Meleg, homokos...

Nyáridőben az utazási irodák csalogató szavai közt gyakran fordul elő a fenti két jelző. Langy vizű tavakhoz hívogatnak, talp alá simuló fövenyt ígérnek, szemben a lúdbőröztető északi vagy mély vizekkel és a sziklás medrekkel. Pedig van, aki ezt szereti, van, aki amazt. Ebből a változatosságból szabadon választhatjuk egyik nyáron mondjuk az egyiket, másik vakációban a másikat.

Nem minden más mindegy

Van azonban olyan másság is, amely nem a bőség jele, hanem az ínségé. Olyan eltérés, amely semmiképp sem tolakodhat elő választékbővítő tényezőként. Régen piactéri hüledező-borzongó csődületnek mutogatták a kétfejű borjút és a torznak született embert. Az élővilág változatosságához a hibás egyed lehetősége is hozzátartozik - de jaj annak a népességnek, amely nem tud egészséges mivoltával ennek fölébe kerekedni.

Az ember világában sokkal többféle szín található, mint amennyi "faj" mivoltából adódhatna. Az ember szellemisége révén kultúrát teremtett: a különféle tájakon másképp építkeztek, más nyersanyagokból, más receptek szerint főztek. Másképp igazítják táncra a lábukat, másképp hullámzanak a dallamok, és nagyon sajátosak az ünnepi szokások. Még a legegyetemesebb vallásosság is eltérő vonásokat öltött a különféle tájakon. A kultúra sokszínűsége olyan változatosság, amelyet az egész emberiségnek közösen kell megbecsülnie.

Napjainkban ugyanakkor egy nagyon rossz cserére akarnak rávenni minket: amilyet a fejlett Európából érkezett hódítók erőltettek rá az együgyű bennszülöttekre - színes üveggolyókat adtak a megtévesztettek aranykincse helyett. Napjainkban a globalizáció azt is eredményezi, hogy gyökerükről leválasztott, egyforma kultúrtermékek áradata önti el a világot: "bézból"-sapka, Coca-Cola, hamburger és farmernadrág, s azonos nyelvet, az angolt kell törnie lehetőleg mindenkinek - és a való világ helyett a képernyőre meredhetünk. Az iszonyú elsivárosítás mákonyául pedig olyan másságot pártfogolnak és dicsőítenek, hogy az ember nem tudja, sírjon vagy nevessen. Az új évezred nagy vívmánya, hogy a ferde nemi hajlam is ugyanolyan társadalmi elfogadottságra tör és jut, mint a természetes vonzalom.

A tévelygés joga

Vannak emberek - hála Istennek, kevesen -, akiknek az a fogyatékosságuk, hogy nem vonzódnak a másik nemhez. Elég baj ez nekik, hiszen mint a nagyothallók, gyengénlátók, mozgássérültek - ők is sok jóból kirekednek. Ugyanakkor megbélyegzettnek is érzik magukat, mert a többiek - merő gyanakvásból - egyéb roszszakat is feltételeznek róluk. Ez a nemi fogyatékosság azonban legtöbbször nem testi eredetű, hanem nevelési hiba, mulasztás vagy bűntény áll mögötte. Lehet, hogy gyermekként érte az illetőt olyan megrázkódtatás vagy bántalom, ami a rendellenességhez vezetett. Ha ilyen okok rejlenek a háttérben, akkor a beteg türelmes igyekezettel valószínűleg kigyógyítható bajából.

Sajnos vannak olyan csoportok, amelyek nem a segítés, hanem a végleges elrontás mellett kardoskodnak. Törvényt akarnak kicsikarni, ami az egyneműek házasságkötését engedné, s ezek a furcsa párok azután gyereket is örökbe fogadhatnának. Így viszont mételyként terjedne tovább egy elfajzott viselkedésmód, amely az egész társadalmat aláásná. A viszszásság védelmezői "a másság jogára" hivatkoznak, és hősiességnek tüntetik fel annak nyilvános vállalását: egy-egy táblás felvonulást vagy tévébeli színvallást. Olyan ez, mint a koldusok csonka karja vagy fekélyes lábszára, amit a járókelőknek mutogatnak. Valóban együttérzésünkre és segítségünkre szorulnak, ám nem olyan közösségvállalásra, melynek során az épek is megcsonkítják magukat, és a fél világgal elhitetik, hogy ez az eszményi állapot. E másság jogának harcosai épp arról hallgatnak mélyen, hogy a homoszexuálisok a legtermészetesebb másságtól is - a magasabb rendűek kétneműségétől - visszahőkölnek. Csak a saját maguk fajta egyféleséget bírják elviselni.

Józanodjunk és javuljunk

Ha elfogulatlanul szemléljük a nemiséget, akkor teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a férfi és nő alaki megfelelése egymásnak olyan, mint a kulcs és zár összetartozása. Ez a hasonlat kiválthat kuncogást, de a tiszta szívű, érett személyiségnek inkább felszabadító, csodálatra és hálára indító kép: a férfi és nő egymásra találása tárja ki az élet szent kapuját. Minden egyéb próbálkozás csak pótcselekvés. - Miért, hogy napjainkban mégis sokan megromlanak? Ez ügyben súlyos felelősség hárul a tömegtájékoztatásra, mert hibás magatartási mintákat és manipulatív statisztikai adatokat tár a társadalom elé. Mindezt tárgyilagos tájékoztatásnak hazudva, holott köztudott, hogy az embernek majdnem minden viselkedése utánzás (valamilyen értékesnek, divatosnak, korszerűnek tetsző minta követése) révén alakul ki. Tehát a nemi eltévelyedés kísértése is mindenkit megkörnyékezhet. E sorok olvasóját is - főleg akkor, ha amúgy is túlteng benne az élvezetvágy, és nincs alkalma másneműekkel találkozni. Veszélyeztetett mindaz, aki alábecsüli magát, s akiben nem születik meg a gondunkat viselő, mindegyikünkről nagyot álmodó Istenbe vetett hit.

Unger Zsuzsa

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu