Magyar gondolatok Rómában

Még egyszer a magyar millenniumi ünnepségekről

A magyar millennium ünneplésére, az ezer keresztény esztendőért való hálaadásra és áldás kérésére a következőkhöz, a köztársasági elnök és a miniszterelnök által vezetett delegáció tartózkodott Rómában szeptember 21. és 23. között. Az ünnepi programról, Mádl Ferenc és Orbán Viktor találkozójáról II. János Pál pápával, arról, hogy a Szentatya Szent István király és Gizella királyné szobrát, valamint a Danubia ifjúsági zenekar koncertjén Liszt Ferenc Esztergomi miséjét kapta a magyaroktól, korábban beszámoltunk. Az akkori találkozások közül kiemelkedik még Rockenbauer Zoltán magyar és Giovanna Melandri olasz kulturális miniszter megbeszélése, amelynek során megállapodtak arról, hogy a magyar történelem és a jelenkor szempontjából egyaránt jelentős, gyönyörű római körtemplom, a Santo Stefano Rotondo felújításához a Kulturális Örökség Minisztériuma is hozzájárul a költségek felével, húszmillió forinttal. Tervbe vették, hogy – miként a 2001. év Franciaországban, 2002. Olaszországban a magyar kultúra éve lesz. A tervezett rendezvények többek között megemlékeznek majd Kossuth Lajosról, születésének 200. évfordulója kapcsán, s bemutatják az úgynevezett „római iskola” mesteerinek alkotásait is. Egy évvel később, 2003-ban, Magyarországon rendezik meg az olasz kultúra évét.

A Santo Stefano Rotondo bejárata (Fotó: Cser)

A következőkben egy kis csokrot nyújtunk át olvasóinknak, a római magyar millennium néhány résztvevőjének gondolataiból.

Sasvári Szilárd, parlamenti képviselő, frakcióvezető-helyettes, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának elnöke:

- Hogy kulturális szempontból felkészültünk-e az uniós tagságra? Ez nem lehet kérdés. Nemhogy felkészültünk, de bizonyos korszakokban formáltuk is az európai kultúrát. Gondoljunk például Mátyás király korának reneszánsz művészetére, vagy nézzük meg itt ezt a kiállítást, az Ecce Homo-t. A legjobb példáját láthatjuk annak, hogy magyar művészek miként újítják meg, teszik egyedivé egy-egy európai irányzat elemeit, vagy éppen maguk teremtenek iskolát. Így van ez akkor is, ha kevesebb követőjük támad, mint egy nagyobb nemzet alkotójának.

Győri Enikő a Magyar Köztársaság római nagykövete:

Szerencsés nemzedék tagjának mondhatom magam. Az előző rendszerben éltem annyit, hogy tudjam milyen, de a terheit közvetlenül már nem kell cipelnem. Ma már, aki nem retten vissza a tanulástól, nyelveket tud, aki vállalja a kemény munkát, az viheti is valamire és komoly szolgálatot is tehet a közösségének. Mások is kérdezik tőlem, hogy milyen diplomatának és nőnek lenni. Én sohasem szoktam fontolgatni, hogy amit teszek, azt mint nő teszem-e. Az számít, hogy jók-e vagy rosszak a cselekedeteim. Hasonlóképpen gondolkodom a magyarságomról is.

István és Gizella – „modern alkotás,
hagyományos elemekkel“ (Fotó: M. I.)

Madarassy István ötvösművész, István és Gizella szobrának alkotója:

- Mádl Ferenc úgy vélte, hogy modern alkotások ezek, de van bennük annyi hagyományos elem is, hogy szépnek látja őket. A szent király és feleségének alakja vörösréz lemezből készült, így egyedi, másolhatatlan. A lehető legegyszerűbb eszközöket igyekeztem alkalmazni, amikor István alakját 1988-ban, halálának 950. évfordulóján megformáztam. Arra törekedem, hogy belső vonásai jelenjenek meg a műben, s úgy érzem, sikerült „lelket lehelni” az anyagba. Azóta többször is kiállították, megjárta Székesfehérvárt, Párizst, volt Bajorországban, a Szentföldön. Gizellát a párizsi útra, az idén februárban „kapta meg”, kapcsolatukat azzal próbáltam kifejezni, hogy az ottani kiállításon a palástjuk összeért. Nehezen engedtem el István kezét, de azt a kitüntetést semmiképpen sem utasíthattam vissza, hogy a Szentatyának szánt magyar ajándék alkotója lehettem. Így azok között voltam, akik a köztársasági elnökkel és a miniszterelnökkel való beszélgetés után bemehettek a Szentatyához, s magam is kezet foghattam vele. Különös élménye még számomra a Rómában töltött napoknak, hogy az Ecce Homo kiállításon felfedeztem édesapám, Madarassy Walter 1939-ben készült Szárnyas oltár című domborművét.

