Tóth Sándor

Sediánszky Jánosnak

Riadalmak helyett
szorongást-oldó kegyelmek
kincs-edény

Égi és földi szabadság
Gáttalan folyó szegélye
örök futás térdre omlás

Ellenfényben a teremtés állandó
jelenképén neked a belső ajtó
nyit új és újabb termeket

Az már a túli Ház
Csontváz-léted hangok
illatában virágzik

Az oltár a régi – színében
Vir dolorum
Mit sem változik a képlet
a megáldott szenvedésben
csillag föld imádsága
a megváltó Áldozat
sebfényes arca

Arcodon fényre-vált pecsétje

Nyárvégi lomb mellől romfala
ujjcsonkjával mutat az égre:
Uram, irgalmazza! Túlhalkult
az elhajtottak nyöszörgése…

Emléküket óvón őrzi
románkori, féltő boltív,
s a bennbúvó emlékezet
ma is kis-Hiszekegyre szólít…

Talán augusztus lehetett?
Palaszín felhőrongyos égen
székelyföldről öreg harang
kondult volna repedt-keményen...

Mert fellegektől, s harangszótól
útlevelet nem kérhet senki,
megállanak egy Üdvözlégyre
és hozzájuk kell térdepelni.

Zsirai László

Betűi égnek a mezőkön,
lángjuknál melegszik a holnap.
Érett terméssel gazdag ősz jön,
még bírja erővel a jó Nap –

 

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu