Szemlélődés vagy cselekvés?

Szent Lukács előszeretettel hangsúlyozza evangéliumában, hogy Jézus gyakran tért be vendégségbe az őt meghívó, vagy vele baráti kapcsolatban álló személyek házába. Ezek lehettek vallási előkelőségek (például farizeusok: Lk 7,36-50; 14,1-24), de éppúgy lehettek a közvélemény által megvetett, bűnösnek tekintett személyek (mint Lévi: Lk 5,27-39; Zakeus: Lk 19,1-10). Jézus "látogatásai" persze nem egyszerű, hétköznapi események, hanem állásfoglalásra késztető találkozások.

Az evangélista mindig nagy hangsúlyt fektet annak bemutatására, hogyan viszonyulnak a jelenlevők (a vendéglátó és a vendégek) Jézushoz. Többnyire két csoportra oszlanak: az egyik csoport tagjai (a Jézust vendégül látó farizeusok, illetve Jerikó lakói) tartózkodóak Jézussal szemben, és kifejezik fenntartásaikat vele kapcsolatban, a másik csoportba sorolhatók azonban (a bűnös asszony, Zakeus) teljesen nyitottak iránta.

Ezeknek a találkozás-elbeszéléseknek a csúcspontját Jézus egy-egy mondása képezi, melyekben vitatott kérdésekkel (magatartásformákkal) kapcsolatban nyilatkozik, s miközben önmagát, illetve a jelenlévők egy része által kifogásolt személyeket védelmébe veszi, mindenki számára érvényes tanítást ad.

A mai evangéliumi szakaszban, Mária és Márta történetében szintén vendégként jelenik meg Jézus. Sajátos, hogy mind a két vendéglátó különös szeretettel fogadja a nagyra becsült vendéget, aki az evangéliumi hagyomány szerint családjuk barátja volt (vö. Jn 11; 12,1-8). Magatartásuk mégis ellentétes: Márta úgy jelenik meg, mint aki adni kíván Jézusnak. Mária ellenben úgy, mint aki befogadja Jézus tanítását. Az elbeszélést a jelen esetben is Krisztus mondása zárja le: az Úr egyrészt védelmébe veszi Máriát, akivel szemben nővére nyíltan tett szemrehányást, másrészt a zúgolódó Máriát figyelmezteti. A kijelentésekben sokatmondó szembeállítás figyelhető meg: "sok minden nyugtalanít" - "csak egy a szükséges". Jézus tehát arra hívja fel a figyelmet, hogy az ő jelenlétében senkinek sem lehet annál fontosabb teendője, mint őrá figyelni, a szavait nyitott lélekkel hallgatni és befogadni.

A keresztény hagyomány Mártában az aktív, Máriában pedig a kontemplatív élet megszemélyesítőjét látta, és Jézus záró kijelentéséből sokszor a kontemplatív élet értékesebb voltát olvasta ki. Úgy tűnik azonban, hogy az ilyen jellegű éles szembeállítás nem felel meg a szöveg eredeti mondanivalójának. Az előző szakaszban, az irgalmas szamaritánus példabeszédében Jézus éppen a cselekvés fontosságát emelte ki, és a cselekvést nevezte az örök élet feltételének (Lk 10,28.37).

A Máriáról és Mártáról szóló elbeszélésben sem a cselekvést ítéli el vagy minősíti le, hanem azt a túlzott aggodalmaskodó aktivitást, amely róla, mármint Jézusról, elfeledkezik.

Ezzel kapcsolatban azt is megfontolhatjuk, hogy az evangélium más helyein Jézus szavainak hallgatása és a cselekvés szervesen összetartoznak. Az úgynevezett síksági beszédben egyértelmű megfogalmazást nyer, mi a Jézussal szembeni helyes tanítványi magatartás: "hozzám jön, hallgatja szavaimat és megcselekszi azokat" (Lk 6,47). Csak aki hallgatja és tettekre váltja Jézus tanítását, csak arról mondható el, hogy élete szilárd alapon áll, és nem kell félnie az "árvíztől", vagyis az ítélettől (Lk 6,48). Hasonló tanítás fogalmazódik meg a magvetőről szóló példabeszéd magyarázatában, illetve a Jézus rokonairól szóló mondásban: a jó földbe hullott mag azokat jelenti, "akik nemes és jó szívvel hallgatják a tanítást, meg is tartják, és termést hoznak állhatatosságában" (Lk 8,15). "Azok az én anyám és testvéreim, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is valósítják" (Lk8,21).

Míg az idézett mondások azt tudatosítják, hogy nem elegendő hallgatni a tanítást, hanem tettekre is kell váltani, addig a Máriáról és Mártáról szóló evangéliumi jelenet a másik egyoldalúságtól kíván megóvni: attól a cselekvéstől, amely nem a Krisztussal való személyes kapcsolaton alapul. A Jézusra irányuló szemlélődő figyelem és cselekvés tehát nem állnak egymással szemben, hanem egymást feltételezik. Az elsőbbség természetesen a Krisztussal való személyes kapcsolatot illeti. Ezért a mindennapi élet különböző tevékenységei, a szolgáló szeretet tettei csak akkor válhatnak maradandó értékké, ha Jézus szavainak hallgatása előzi meg, kíséri és hatja át azokat.

Kocsis Imre

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu