Csillagok, táncok, imák

Emlékképek az ifjú Endrédy Vendelről

Minden boldoggá - majd következő állomásként - szentté avatási eljárás során alaposan megvizsgálják az illető életét. Így lesz ez a néhai ciszterci apát, Endrédy Vendel esetében is, akinek boldoggá avatási eljárása már megkezdődött. S bár kiválósága akkor mutatkozott meg legjobban, amikor a Rákosi- majd később Kádár-korszakban a börtönben, testileg megtörve és meggyötörve, magánzárkában, krisztusi módon üldözőiért (is) imádkozott, azért érdemes figyelmet szentelni fiatalkori tetteinek is. A történeteket az egykori zirci apát unokaöcscsétől, Endrédy Istvántól tudjuk meg. Ezek helyszíne Felsőendréd, az Eszterházához közeli észak-dunántúli falu. Itt állt a Hadarics család (erről magyarosított Endrédyre a família néhány tagja) háza. Ehhez a környezethez kapcsolódik gyermekkorának egyik jellemformáló élménye.

Soha többé nem hazudott

8-9 éves lehetett Kálmán - ezt a nevet kapta a keresztségben -, amikor egy napon házuk udvarán azzal dicsekedtek barátai, hogy ki hogyan tudta becsapni a szüleit. A kis Kálmán is elmondta, hogyan hazudott az édesanyjának. Édesapja, aki a közelben dolgozott, meghallotta a beszélgetést, magához hívta, megfenyítette a fiút, és felszólította, hogy kérjen bocsánatot édesanyjától.

Kálmán mindent bevallott anyukájának, letérdelt előtte, úgy kért bocsánatot, és megígérte, hogy soha többé nem hazudik. Ígéretét a sírig megtartotta.

A kitaposott fű

Vendel atya, miután 1923-tól matematika-fizika szakos tanárként működött, minden nyáron néhány hetet otthon nyaralt. A falujából elszármazott más papok megszervezték, hogy ők is ilyenkor tartózkodjanak szülőhelyükön. Mindennap szentmisét mondtak, majd sétálva bejárták az egyutcás falut. Utána a fiatal ciszterci szerzetest reggelire vendégül látta a plébános úr.

Ezt követően Vendel atya kiment házuk kertjébe, fogta a breviáriumát, és úgy imádkozott, hogy a kertben, az átló mentén haladva, föl s alá sétált. A füvet 2-3 hét alatt úgy kitaposta, hogy a következő tavaszig már nem is nőhetett újra.

Miről tanúskodnak a csillagok?

Az egyik nyáron augusztusra esett a rendes évi nyaralás ideje. Az estéket a rokonok általában a nyitott folyosón ülve és beszélgetve töltötték. Vendel atya is velük tartott. Egy alkalommal megmutatott néhány csillagképet az égen. Aztán elmondta, hogy milyen messze, hány fényévre vannak ezek a csillagok. Rámutatott, hogy milyen szabályszerű a mozgásuk. Elmondta, hogy a földi közlekedést hány szabállyal szeretnék az emberek biztonságossá tenni, és mégis mennyi a baleset. Ott fönn az égen pedig soha nincs baleset. A csillagok Isten rendelése szerint róják kiszabott útjukat. Soha nem karamboloznak.

Fuvolakíséret mellett

Endrédy Vendelnek volt egy leánytestvére, aki kilenc évvel volt fiatalabb nála. Az Erzsébet nevet kapta a keresztségben, de mindenki csak Bözsinek szólította. Bözsinek sok barátnője volt a faluban, szívesen jártak hozza a lányok. Endrédy Vendel meghívta a rokon fiúkat minden szombaton este 6 és 7 óra között esti táncra. Ő fuvolázott, arra táncoltak a fiatalok. A kedves mulatságnak az esti harangszó vetett véget. Ezután elimádkozták együtt az Úrangyalát.

Az apai áldás

1933 februárjában Vendel atya értesült arról, hogy édesapja, már csak mint a gyertya pislákol. Egy napra hazautazott. Nem viselt mást, csak reverendáját és fölötte egy háromnegyedes sötét kabátot. Fején fekete kalap. Sínautóval érkezett 7-8 óra felé. Másnap, mielőtt útnak indult volna, letérdelt karosszékben ülő édesapja elé, és zokogva kérte az áldását. Hadarics Elek, Vendel apát úr édesapja pár nap múlva meghalt.

Rákóczi Piroska

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu