Magyarok Nagyasszonya

A mai ünnepet XIII. Leó pápa engedélyezte a magyar nemzetnek a honfoglalás ezeréves évfordulója alkalmából, 1896-ban. Eredetileg október második vasárnapján ünnepelték, majd 1914 után október 8-ra került a liturgikus kalendáriumban.

Simon András grafikája

Az ünneplés alapvető gondolatát az adja, hogy első szent királyunk, halála előtt, a Boldogságos Szűz Mária oltalmába ajánlotta országát, egyházát, az egész magyar népet. Bár a felajánlás tudata ősi a magyar kereszténység életében, az ünnep bevezetésében nyilván hangsúlyos szerepet kapott az a tény, hogy a keresztény Európában a nemzeti érzés ébredésével sok nemzet vagy népcsoport tekintett úgy Szűz Máriára, mint szűkebb közösségük reményteli mennyei pátrónájára az élet ügyes-bajos dolgaiban. Ez a meggyőződés egyrészt arra az ősi keresztény hitre épül, hogy a megváltás nagy művében helye van a már célba érkezett szentek közbenjárásának, különösképpen Szűz Mária anyai pártfogásának. Másrészt kimondatlanul is ott van mögötte az a biztos tudat, hogy a keresztény hit képes olyan természetes értékeket is asszimilálni és megszentelni, melyek az ember javát szolgálják: mint a nemzeti együvé tartozás tudata, a közösségek szerveződése a közös múlt, tradíció és örökölt kultúra mentén. Ebből nyilvánvaló, hogy a keresztény hit a nemzeti összetartozás tudatát pozitív értéknek tekinti, de az is kitűnik, hogy ez nem használható fel a keresztény értékrend ellenében. Nem működhet úgy, hogy más népeket megvet, lekicsinyel, vagy éppen ellenük tör. Inkább azt jelenti, hogy a nemzetek közötti nézetkülönbségeket az evangélium szellemében kell rendezni.

Mit jelent tehát a mai ünnep a magyarság számára? Jelenti azt, hogy nemzeti gyökereinket, saját kultúránkat, nemes hagyományainkat őrizzük, ápoljuk. Az idő nem áll meg, a történelem rostáján sok korhoz kötött adottság kihull, új helyzetekkel kell szembesülnünk, új megoldásokat kell találnunk, de ezt úgy kell tennünk, hogy megmaradjanak hagyományaink kipróbált, a józan hazaszeretet fenntartó értékei. Ahogyan a házasságban is két különböző családi tradíciót hordozó ember eggyé lesz, kölcsönösen elfogadva egymást, úgy kellene ennek lennie a népek nagy családi közösségében is.

De a mai ünnep azt is jelenti, hogy mi magyarok, Szent István királyunk rendelkezéséből, sajátos személyes érintettséggel fordulunk a Szűzanyához, Nagyasszonyunknak tekintjük őt. Nem más nemzetek ellenében, vagy azok rovására. A jó tanító néni minden rábízott gyermekhez közel áll, mindegyikük sajátjának tekinti, anélkül, hogy ki tudná sajátítani!

A Nagyasszony elnevezésben lényegében az anyai odaadó gondoskodás rejlik egy, a családtól nagyobb közösség szintjén. Ugyanúgy megteremti az otthon biztonságos légkörét, őrzi a szeretet és együvé tartozás lángját, jóságával beragyogja életünk sötét, megoldatlan problémáit, mint a családanya. Így nyújt támaszt, vigasztalást, bátorítást a nagyobb közösség megoldatlan helyzeteiben. Mondhatnánk azt, hogy sokan hadilábon állnak a keresztény hittel, az ünnep üzenete túl ideális, nehezen illeszkedik a valósághoz. Ez azonban nem indok arra, hogy a hívő ember ne támaszkodjék hitének eme erőt hordozó igazságára. Nem elég az, hogy pártfogásában bízva, csupán kérésekkel forduljak Szűz Máriához. A gyermek a családban elsősorban édesanyjától kér, és ez így van rendjén. De az édesanya nevel is szavaival, tetteivel. Nekünk is tudatosítanunk kell magunkban, kéréseink mellett a Szűzanya példát adó szolgálatát. Bár viszonylag kevés helyen találkozunk vele a Szentírás lapjain, mégis elégszer ahhoz, hogy kirajzolódjék előttünk a hívő emberi lét mintája. Ő az angyali üdvözlettől kezdve Krisztushordozó. Krisztushordozó a természet rendje szerint áldott állapotában. De Krisztushordozó szívében is, mint édesanya, akinek szívét fia miatt tőr járja át (Lk 2,35). Ez az ő alapvető küldetése, melyben mindanynyiunk példaképe. Mert a hívő ember is Krisztushordozó a szívében, el kell jutnia oda, hogy teljesen „magára öltse Krisztust” (Róm 13,14).

Ha ez a törekvés átjárja életünket, ha követjük Nagyaszszonyunkat ezen az úton, akkor rásejtünk az ő otthont, támaszt biztosító jóságára és az Isten üdvösséget munkáló erejére.

Gaál Endre

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu