Idő-séta

A nyári délutánban az Óbudán nézelődő ember római emlékek közt idézheti a Duna, a rómaiak által Isternek nevezett folyó árjával elzúgott időt. A lemenő nap aranyhidat ver a folyón boldog lelkeknek, akik Aelia Sabina énekét hallgatták, vagy az orgonajátékos Aelius Justust csodálták. A hajdan-familiáris környezet most is felidéződik, a szokások rendje, amely ugyanazt volt Rómában és Aquincumban: étkezés (menü), ruhaviselet, ünnep, minden. Azonban a 106-ban "alapított" Pannónia rövidesen őrzött keresztény emlékeket, ide hurcolt téglagyári munkások ujjbeggyel jelezték egymásnak, hogy keresztények: a nyers téglába szignálták Krisztus alakját, vállán a kereszttel.

Az egyik rekonstruált épületmaradványon emléktábla tűnik a szemembe, domborművel, Juno és Jupiter alakjával. A közösség őrei voltak a mitológiában. Akár meghatna ez a "pogányság", amely még mindig nemesebb, mint elmúlt évtizedek kisemmizett filozófiája, a veszett internacionalizmus, az egyént, közösséget egybemosó ideológia, a sárkánygyík-tojás. Amikor a Juno-emléket állították, már folyt az azonosságkeresés, a római múlt is jól jött lemenő napáldozatával - vöröslő ég alatt. Aztán: összeomlott a felhőkakukkvár...

A közösség intim helyét a római alapokra épített templomban találom meg, isteneké helyett az Atya házát. Az embert, aki a leghátsó padban térdel. Körülzsong az áhítat különös melódiája: ahová igyekszünk, túl van a bálványok szöglet-zugán, alkonyatban a mindent szelíddé simogató fény-zene:

A templom ragyog...

Remegő, mozdulatlan

sajgás lüktet a távol

foszló virágszirom-rajza

mintás káprázatából.

Egy lélek nevenincsen

sejtelme gyolcsfehéren

bolyong, keresi fészkét

az óriási égben.

Szentélyekben az Úrra lelnek a megfáradtak -, "térdig csobogó nyugalomban."

Vándor, ha nyári utad országokon vezet s templomot látsz, térj be, a Közösség őrzőjéhez. Jele - a "nevenincs" hívogatja az utazót. S ki nem az?

Az idézett vers szerzője, Lator László Áhítat címet adott strófáinak. Megsejtett valamit, amit hosszú idők őriznek csendből-békességből - a zajban. Kövek szétmorzsolódnak, rossz ideológiák megbuknak, de "Szikár kezek a kékbe fehér jeleket írnak." És a "Szemünk virág, a szívünk világít, mint a csillag."

(tóth)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu