|
|
Ökumené Közép- és Kelet-Európában Közép- és Kelet-Európa országainak több mint 340 küldötte vett részt azon a szeptember 14-16-ig tartó konferencián, amelyet a Renovabis akció szervezett, és amelyen a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjai közül Keresztes Szilárd görög katolikus püspök, és Veres András püspök, a MKPK titkára volt jelen. A mindmáig élő és fájó történelmi sebek és kölcsönös előítéletek ellenére van remény az együttműködésre és a megbékélésre – így összegezte a háromnapos tanácskozás eredményét Eugen Hillengass SJ, a Renovabis vezetője. A tanácskozás során a fő hangsúly az ortodox-katolikus párbeszéden volt, hiszen napjainkban Közép- és Kelet-Európa számos országában az együttélés során éppen e két egyház konfrontálódik legtöbbször. Ahogyan Alfons Nossol érsek, a lengyel katolikus püspöki kar ökumenikus bizottságának elnöke fogalmazott: az ortodox-katolikus ökumenikus párbeszéd jelenlegi legfőbb „szakítópróbája” a görög katolikus egyház léte, illetve mostani helyzete, az ortodox egyház által többször megfogalmazott vád, amely szerint a katolikus egyház erőszakkal térít ortodoxokat a római katolikus hitre. A konferenciát Friedrich Wetter bíboros, a münchen-freisingi egyházmegye érseke nyitotta meg, majd bevezető előadásában Walter Kasper püspök, a Keresztény Egység Pápai Tanácsának titkára szólt a keleti és nyugati egyház párbeszédének fontosságáról, és nehézségeiről. Megemlítette az ortodox és a katolikus egyházak közötti dogmatikai, liturgikus, lelkiségi különbségeket. Mint mondotta, az alap, az örökség közös, de a különbségek már az első századokban megmutatkoztak. A püspök utalt arra, hogy a történelem során bekövetkezett események – nem utolsósorban az utóbbi évtizedek kommunista diktatúrái – tovább mélyítették e különbségeket, és nehezítették a dialógust. Ennek ellenére van ökumenikus párbeszéd a római katolikus és az ortodox egyház között, amelynek több állomását is felsorolta Walter Kasper. Kiemelte II. János Pál pápa elkötelezettségét a párbeszéd iránt, amelyet bizonyítanak apostoli útjai (például romániai, és az ez évi, Egyiptomban és Jeruzsálemben tett látogatásai), valamint e tárgyban közzétett enciklikái (“Slavorum apostolorum” 1985, „Ut unum sint” 1995, „Orientale lumen” 1995). A jövő egyetlen lehetséges útja a testvéri párbeszéd, a kegyelmi adományok kölcsönös cseréje – mondta a Keresztény Egység Pápai Tanácsának titkára. A kongresszuson az egyes országokban (Romániában, Lengyelországban, Ukrajnában, Bulgáriában) meglévő – vagy éppen hiányzó – párbeszéd adott helyzetét ismerhették meg a résztvevők. A romániai egyházak képviseletében az ortodoxok mellett szót kaptak a görög katolikusok, az örmény és a római katolikusok is. Utóbbiak képviseletében Székely Dénes, a gyulafehétrvári szeminárium rektora nehezményezte, hogy amíg az ortodox egyház állami segítséggel új ingatlanokat építhet, addig a zömében magyar kisebbséget képviselő római katolikus egyház a papíron meglévő ígéretek ellenére nem kapta vissza egykori épületeit. A romániai görög katolikus egyház képviseletében Virgil Bercea, nagyváradi görög katolikus püspök is az együttélés nehézségeiről szólt: elsősorban a templomépületek körüli vitákról, arról, hogy tíz évvel a rendszerváltás után sem tudnak saját templomaikban szentmisét tartani. Az ortodox egyház képviseletében Daniel, iasi-i metropolita a meglévő feszültségek ellenére eredményként említette II. János Pál pápa romániai apostoli látogatását. Az előadásokat és kerekasztal-beszélgetéseket hallgatva igen bonyolult kép rajzolódott ki az egyes országok ortodox-katolikus párbeszédéről. A konkrét helyzet, minden egyes probléma és a történelem alapos ismerete nélkül nehéz véleményt formálni, és nagyon veszélyes lenne általánosítani. Azt sem lehet remélni, hogy a feszültségek egy konferencián feloldódhatnak. Az azonban bizonyos, hogy a megbeszélésükre szükség van, hogy a sebeket csak együtt lehet meggyógyítani. (MK)
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
