Olyan, akár egy szent
bilincs,
csodálkozva nézem:
ima közben épp úgy feszül,
mint bilincs a kézen.
Nagyanyám is így viselte
kezén az olvasót.
Bilincsbe vert kézzel ő is
az Isten rabja volt.
Rózsafüzért viselt
mindig,
s hogy elment ez napon:
rózsafüzér feszült kezén
a bús ravatalon…
Rózsafüzérrel anyám
is
szentkép elé hajolt:
bilincsbe vert kézzel ő is
az Isten rabja volt.
Engemet is így tanított,
rózsafüzért adott:
legyünk egész családunkkal
szelíd Isten-rabok!
Nagyanyám már tudja,
hogy kik
az igaz szabadok, —
azért szabad ő a mennyben,
mert Isten rabja volt!