Lassú áttörés

Drogprobléma - segítés - papok

Az alábbi kis írás másfél évtized próbálkozásairól szól. Arról, hogy mit és hogyan lehet drogról, drogproblémáról előadni katolikus papoknak, teológusoknak, valamint egy kis jövőkép felvillantásával is előállnék.

Másfél évtizede drogosoknak, szülőknek, pedagógusoknak egyéni, majd később intézményesülő keretben segítek eligazodni ebben az iszonyúan nehéz problémakörben. Munkánk legfontosabb elemei a feltétel nélküli elfogadás megélése, átélése, valamint a változás belső igényének erősítése, támogatása. Látszatra könnyű feladat, kereszténységünk alapjaiból is forrásozhatna mindez. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy szép, de iszonyúan nehéz ez a hivatás.

Hogyan lehet mindezt átadni? Milyen formái lehetségesek?

1985-ben húsz kispap zsúfolódott be a nappalinkba. Zarándoklatukat kötötték egybe egy rögtönzött előadással, majd konzultációval a drogproblémáról. Hőskorszak, fél-legalitás...

Az ezt követő években több egyházmegye rekollekciós alkalmain adhattam elő. A találkozások jellegzetes reakciói: megdöbbenés, elhatárolódás, bűnbakkeresés - ugyanakkor a speciális pasztoráció igényének, képzésének hangoztatása.

Szabó János atyát még Lékai László bíboros úr függetlenítette arra, hogy - Magyarországon elsőként - mint katolikus lelkipásztor-segítő dolgozzék, szervezzen drogügyben. Isten magához szólította őt a munka kezdetének hajnalán. Utódját azóta sem nevezték ki. Csapatot, közösséget szervezett, a rehabilitációban, a hosszú távú emberformálásban látta a legfontosabb teendőket. Ebben a munkában szerettem volna én is részt venni, sőt János testvérünk nyomdokába lépni, de erre sem én, sem más nem kapott felhatalmazást...

Szabó János munkája, hivatása legendává vált, amin ő biztosan szerényen, de jóízűen mosolyog...

A kilencvenes évek első felében ifjúsági csoportok vezetői hívtak gyakran, valamint több szeminárium látott vendégül. A kispapok érdeklődése egyre imponálóbb volt, hiszen némelyek közvetett vagy közvetlen tapasztalatokkal rendelkeztek volt osztálytársak vagy lakóhelyük problémáinak jóvoltából.

Elszigetelt munkákról, partizánakciókról, egyszemélyes segítő kapcsolatokról szóló hírek folyamatosan keringtek a papság körében. A drogosok segítésében viszont a közösségi munka, a teamben és folyamatban gondolkodás, a rendszerszemlélet (elnézést a segítői szakzsargonért) a legfontosabbak.

Gyakran felmerült a szenvedélybetegség teljes problémaköre, mint a gyónásban megjelenő kihívás. Elég a feloldozás? Speciális támasz és vigasz szükségeltetik a hozzátartozóknak? Van-e, lehet-e a gyóntatásnak terápiás, tehát segítő hatása? Mi a közös a segítő és a gyóntató atya munkájában?

Éjszakákba nyúló konzultációkon sem értünk a végére, s tudtuk, hogy a méltó válaszok megtalálása más kereteket feltételez, de azok sajnos nem léteznek...

Szerzetes tanárok évek óta megjelennek tanártovábbképzésünkön. A középiskolákban a megelőzés megvalósítása és a lehetséges segítés, mint a tanár új szerepköre, sokaknak komoly fejfájást okoz ebben az országban. Az önismereti csoport formájába ágyazott négynapos együttlétek alkalmával bebizonyosodott, hogy a drogprobléma nem kerüli el a keresztény iskolákat sem, éppen ezért közösen kell megkeresnünk eszközeinket, lehetőségeinket, határainkat a kábítószerezés megelőzésére.

Az elmúlt években vendégelőadóként az Országos Lelkipásztori Intézet több képzésébe is bekapcsolódhattam.

Néhány hónapja a családpasztorációért felelős papokkal tölthettem fél napot. Előadás, konzultáció, saját élmény feldolgozása keveredett. A résztvevők száma közel negyven volt.

Őszinte, nyitott érdeklődés, az útkeresés igénye és vágya fogalmazódott meg kérdéseikben, hiszen a drogproblémát mint a család problémáját állítottuk fókuszba. Az alkoholizmus, a függőség, a magány, az elszigetelődés, a segítés lehetőségei, az intézményes ellátási formák, szolgáltatások megismerése, a drogpolitika szintén előkerült mint kihívás, amire a lelkésznek, a közösségnek, az egyháznak egyaránt választ kell - kellene - adnia.

A visszajelzések találkozásunk során imponálóak voltak. Kettőt szeretnék az olvasóval megosztani. Az egyik személyes, a másik a jövőbe mutat.

"Köszönöm, hogy a fel nem tett kérdésemre is megadtad a választ" - mondta az egyik részt vevő paptestvér.

A jövőre irányuló vágy így fogalmazódott meg: több napra tervezve, kevesebb résztvevővel, továbbképzés keretében kellene ezt a találkozót folytatni.

Folytassuk! Együtt.

Kály-Kullai Károly

Sziget Droginformációs Alapítvány: telefon: 322-5572; e-mail: droginfo@matavnet.hu; honlap: www.droginfo.hu

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu