Második házasság a katolikus egyházban?

Megfontolások az elváltakról 8.

Különböző főpapi vélemények

Az 1980-ban megtartott püspöki szinóduson az elváltak és újraházasodottak pasztorális gondozásának fontossága is napirendre került. 1981-ben II. János Pál pápa Familiaris consortio című körlevelében magáévá tette a szinódusnak a pasztorációs szolgálat fontosságára vonatkozó véleményét. Amint már említettük, a Szentatya hangsúlyozta, hogy a második házasságban élőknek helye van a hívők közösségében. Bátorította őket, hogy kapcsolódjanak be az egyház liturgikus életébe, és tartsanak bűnbánatot is. Megállapította, hogy a pasztorális szolgálat szempontjából különbség van a házasságukban igazságtalanul elhagyottak, a kánonjogilag érvényes házasságot felbontók és azok között, akik lelkiismeretükben biztosak afelől, hogy "az előző, helyrehozhatatlanul tönkrement házasság sohasem volt érvényes" (FC 84). A jogi konfliktus így elismert helyzetéről a továbbiakban a pápa azonban nem beszélt. Részletesebben csak a személyes kényszerhelyzetben lévőkkel foglalkozott, figyelmen kívül hagyva az igazságtalanul elhagyottak és az érvényes házasságot fölbontók közötti különbséget is. Leszögezte, hogy mindazok számára, akik érvényes házasságuk fölbontása után megkötöttek egy második házasságot, de "...nem tehetnek eleget a szétválás követelményének, ... a bűnbocsánat szentségében történő kiengesztelődés, amely megnyitná az eucharisztiához az utat", csak akkor lehetséges, ha "...megbánva azt, hogy Krisztus szövetségének és hűségének jelét megtörték, őszintén készek arra, hogy olyan életmódot folytassanak, mely már nincsen ellentmondásban a házasság fölbonthatatlanságával".

Más szóval csak akkor járulhatnak szentáldozáshoz, "ha tartózkodnak azoktól a cselekedetektől, amelyek csak a házastársakat illetik meg". Ezt a megoldást a magyar nyelv "József-házasságnak" nevezi. A házassági kapcsolat tilalmát nem a második házasság bűnösségével magyarázta a pápa. Ilyen kifejezés, vagy "vadházasságra" való utalás nem található a megnyilatkozásban. A született gyermekek sem törvénytelenek. Vallásos nevelésük a szülőknek és az egyháznak egyaránt fontos feladata. Az Úr asztalához azért nem járulhatnak, mivel "állapotuk és életkörülményeik objektíven ellentmondanak annak a Krisztus és egyháza közötti szeretetnek (és egységnek), amelyet az eucharisztia jelez és megvalósít". A templomban megkötött érvényes házasság ugyanis éppen ennek a kapcsolatnak a szentségi jelképe. Ezenfelül ha ebben a helyzetben áldozhatnának, a hívekben a házasság felbonthatatlanságáról zavar és kétely támadhatna.

A pápa nem foglalkozott azzal a gyakorlati problémával, hogy ugyanez a zavar és kétely akkor is felmerülhet, ha a József-házasságban élők áldoznak meg. A szexuális absztinencia ténye ugyanis a magánszférához tartozik, senki sem követelheti meg tőlük, hogy elhatározásukat nyilvánosságra hozzák. Lelkipásztoruk sem beszélhet arról, hogy ezek a hívek lelkiismeretükben milyen megoldást választottak helyzetük rendezésére. Az érvénytelennek vélt első házasságot az egyház házassági bíróságaival kell megvizsgáltatni, mondta II. János Pál, de a jogi konfliktus kérdésével külön nem foglalkozott. Az elmúlt két évtizedben nagyon sok kérdés merült föl a teológiai irodalomban a pápa álláspontjának következetességével és indoklásával kapcsolatban. Vita tárgya az is, hogy azt mennyire lehet összeegyeztetni a II. vatikáni zsinat házasságról szóló tanításával, amely - mint említettük - a házastársi szeretetkapcsolat szerves elemének tekinti annak szexuális megünneplését is. Ismert a három felső-rajnai püspök, Walter Kasper, Karl Lehmann és Oskar Saier körlevele is, melynek helyességét a Hittani Kongregáció kétségbe vonta. Ennek ellenére az első két főpap már bíborosi kinevezést kapott.

E viták elkerülése lehetett az egyik oka annak is, hogy a magyar püspökkari körlevél leegyszerűsítette az elváltak és újraházasodottak kérdésének tárgyalását. A templomban megkötött házasság csak akkor érvényes - mondja a nyilatkozat -, ha "... a felek Isten tervei szerint kötnek házasságot, azaz eldöntötték, hogy életüket visszavonhatatlan megegyezéssel, felbonthatatlan szerelmükkel és hűségükkel feltétel nélkül összekötik", és nyitottak a gyermek vállalására is. Ha a templomban megkötött házasság fölbomlása után kétely merül föl annak érvényességével kapcsolatban, azt az egyházi bíróság megvizsgálja, és esetleg engedélyt ad egy érvényes házasság megkötésére. Ha egy érvényes házasság tönkrement, és második polgári házasságot kötöttek, akkor a hívők nem gyónhatnak és nem áldozhatnak; így lesznek "fájdalmas tanúi a házasság felbonthatatlanságának". A körlevél nem említi a szexuális absztinencia lehetőségét, és nem beszél a jogi konfliktus eseteiről sem, amikor is az első házasság érvénytelenségét csak a belső fórumon lehet bizonyítani. A pápa körlevele is csak az érvénytelen második házasságban élők feloldozásának feltételéről beszél. Nem volt szüksége arra, hogy az elvált, de újra nem házasodott hívekkel is foglalkozzon. A feloldozásnak és áldozásnak ugyanis ilyenkor sem teológiai, sem egyházfegyelmi nehézsége nincs. Lényegében hasonló a helyzet az első házasságukat lelkiismeretükben érvénytelennek tartó, de második házasságban élő gyónók esetében is. Ezt kell a következőkben részletesebben kifejtenünk.

(Folytatjuk)

Somfai Béla SJ

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu