Mohács előtt

(Pásztor Lajos: A magyarság vallásos élete a
Jagellók korában 2000. METEM)

Közel ötven évig élt és dolgozott Rómában a kiváló történettudós, Pásztor Lajos, aki első világiként lett Rómában a jezsuita Gergely egyetem tanára (1968) az egyháztörténet tanszékén. XII. Piusz pápa tette meg a vatikáni titkos levéltár munkatársává, s így lett a Szentszék első magyar alkalmazottja. 1946-ban Keresztury Dezső kultuszminiszter kinevezte a Római Magyar Akadémia titkárának s mikor a kommunista kormányzat 1948-ban az intézetet megszüntette, a titkos levéltár munkatársa lett. Nagy jelentőségű kutató- és tudományos munkáinak tekintélyes része magyar vonatkozású. Aki elolvassa ezt az először 1940-ben megjelent kötetet s a szerző életútjának rövid vázlatát, tisztelettel tekint a kiváló, elismert magyar tudósra, aki hazáján kívül találta meg nyughelyét. Életében, a METEM megalakulása óta támogatta a munkaközösség munkáját. „A most kiadott mű ily módon nemcsak egy régóta várt és ismét hozzáférhető kézikönyv, hanem egyúttal a kiváló tudós emlékét ápolja az utókor előtt” – írja az előszóban a kiadó, Várszegi Asztrik és a kötet gondozója, Zombori István.

A szerző maga így vezeti be művét: „A reformáció és Mohács előestéjén álló magyarság vallásos életét akartuk megírni.” Tudja és vallja, hogy a feladat rendkívül nagy és bonyolult: „Azzá teszi a feladatot a középkori életnek a vallással való szoros kapcsolata, minélfogva a középkori életnek szinte minden megnyilvánulása vallásos színezetet kap”. Valóban, ez a kor már a „középkor alkonya” és az új eszmevilág, világszemlélet immár hosszú idő óta alakuló és teret hódító kifejlődésének egyik első és erőteljes behatolása a világtörténetbe: a vallási formák sokszorosan szétválnak, a középkori univerzalizmus homályba borul, az egyetemes fogalmak bomlásnak indulnak. A szerző bizonyítja, hogy azokkal szemben, akik azt állítják: „…a pusztulás előidézői csak azok, akik a fényt követő és a gyászt megelőző időszakban éltek, mindenünnen hallható a panasz a kor romlottsága miatt”. Azt is megállapítja, „hogy az elődöktől nyer szomorú és kikerülhetetlen örökség volt ez”. Bizonyítja, hogy lehetetlen föltárni a teljes mindennapi valóságot és tényeket, okokat.

Utal a szerző arra is, hogy a szűk időszak – 1490-1526 – miatt „mesterségesen korlátozni kellett a forrásanyagot.” Így ennek a 181 lapos könyvnek írásai (hat fejezetben) szólnak a szerzetességről (főként a kolduló rendekről), a polgárságról s ennek az „új rendnek” keretében működő céhekről és vallásos társulatokról, a szegénygondozásról, a szentmiséről s a vele kapcsolatos tudnivalókról, a zarándoklatokról és végül az egyházművészetről.

Ez a könyv értékes útmutató és kézikönyv, elvezet bennünket egy hatalmas, századokon ját megalapozott korforduló küszöbéhez és életének meghatározó tényezőihez. Így alapozódik meg lépésről lépésre a korszak s annak jövőképe s ezáltal a mi szemléletmódunk kitágulása is.

Dékány Endre

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu