Olvasólámpa

Imádságos himnuszok

Az irodalom sokunk számára - kis túlzással - a csoda egyik fajtája. Akkor következik be, amikor olvasás közben ott belül, az ember lelke mélyén megpendül valami. Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki kedvvel és izgalommal ismergeti a ma irodalmán túl a régebbi korok irodalmi alkotásait is. Nyilván más is észrevette már, hogy amikor irodalomról beszélünk, tanulunk, gondolkodunk - netán tanítunk -, többnyire valamely kimagasló alkotóra, esetleg egy-egy meghatározó korszakra irányul a figyelmünk.

Nagy tájékozottságot és széles ismereteket kell hogy a tarsolyába gyűjtsön, aki nem egy személyre, nem is egy szűk korszakra összpontosít, hanem az irodalom egy meghatározott műfaját tartja szem előtt, s e műfaj változásait, alakulását kíséri figyelemmel.

Tóth István pontosan erre vállalkozott, amikor himnuszgyűjteményét útjára bocsátotta. A kötet arra a kérdésre keres és ad választ, hogyan változott a műfaj az évszázadok során. A magyarországi, de latin nyelvű - Máriához, a magyar szentekhez, angyalokhoz és a Szentháromsághoz szóló - himnuszok révén részletes áttekintést ad minden irodalom iránt érdeklődő kezébe.

Ugyanakkor a könyvet az is haszonnal forgathatja, aki "csupán" gyönyörködni szeretne középkori himnuszköltészetünk kincseiben: a szöveggyűjteményként is hasznos kötet valóban a műfaj magyarországi történetének legragyogóbb darabjait tárja elénk.

S végül: ne feledjük, hogy imádság, amit olvasunk. Évszázadok természetfeletti tapasztalatának, istenélményének, vágyakozásának, békéjének és kicsattanó, dicsőítő örvendezésének foglalata. Ha pedig a sorok mögé saját élményeinket is "oda tudjuk olvasni", feltárul előttünk a himnuszok újabb, csak nekünk szóló, saját élményeinkből táplálkozó rétege. S akkor minden imádság sajátunkká válik; csak mi és az isteni Megszólított tudja, milyen nagy okunk is van dicsőíteni Őt.

(Tóth István: Szívvel, szóval, tiszta ésszel. Válogatás középkori latin nyelvű költészetünkből - Szent István Társulat, Budapest, 2001.)

B. I.

Ismert arcok, más szerepek

Az interjúkötet nem pusztán hálás, az olvasóközönség érdeklődésére nagy valószínűséggel mindenkor kitüntetett módon számot tartó műfaj, de sikerültségének túlságosan is sok kerékkötője van ahhoz, hogy könnyű műfajnak is tekintsük. A Ferenczi Andrea által tizenöt ismert és népszerű színésszel folytatott beszélgetést tartalmazó Arcok és szerepek című kötet szerencsésen kikerüli az olyan interjúkat fenyegető buktatókat, amelyekben a beszélgetőtárs közel áll a kereszténységhez, azaz nem igyekszik mindenáron személyes vallomásra bírni a színészeket, és nem próbál nagyobb súlyt tulajdonítani életükben a kereszténységnek annál, amelyet az ténylegesen képvisel.

Ferenczi Andrea kiválóan kérdez: a személyes szférát és a mesterséget érintő kérdéseket úgy tartja egyensúlyban, hogy a válaszok nyomán kibontakozzanak a kettő (az egyes beszélgetőtársak esetében más-más arányú-minőségű) összefüggései, kapcsolatai és feszültségei. A személyes szféráról (család, barátságok, vallás) és a mesterségről (emlékezetes szerepek, kitűzött célok, példaképek, "szakmai" kapcsolatok) szóló beszámolókban minduntalan megjelenik a siker, és ezzel az esetleges hatás természetének vizsgálata, s a siker jelentőségét, csalókaságát, megerősítő szerepét, mulandóságát számba vevő megnyilatkozások elsősorban azt tárják fel, hogy olyan emberek belső világához kerülhetünk itt közelebb, akik valami maradandót keresnek, olyasmit, ami igazolja létezésüket és erőfeszítéseiket. S hogy mindez a kereszténység keretébe illeszkedik, vagy abban teljesül be - ez olyan színezetet kölcsönöz a kötetnek, amely korántsem tolakvó, a megszokottól mégis eltérő komolyságot visz bele a beszélgetésbe.

- s b -

Csúcs és forrás

Aligha vannak sokan az elmúlt évtized során a keresztény élettel, s különösen annak szívével, a liturgiával behatóbban foglalkozni kívánók között, akik ne forgatták volna az 1989-ben Arató Miklós Orbán és Verbényi István szerkesztésében megjelent Liturgikus lexikont. Az akkoriban nagy sikerben részesült lexikon immár második, bővített kiadásban jelenik meg a Szent István Társulat és a Kairosz kiadó gondozásában.

A jelen kiadás szerkesztője, Verbényi István több szempontból is nehéz feladatra vállalkozott: alig kétszázharminc oldalon a római egyház liturgikus életének teljességét igyekszik bemutatni, úgy, hogy mindeközben nemcsak a II. vatikáni zsinat tanítását mutatja be a lehetséges részletességgel, de az utóbbi időben megjelent vonatkozó dokumentumokat is ismerteti, figyelembe veszi az ökumenizmus szempontjait, és a bizánci szertartást követő görög katolikusok liturgiáját is. A liturgika tudományának megfelelően a kötet szócikkei alapvető ismereteket közölnek az egyházi ünnepekről, szentségekről, hivatalokról, jelekről, jelképekről és művészetekről, s egyházfegyelmi kérdéseket is taglalnak. A legsikerültebb szócikkek egyszerre tesznek eleget az ismeretközlés, a tudományosság és a liturgikus lelkiség támasztotta követelményeknek, s ennek, valamint a belső utalásrendszernek köszönhetően a kötet igen sokrétű alkalmazást tesz lehetővé. Kisebb hiányosságok is felfedezhetők ugyan (a névmutató például nem tartalmaz oldalszámokat), ám ezeket kitűnően egyensúlyozzák a szemléletes és szép kivitelű grafikák, s a kötetet záró színes fényképek. A szerkesztő és munkatársai a gyakran meglepően gazdag és átfogó Liturgikus lexikon összeállításával ténylegesen elérték kitűzött céljukat: korszerű és sokrétű bevezetést nyújtanak annak világába, amit a II. vatikáni zsinat a keresztény élet "csúcsaként és forrásaként" határoz meg.

G. F.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu