 |
 |
 |
 |
2000.
október 8. |
Varga Imre: Magyarok Nagyasszonya |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
Az Olvasó írja Sok tévedés, hamis következtetés…Nagy örömmel olvastam Jelenits István „Minden lehetséges?” című cikksorozatát, amelyben Badinyi Jós tetszetős, de alaptalan, zavaros következtetésű gondolatait cáfolta meggyőzően. Nagyon hasznosnak tartom, és jó lenne, ha több ilyen jellegű cikk jelenne meg, mert napjainkban Jézussal, a Bibliával vagy az egyházzal, illetve történetének egy-egy eseményével kapcsolatos sok kiadvány jelenik meg – tévedésektől, hamis következtetésektől hemzsegve, máskor elavult vagy többszörösen megcáfolt nézeteket ismételve. Nemrégen valaki kedveskedni akart, és megajándékozott Pais István Bibliai érdekességek, történetek, aforizmák című könyvével. A szerző azt írja a bevezetőben, hogy elfogulatlanul, szigorúan a tudomány talaján áll, de mindjárt az elejétől kezdve sugárzik írásából az elfogult materialista vallásellenesség. Lépten-nyomon azt írja, hogy a tudomány így és úgy cáfolja a Bibliában foglaltakat, de hogy hol, milyen tudományos érv támasztja alá állításait, az teljesen hiányzik. Gondolom, ez a könyv is megérne egy alapos elemzést, hogy azok a hívők is kaphassanak érveket állításai ellen, akik nem tudnak azokhoz egyébként hozzájutni. Kalotay Kálmán
Kétszer ad, aki gyorsan ad A tavaszi tiszai árvíz Csongrád-Bokros térségében lévő házunkat – egy élet munkáját – órák alatt megsemmisítette, a benne levő értékeinkkel együtt. A jó szándékú emberek segítségével egy közeli tanyára kerültünk. Életünk kilátástalanná vált. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat csongrádi csoportjának önkéntesei tanácsolták: kérjünk segítséget a szeretetszolgálattól. Eközben a celldömölki MMSZ fiatal önkéntesei – nyolc szakember – már egy heti szabadságukat felajánlották egy árvíz sújtotta család házának felépítéséhez. Így kérésünket meghallgatták, és augusztus második felében egy hétig, kétkezi munkával csaknem tető alá hozták az új családi házunkat. Az emberi segítségnyújtásnak szinte egyedülálló példáját tapasztaltuk. Ezen fiatal felebarátaink a máltai szellemiség jegyében tettek meg mindent, szabadságukat felajánlva, hogy rajtunk, bajbajutottakon segítsenek. Ezúttal szeretnénk megköszönni – az Új Ember hasábjain önzetlen segítségüket, Isten áldását kérve további életükre, munkájukra. Vincze László Németh András és családja
A városmajoriak ajándéka a pápának Szeptember 23-án az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy a millenniumi ünnepségek során a Danubia Ifjúsági Szimfonikus Zenekar és a Magyar Nemzeti Énekkar – Héja Domonkos karmester és Antal Mátyás karigazgató vezetésével – koncertet adhatott Rómában a Szentatya tiszteletére a Vatikánban, egyházunk és államunk vezetői és kíséretük jelenlétében. Ezzel egyidőben – attól a gondolattól vezérelve, hogy minél élőbben vehessünk itthon is részt a lélekemelő alkalmon – a városmajori Jézus Szíve-templom plébánosa, Lambert Zoltán szentmisét mondott népes ministránssereg kíséretében. S ami egyedülálló és bennünket Róma felé röpítő elgondolás volt: a könyörgések helyén a plébános úr szavára a hívők, sokan könnyeikkel küszködve elénekelték a pápai és a magyar Himnuszt. Nem tudtunk volna szebb kérésekkel fordulni az Ég Ura felé. A szentmisén a templom Bárdos Lajos kórusa Kodály Magyar miséjét és Szokolay Alleluláját adta elő s énekszóval megszólította Szent Istvánt és Szent Gellértet is. Szabó Ákosné ny. tanár
Vigyázzunk értékeinkre! Mint a lap alkalmi olvasója, nyári szabadságomon, az egyik augusztusi számban számomra megdöbbentő híradást találtam. A lap büszkén tudósít arról, hogy Szent Filoména tisztelői egy antikváriumban találtak egy Feszty Masa-képet, s azt kivitték Olaszországba, és az ottani kegyhelyen helyezték el. Feszty Masa képei nemzeti kulturális örökségünk részét képezik, szigorúan védettnek kellene lenniük. Vagyis az országból törvényesen nem volna szabad kivinni őket. Filoména magyar tisztelőinek jóhiszeműségét nem vonom kétségbe, azt azonban hangsúlyozni szeretném: legalább mi, hívők vigyázzunk értékeinkre! Az eset rávilágít arra is, hogy talán még sok kallódó Feszty-kép lehet. Jó lenne öszszegyűjteni őket! Fiatalkori emlék. Egyszer a gimnáziumból, már nem, tudom miért, jártam Feszty Masánál a Várban, Dísz téri lakásában. Emlékszem, a lakás tele volt festményekkel, s mondta: nem szokott képet eladni. Vajon megvan-e még a lakás? S mi lett a festmények sorsa? Joó Csaba
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
