A zarándoklatok teológiája

A zarándoklat nem csupán egy ősrégi, szinte minden vallásban meglévő szokás (vö. mohamedánok mekkai zarándoklata), hanem az emberi élet tükre. Az ember lényegéhez tartozik, hogy úton van (homo viator).

A keresztény ember mindig tudatában volt ennek a törvényszerűségnek. Erre utal a második században a Diognetoszhoz írt levél szerzője is: „A keresztények úgy élnek hazájukban, mint jövevények; mindenben részt vesznek mint polgárok, mindent elviselnek, mint idegenek, bárhol, idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra… testben vannak ugyan, de nem a test szerint élnek. A földön vándorolnak, de a mennyben van polgárságuk” (V.5; 8-9)

Az ó- és újszövetségi kinyilatkoztatásban megvan az alapja annak, hogy a hitről, mint zarándoklatról beszéljünk, és felvázoljuk a zarándoklatok bibliai-teológiai alapjait. A hit zarándokútján legismertebb példaképünk Ábrahám (Zsid 11,8-19), aki hittel engedelmeskedett Istennek, otthagyta ősei földjét, és rálépett arra az útra, amely az ígéret földjére vezetett. Ábrahám és a vándorló választott nép példája, de különösképpen is Krisztus útjai megtanítanak bennünket arra, hogy mindnyájan a hit zarándokútját járjuk. Isten újszövetségi népe, az úton lévő, vándorló egyház sem feledkezhet meg erről az igazságról (vö. LG VII. fej.) Az Újszövetségben abban a hitben élünk, hogy az embert teremtő és üdvözíteni akaró Isten nem hagyott magunkra, hanem mindig itt van mellettünk. Mint egykor az úttalan pusztán vezette a választott népet, úgy vezeti most is az egyházat a Szentlélek által. Keresztények vagyunk, mert hittel valljuk, hogy Jézus Krisztus nyitotta meg és mutatja számunkra az utat, amely elvezet a jelenből a boldog örök életre, hiszen „Ő az Út, az Igazság és az Élet” (Jn 14,6). A hit zarándokútját járó ember útja „rögös”, de a zarándokoknak eltökélten és bátran kell folytatni útjukat. Elvesznek, ha megállnak, hogy keresgéljék a helyes utat. Szerencsére van Valaki, aki figyel bennünket, aki „vándorlásunk társa” lett: a Fiú, aki értünk emberré lett.

A szentévi zarándoklatok nagyon is alkalmasak arra, hogy újra felfedezzük és megértsük keresztény életünk zarándok jellegét. De nyilvánvaló, hogy a zarándokhelyek felkeresésének vannak még más jellegzetességei is. A vallásos emberek azért vállalkoznak zarándoklatra, mert hisznek abban, hogy Isten létét és közelségét a szent helyen jobban meg lehet tapasztalni. A középkor különösen is nagyra értékelte a szentföldi és szentévi zarándoklatokat. Rómát is mindig szívesen felkeresték a zarándokok, hogy lássák Péter és Pál apostolok ereklyéit, illetve kifejezzék a „Péter székéhez” való ragaszkodásukat. Évszázadokon keresztül a zarándoklat, mint elégtétel és mint a bűnbocsánat elnyerésének egyik formája volt jelen az egyház életében. Volt idő, amikor a zarándoklatokat súlyosabb bűnök jóvátételére rótták ki. A bűnbánati jellege nemcsak a hosszú úttal együtt járó fáradtság és törődés elfogadása, hanem a zarándokhelyen végzett gyónás és aszketikus gyakorlatok (virrasztás, keresztútjárás stb.) biztosították.

Régebben, és remélhetőleg még ma is sokan azért vállalkoznak zarándoklatra, hogy ezzel is kifejezzék megtérésük komolyságát. Nyilvánvaló tehát, hogy a szentévi zarándoklat nem a vallásos színezetű turizmus egyik formája, hanem a hit zarándokútját járó, bűnbánatot tartó ember hitből fakadó megnyilvánulása. Napjainkban is lehetséges, hogy a zarándoklat ilyen gondolatokat ébresszen bennünk, akár hagyományos formájában történjék, akár a modern közlekedési eszközökkel.

A szentévi zarándoklatok legfőbb célja: Róma. Tudjuk azonban azt is, hogy nem kell mindenáron mindenkinek Rómába zarándokolnia. A zarándoklás és a szentévi búcsú kegyelmeit a helyi egyházakban, székesegyházakban, vagy más egyházmegyei és nemzeti zarándokhelyeken is el lehet nyerni. A római zarándoklatnak van azonban valami nem nélkülözhető sajátossága. A legfőbb az, hogy a helyi egyházak képviselői, miután otthon végigjárják a megújulás és kiengesztelődés útját, tisztelegnek az apostolok sírjánál és megújítják ragaszkodásukat Péter egyházához. A római ünneplés arra is szolgál, hogy ott más helyi egyházak képviselőivel együtt tehetünk tanúságot az egyház hitben és szeretetben való egységéről. Ezért van az, hogy püspöki karunk is nemzeti zarándoklatot tervez Rómába. (2000. okt. 7-10.) Méltó és igazságos, hogy a magyar keresztény millennium alkalmából kifejezzük „az élő Péterhez” való ragaszkodásunkat és az egyetemes egyházhoz való tartozásunkat.

Dolhai Lajos

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu