| 
  
| 
		       
 Rónay György Egy budai kolostorban - P. Szabó Szerénnek - E hűvös klastromkertben itt a fák fölött oly kék az ég. A mozdulatlan lombon át szelíden oly halk fény szitál, s a falra hulló árnyak oly testetlenül suhannak el, hogy mindez szinte égi már, oly tiszta és oly súlytalan. Ó boldog béke tengermélye! Csöndesül a fájdalom. A holtak édes szíve lágyan itt dobog szívem fölött. A tornyon egy rigó dalolja fönn az Úr dicséretét. Lélek, te is dalolj vele. Köszönd meg ezt a szenvedést. (1946) A költő kiadatlan verse. A dedikáció P. Szabó Szerén ferencesnek szól, aki 1948-ban menekülni kényszerült Magyarországról. 
  | 
    ||||||
   
 Új Ember:ujember@drotposta.hu
          | ||||||