Hallhattuk a Szentatyát

Héja Domonkos karmester:

- Ennél nagyobb alkalom biztosan nincs az életben. Az ember azért lesz muzsikus, hogy a zenével boldogságot, örömet szerezzen az embereknek: Ha csak erre gondolok, azt is mondhatnám, mindegy kinek játszunk, mert ez a szempont mindig érvényes. Amikor az idén tavaszszal eljöttem Rómába, hogy meghallgassam a londoni szimfonikusok ajándék koncertjét a Szentatyának, láttam azt is, hogy az itteniek, a követségek és a magyar akadémia munkatársai milyen erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a magyar millennium igazán méltó ünnep legyen. S most, hogy ez a csodálatos találkozás létrejött, s a magyarok ajándék koncertjét is átadhattuk, már tudom, hogy egész életemet meghatározó élményben volt részem. A Szentatya hallhatott minket, mi pedig láthattuk és hallgathattuk őt.

A koncert után – a Szentatya megköszöni a
magyarok ajándékát (Fotó: Bókay)

Eperjes Károly színművész:

- Nagyon fontos, hogy beszéljünk róla, hogy ki-ki saját magának is megfogalmazza: mi a magyar, őt személy szerint mi teszi azzá. Rómában, Szent Péter sírjának közelében Babits Mihály sorait idézem mindazoknak, akik meghallják: „Áradj belénk hát, óh örök / igazság és szent szeretet! / Oldozd meg a bilincseket / amikkel törzs és vér leköt, // hogy szellem és ne hús tegyen / magyarrá, s nőjünk ég felé, / testvér-népek közt, mint a fák, / kiket mennyből táplál a Nap.” (Eucharistia, részlet)

- Németh Szilárd ügyvéd, a Bencés Diákszövetség ügyvezető elnöke:

Sokat gondolkodtam azon, hogy a Szentévben el kellene jönni Rómába, mégis váratlanul ért, amikor a közelmúltban egy barátom hívott erre az útra. Az még hagyján, hogy sohasem repültünk ezelőtt, de mi lesz a gyerekekkel, — jó, a legnagyobb kollégista, de hármat akkor is „el kell adnunk valahova —, rászánhatunk-e erre ennyi pénzt, meg ott áll előttünk az a rengeteg megoldandó probléma, szóval minden, de minden ellene szólt a mi római utunknak. Amikor már megvolt a jegyünk, és az utolsó előtti este mégis le akartuk mondani, a nővérem ezt mondta: úgy látszik, az ördög nem akarja, hogy menjetek, de annál inkább utaznotok kell! Végül elindultunk és már a repülőgépen éreztük: ez nem egyszerűen csak egy utazás a többi között. Itt pedig megértettük, hogy bár nagyon jó éppen Rómában együtt lenni néhány baráttal, részt venni közös programokon a köztársasági elnökkel és a miniszterelnökkel, megnézni a magyar kiállítást, meghallgatni a gyönyörű hangversenyt, de mindennél fontosabb, nagyobb kegyelem, hogy a Szentatya közelében lehettünk. Először a koncerten, aztán a szentmisén. Jó, hogy együtt élhettük át ezt a feleségemmel, hogy a Szentatyából áradó erő a mi hitünket is erősítette, jó volt ott kereszténynek és a sok nemzet között magyarnak lenni, s reméljük, az lesz ezután is. Jó, hogy ott, a Szent Péter téren, a pápa közelében megsejtettünk valamit abból is, amit egyetemes egyháznak neveznek.

Szikora József

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu