JEGYZETEK A LITURGIÁRÓL

A misézés "irányáról"

2000. szeptember 25-én a római istentiszteleti kongregáció (prefektusának, Jorge Medina Estévez bíborosnak aláírásával) egy kérdésre felelve a misézés "irányáról" nyilatkozott. Eszerint: a zsinat maga a misézés irányáról nem nyilatkozott. A zsinat után kibocsátott ajánlás szerint az új templomokban, ahol lehetséges, az oltárt a faltól elválasztva állítsák fel, úgy, hogy azt körül lehessen járni. A gyülekezet felé fordulás megkönnyítheti a kommunikációt, de nem kötelező.

"Az ősi hagyomány az volt, hogy a celebráns is, az istentiszteleti közösség is versus orientem (kelet felé) fordult, vagyis abba az irányba, melyből a Fény, vagyis Krisztus érkezik. Nem volt szokatlan, hogy a régi templomokat úgy irányozták be, hogy a pap is, a nép is versus orientem forduljon a nyilvános imádság alatt. Megtörténhetett, hogy a hely adottságai vagy más probléma miatt az apszis csak szimbolikusan jelenítette meg a keleti irányt. Hatalmas tévedés lenne azt gondolni, hogy az áldozati cselekmény fő irányulása a gyülekezet felé fordul. Akkor is, ha a pap versus populum (a nép felé fordulva) misézik, ami törvényes, és gyakori esetben ajánlott megoldás, az ő lelki magatartásának azonban ekkor is mindig versus Deum per Jesum Christum (Jézus Krisztuson át az Isten felé) kell irányulnia, s ezzel az egész egyházat kell képviselnie. Továbbá az egyháznak - amely konkrétan testet ölt a részt vevő gyülekezetben - elsődleges lelki tevékenységében tökéletesen versus Deum kell irányulnia. Amikor régi vagy nagy művészi értéket képviselő templomokról van szó, figyelembe kell venni a változtatásokra és átrendezésre vonatkozó törvényi előírásokat is. További oltár fölállítása nem mindig méltó megoldás."

De kimond a kongregáció egy általánosabb elvet is: "Nem szükséges túl nagy jelentőséget tulajdonítani olyan elemeknek, melyek a századok folyamán úgyis változást szenvedtek. Egy rész-ügyben mereven ragaszkodni egy állásfoglaláshoz azt jelentené, hogy tagadjuk az igazság más olyan aspektusait, amelyek pedig valódi tiszteletet és elfogadást érdemelnek."

A zsinat után tehát egyaránt jogosult a kétféle irány: a néppel szembe és a néppel egy irányba néző (kelet felé, vagyis az apszis mint szimbolikus kelet felé néző) misézés. A lényeg, hogy a pap sohasem a népnek misézik, hanem az Istennek mutatja be - a néppel együtt, de nem a nép megbízásából, hanem szolgálati papságának erejéből - az áldozatot.

Az állásfoglalás beleillik az egyház liturgiai magatartásában bekövetkezett változások sorába: a pápa és a kúria megnyilatkozásai egyre inkább azt valószínűsítik, hogy a "Novus ordo" és a hagyományos római liturgia egyenrangúként fognak egymás mellett élni a következő évtizedekben.

Bármilyen legyen is a celebráló pap elhelyezkedése, az eucharisztikus áldozatot az egy és háromságos Istennek ajánljuk fel, és a voltaképpeni örök Főpap Jézus Krisztus, aki a pap szolgálatán mint látható vezetőn és az ő eszközén keresztül működik. A liturgikus gyülekezet a hívek általános papságának erejéből vesz részt a szertartáson, mely megkívánja a felszentelt pap szolgálatát az eucharisztikus szinaxison. Különbséget kell tennünk a kommunikációval összefüggő fizikai helyzet és minden résztvevő belső lelki irányzódása között.

Dobszay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu