Kanalas István művészete

Nevéből mintha az ősei kanálkészítő mestersége kandikálna ki, aminek minden valószínűség szerint van magyarázata. Hasonló ez a szépen csengő név, mint a Szabó, a Kovács, a Csizmadia, a Kerékgyártó, de sorolhatnám még.

Kanalas István sokadik fölmenői is a Szeged melletti "virágváros"-ban, Szőregen éltek. Gazdálkodtak és virágkertészkedtek, s a Pista gyerök sem tágított a számára is biztos megélhetést adó foglalkozásoktól. Minek is, hiszen a szőregi talaj gazdálkodásra kiválóan alkalmas, amely megtermette és megtermi ma is a jó búzát, a gyümölcsöket és a rózsát is.

Pista gyerek mindig vonzódott a farigcsáláshoz, de a sok munka nem engedte, hogy bicskát az evésen kívül mihaszna faragás céljából is kezébe vegyen. Ám a vágy szunnyadón ugyan, de benne élt.

"KALOT-legény koromban a szegedi Horthy Miklós Tudományegyetemen volt egy KALOT-vezetőképző, amelyen én is részt vettem. Onnan mentünk volna Csíksomlyóra faragótáborba, de a háború elmosta a nagy várakozással belőlem is feljövő reményt. Majd csak, amikor nyugdíjas korba értem, akkor vettem kezembe az első deszkadarabot, amelyen már ott láttam, amit rá akarok faragni. Hát azóta én bizony a faragó bicskákat, késeket, fúrókat és vésőket le nem tettem: mindennap faragok."

Kanalas Istvánt akkor ismertem meg, amikor 1989-ben újraszerveztük a KALOT- és KALÁSZ-mozgalmat. Hamarosan láthattam faragásait, amelyek szőregi házuk egyik utcai nagyszobájában sorakoztak a falon, polcokon, fiókokban, de a szőnyeget is azok borították. Keresztből volt/van a legtöbb.

Régi érmekről, pénzekről és metszetekről másolta a magyar királyok és királynék, királynők arcmását, magyarságunk által különösen tisztelt szentek arcmását, de függ a falon egyetlen fából faragott lánc, táblaképek, amelyek mint a többi mű, már a magas művészet képviselőiként ragadnak meg bennünket. A szegedi dóm részére hat gyönyörű gyertyatartót, Gyulay püspök úrnak és később Majnek Antal püspök úrnak pásztorbotot, a jezsuiták szegedi Bólyai utcai házának ajtaja fölé táblaképet faragott, közben elkészült a KALOT- és a KALÁSZ-jelvény, Bálint Sándorról egy táblakép, a tápai templom nagy keresztjére egy mahagónifa-koszorú. A KALOT népfőiskolai tanfolyamok helyszínein rendezhetett műveiből kiállításokat, s ezek újabb és újabb lendületet adtak a számára.

Amikor II. János Pál pápa Máriapócson járt, egy csodálatos, bibliai jelenetet ábrázoló képet faragott a számára. Átadására - a túlzsúfolt ajándékozások miatt - nem keríthetett sort, csak később vitte Rómába Gyulay püspök, amikor hivatalos útja oda szólította.

"Minden faragásomra, mint kedves szülöttemre nézök, de legbüszkébb az Őszentségének faragott táblaképemre vagyok" - mondotta a művész.

Szőregen, majd Szegeden volt reprezentatív kiállítása Minden napra egy kereszt címmel, amelyekre Szeged város művelt világa is fölfigyelt. Kanalas István nem pályázott elismerő szókra. Mégis megérett rá kivételes művészete és mély vallásosságával átitatott bölcs tisztessége. Nemrég a városháza dísztermében - több szegedi alkotó társaságában - vehette át a Szegedért-díjat, melynek átadásán jelen volt Mádl Ferenc köztársasági elnök és a város világi és egyházi vezetői. "Amikor mögtudtam, hogy mi készül, faragtam Mádl úrnak, a polgármesternek, a két helyettesének és Benyik atyának egy-egy hozzájuk, nékik illő dolgot, és láttam örültek néki."

Kanalas István szemei gyengülnek, vigyázni kéne már rájuk, "de annyi jó témám van, hogy egyszerűen nem hagynak nyugodni. Meg aztán hol ide, hol oda hívnak kiállításra, máskor olyan faragó foglalkozásokra, ahol magam is vezethetem a faragni vágyók kezét. Mióta elment szegény feleségem, azon gondolkodom, mit kéne faragnom, ami csak őrá és a vele eltöltött szép és áldott életünkre emlékeztet."

Ismerem jól Kanalas Istvánt, aki a mi számunkra akkor is művész, ha ebben a kitüntetésben eleddig nem lehetett része. Számunkra annál több, mivel művészetében benne van teljes istenszerető lénye, amikor faragásaival dicséri Istent, Máriát és a magyar boldogokat és szenteket.

A Szegedért-díj átadásánál ő volt az egyetlen "egyszerű embör", akinek arca tán a legszebben ragyogott, s arra gondolt, mily jó is lenne, ha Margit is ott állhatna mellette, az a hű feleség, aki sokszor kapált, metszett helyette is, amikor soron következő ihletettségét álmodta a kiválasztott fába.

Ifj. Lele József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu