Kopp Mária

Értékek és egészség

Különös paradoxon, hogy Angliában a német bombázások ideje alatt hét évvel nőtt a várható élettartam. A Kaliforniában élő japánok, ha ragaszkodnak a japán hagyományokhoz, ha az ottani japán közösséghez tartoznak, ötvenéves kor alatt ötször, ötven év felett háromszor ritkábban halnak meg szívinfarktusban, mint azok a japánok, akik amerikanizálódtak. Bár Angliában a bombázás idején kényszerűségből egészségesebben táplálkoztak, ez a hatás önmagában nem magyarázza a várható élettartam rendkívüli emelkedését, és ugyanez igaz a japán közösséghez tartozó kaliforniai férfiakra is. Mindkét esetben a közösségi érzést, a közösséghez tartozás élményét, az emberek közötti bizalmat tartják a legfontosabb egészségvédő tényezőnek.

Ma Magyarországon az 50-65 éves férfiak halálozási arányai lényegesen rosszabbak, mint 1930-ban voltak. Érthetetlen, hogy miért nem irányul erre a problémára sokkal nagyobb figyelem! 1930-ban, amikor a tuberkulózis pusztított, amikor még nem fedezték fel az antibiotikumokat, amikor a modern orvoslás csodái nem léteztek, ezer 50-65 éves magyar férfi közül kevesebben haltak meg évente, mint ma. Emberéletekben ez azt jelenti, hogy évente ebből a korosztályból minden ezer férfi közül tízzel többen halnak meg ma, mint 1930-ban!

Nem arról van szó, hogy a középkorú magyar férfiak általában sérülékenyebbek, hiszen 1960-ig ebben a korosztályban is jelentősen javultak nálunk a férfiak életkilátásai, jobbak voltak, mint Angliában vagy Ausztriában.

Mi történt tehát a hatvanas évek után Magyarországon? Az 1956-os forradalom az összefogás, az összetartozás semmihez nem hasonlítható közös élménye volt. A forradalom leverése után a diktatórikus hatalom érezte, hogy nagyon ingatag talajon áll, és teljesen új stratégiát állított fel a társadalmi kohézió szétrombolására. Kiskapukat nyitottak, az anyagi előrejutás, a külföldi utazás, a valamivel jobb élet, a „kicsi vagy kocsi” alternatíváit, amelyeket persze elsősorban a tűzhöz közel állók érhettek el. Ezek a lehetőségek alapjaiban formálták át a társadalom értékrendjét, a pénz, az anyagi jólét külső jelei váltak az egyén önértékelésének mércéjévé, az ember embernek farkasa lelkiállapot vált egyre inkább meghatározóvá az összetartozás, a nehézségek közös viselése helyett. Különösen igaz ez a férfiak esetében, hiszen a szerepelvárások szerint elsősorban a férfiak kötelessége a család jólétének biztosítása, az, hogy „lépést tartsunk a szomszédokkal”, amit a reklámok, a televízió egyre hatékonyabban közvetítettek. Akik ebben az anyagi versenyben lemaradtak, saját magukat egyre értéktelenebbnek, reményvesztettebbnek érezték, ha nem volt jól megalapozott, biztos értékrendjük. Míg a hatvanas években alig volt különbség az egyes társadalmi rétegek halálozási arányai között, ma a magyar férfiak esetében 1,8-szer magasabb a halálozási arány az érettségivel nem rendelkezők rovására, Budapest értelmiségi és munkáskerületei között több mint öt év a várható élettartambeli különbség. A reménytelen lelkiállapot oldására a férfiak a dohányzást, alkoholt, végső esetben az öngyilkosságot sokkal gyakrabban választják, mint a nők, azonban ezek az önkárosító magatartásformák kevesebb, mint a felét magyarázzák csak a halálozási arányok ilyen mértékű romlásának. Idén májusban nemzetközi konferenciát rendeztünk erről a kérdéskörről Budapesten, amelyről a Science-ben, a legnívósabb tudományos lapban jelent meg cikk „Stressz: a kelet-európai halálozás láthatatlan kórokozója” címmel.

Mit jelent a stressz? Selye János stresszelmélete a kutatásban és gyakorlatban egyaránt alapvető ma is. Már Selye leírta, hogy a stressz önmagában nemhogy nem káros, hanem a testi és lelki fejlődés alapfeltétele. A modern világ egyik nagy problémája, hogy a felnövő fiatalok nem kényszerülnek rá, hogy nap mint nap fizikai erőfeszítéseket tegyenek, így valósággal elsatnyulnak, ahogy a sorozásra jelentkező fiatalok között egyre gyakrabban tapasztaljuk. Ha nem kell nehézségekkel megküzdenünk, lelkileg sem fejlődünk, a legapróbb nehézségtől is összeroppanhatunk, mint sok agyonkényeztetett mai fiatal. A stressz az újszerű helyzetekkel, a kihívásokkal való megküzdés képességét jelenti, tehát valóban az élet sója, mint Selye János nevezte. Ezért van ma a sportnak különleges jelentősége, ami mintegy ellensúlyozhatja ezt a hiányosságot.

Mikor válik a stressz súlyos veszélyforrássá? Akkor, ha a nehézségeket megoldhatatlannak, reménytelennek érezzük. A kontrollvesztés lelkiállapota az alapvető veszélyeztető tényező, amely azonban rendkívül személyes és az értékrendtől függ. A keresztény értékrend a másokért való felelősségvállalást, az önfeláldozást alapvető értéknek tekinti, míg a fogyasztó ideológiát magáénak valló ember a lemondást, a lemaradást elviselhetetlennek érezheti.

Ha egy állatot megoldhatatlan helyzetbe hoznak, kegyetlen módon például folyamatosan áramütések érik, és nem tud elmenekülni, a szervezetében nagyon súlyos változások következnek be. Gyakran elpusztul szívmegállás, vérző gyomorfekély miatt, a daganatos elváltozások növekedése rendkívül meggyorsul, miközben az agyban mélyreható, kóros változások mutathatók ki. Az ember számára a pszichológiai veszélyeztető tényezők ugyanolyan élettani következményekkel járnak, mint a fizikailag megoldhatatlan helyzetek az állatkísérletekben. Egészségkárosodáshoz vezet a stressz, ha valaki folyamatosan aggódik amiatt, hogy hogyan tudja a családját fenntartani olyan szinten, amit elvárnának tőle, ha egy rossz kapcsolatban őrlődik, és nem találja a megoldást, ha valakinek bizonytalanná válik a munkahelye, de nem tudja, mit tehetne.

Itt jutottunk el az értékek szerepéhez. Nyilvánvalóan nem lehet lekicsinyelni a fenti nehézségeket, azonban ha valaki úgy érzi, hogy baráti, segítő, bizalomra méltó környezet veszi körül, sokkal könynyebben viseli el a külső nehézségeket, mint ha ilyenkor még rúgnak is rajta. Az olasz, a görög társdalom jóval egészségesebb, mint azt az anyagi helyzetük indokolja, éppen azért, mert ott a társadalmi kohézió, a családok, helyi közösségek szerepe még igen erős. Ha komolyan vennénk, hogy „Nézzétek az ég madarait”, és azt, hogy „elég a mának a maga baja”, nem aggodalmaskodnánk. Nem idézhetjük elég sokszor azoknak a hősies szerzeteseknek, papoknak a példáját, akik a börtönben, a legsúlyosabb megaláztatások, a teljes létbizonytalanság állapotában is harmonikus személyiségek tudtak maradni, sőt ezek a nehézségek érlelték valódi szentekké őket. Ha a keresztény értékekről nemcsak beszélnénk, hanem azok szerint élnénk, ha mások sikerének legalább úgy tudnánk örülni, mint a sajátunkénak, az ilyen vallásosság egyben a legmegalapozottabb egészségvédelmet is jelentené.

(A szerző orvos, pszichológus, a Semmelweis Egyetem Magatartáskutató Intézetének igazgatója.)

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu