról is. A Dózsa György út sarkán lévő patikába gyakran benyit, üldögél ott egy ideig, megiszik egy pohár vizet, aztán odébb áll. "Nem tudok meglenni patikaszag nélkül" - vallotta be a múltkor elhomályosuló szemmel. "Egész életemet a patikában töltöttem, megnyugtat a környezet". (Minket, nyugdíjas betegeket meg felizgat!)

Unokája kezét fogva ő járt a sarki boltba tejért és kenyérért. Az iskolába is mindennap elkísérte Janikát. Szőke, nevetős szemű tízéves gyerek Janika, Dávid bácsi, a nagyapa mindenkivel közli, hogy kitűnő tanuló, s úgy vág az esze, akár a borotva. "Hiába no, a nagyapja fia!" - büszkélkedik vele.

Amióta megkezdődött a nyári vakáció, eltűnt mellőle Janika, az unoka. "Csak nem ment valamilyen szünidei táborba?" - érdeklődtem a múltkor.

Elfelhősödött a tekintete. Köhécselt, nehezen szólalt meg. Azt se nagyon értettem, amit mondott. Hogy ezek a mai gyerekek, tudja! Ki gondolná? Pedig ez még csak tízesztendős. Hogy mivé fejlődik a világ!

"Csak nincs valami baj?" - karoltam bele szánakozó arccal. Mert a mi korunkban, bizony..."

Aztán kibökte, hosszú unszolásomra: "Szerelmes lett Janika! Hát látott már ilyet? Belehabarodott egy iskolatársába, Erzsikébe, a roma kislányba. Itt laknak az István úton, egy udvari lakásban, nagy a család, hatan vannak testvérek. Az apa rokkant és munkanélküli. A felesége takarítást vállal. Földhözragadt család... Nem mondom, nagyon kedves arca van Erzsikének. A szeme akár az esti csillag, hunyorog és fénylik. És a mosolya! Ő pesztonkázza a fiatalabb testvéreit. Hát ebbe habarodott bele az én unokám..."

"Csak azért kérdeztem, mivel nem látom magával mostanában. Hiába, a szerelmesek mindig külön utakon járnak. Már a mi korunkban is így volt!" -vigasztalom, de csak legyint szomorúan.

"Tönkremegy az a gyerek ebbe a szerelembe. Napról napra soványabb, sápadtabb. Pedig eszik, szinte fal, magam se értem. Az anyja négy-öt sonkás zsemlyét készít neki reggel, aztán elmegy, s csak a délután veti haza. A Városligetben várja Erzsikét, ott enyelegnek egy padon, tudom is merre, a volt Regnum Marianum környékén, ahol a Nemzeti Színházat akarták felépíteni. Egyszer-kétszer már kilestem őket..."

Elbúcsúztunk. Janika szerelméről, Erzsikéről teljesen megfeledkeztem közben, csak a múlt héten jutott eszembe a ligetben sétálva. A volt Regnum Marianum helyén, ahol a 70-es és 75-ös troli találkozik egymással, áll egy kényelmes padsor, kínálgatva a pihenést az elfáradottaknak. Oda ültem, s akkor észrevettem Janikát. Egyedül ücsörgött egy közeli padon, élénken figyelve a sétálókat. Tudtam: vár valakit. Talán éppen Erzsikét, a roma kislányt. Elhatároztam, én is megvárom, és kilesem a találkozást.

Nem telt bele tíz perc, máris jött a kislány, pórázon egy nyiszlett tacskót vonszolt. Letelepedett Janika mellé, s élénken magyarázott neki valamit. Hogy mit, azt nem hallottam.

De nem is kellett hallanom semmit, elegendő volt az, amit láttam. Janika benyúlt a válltáskájába, elővette az egyik sonkás zsemlyét és Erzsike markába nyomta. Aki nyomban falni kezdte. A másik zsemlyét, amit utána adott át neki a fiú, a szatyrába csúsztatta. Aztán jött a harmadik zsemlye. Minek folytassam. Eszembe jutott, amit a nagyapa mondott a múltkor: hatan vannak testvérek a roma családban. Az apa munkanélküli, az anyjuk alkalmi munkát vállal. Erzsike ennél a padnál kapja meg mindennap az ebédjét. És jut két zsemlye a kisebbeknek is, szétosztja közöttük.

Szerelem? - tűnődöm. Azt mondta a nagyapa elkeseredve, hogy nagyon félti az unokáját. Mi lesz Janikából? Én már nem féltem. Janikából ember lesz a szó legnemesebb értelmében. Máris az, úgy érzem. És hogy ebbe a történetbe belekeveredett egy kis szerelem is?

Ugyan, mit is érne nélküle az életünk?

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu