Millenniumi zarándoklat a családokért

A kellemes őszelőn csaknem kétszázan vettek részt a családokért meghirdetett millenniumi zarándoklaton. A gyaloglókra Kaposvártól Kaposszentbenedekig egy tíz kilométeres út várt – a húsz évszázadot szimbolizáló húsz megállóval. Hároméves és hetvenéves egyaránt rótta a kilométereket, miközben taizéi énekek csendültek fel. A zarándokok – köztük balatonlelleiek, dombóváriak, budapestiek, váciak, nagykanizsaiak is – Balás Béla kaposvári püspök áldása után kerekedtek fel.

Találkozás Szent Benedekkel

Jézus Krisztus is szinte mindig úton volt, s tanított: embertől emberig, falutól faluig, szívtől szívig – mondta a székesegyházban a főpásztor, aki az egyházmegye elrejtett kincseinek nevezte a zarándokokat. – Jézus mozgásba akarja hozni a világot, s rá akar világítani arra, hogy mi az igazi öröm. Az evangelizáció az, nem pedig a szektás téboly.

A püspök szerint a „keress, és találj!” öröme rejlik minden zarándoklatban: kicsinek lenni, eltalálni a másikhoz, beszélgetni, kérdezni. Ezt az örömöt élték át a résztvevők, akik Nyéky Kálmán káplánnal vágtak neki a tízkilométeres távnak, amelynek első megállója a kaposvári vár romjainál volt, majd a Dózsatelepen és Kaposdadán keresztül vezetett az út Kaposszentbenedekre. A gyaloglás mellett egyháztörténeti időutazásra is hívta a résztvevőket a kaposvári Szent Imre plébánia Mohay Gábor vezette házasközössége, hiszen a századok megidézésével a pápák alakja is megelevenedett. Dióhéjban hallottunk a magyar és a külföldi szentekről, az egyházi szokások változásáról s minden századot jelképező romnál, útmenti keresztnél vagy tölgynél imádkoztak a zarándokok. Egyebek között a család egységéért, a házastársi hűségért, a csonka családokért, a gyermektelenekért, a papokért. Fiatal házasok „vezényelték le” a századok programját. Jó volt figyelni rájuk, hogy komolyan veszik hivatásukat, s merik nyíltan vállalni hitüket, még akkor is, ha olykor ferde szemmel néznek rájuk.

A menet elején fehér zászló lengett a zarándoklat emblémájával, a hosszú sor végét pedig a magyar trikolor zárta. A zarándokok egyaránt érezték: a katolikus egyházba is kellenek a zászlóvivők, a megújuló papok, kisközösségek. Csak így él az egyház. A sok gyerek még a XVIII-XIX. századnál is figyelt Takács Erika hitoktató szavára, aki játékokkal vonta be őket egy-egy állomáson. Apró fakeresztek, majd templomok születtek, élő rózsafüzér alakult, és szólt a Miatyánk – énekelve is. Horváth Zola, a Szent Imre-templom énekes-gitáros csoportjának vezetője és Tóth Balázs pengette a húrokat.

Végigénekelték, gitározták a zarándoklatot – fáradhatatlanul. Taizéi dallamok törték meg az erdő-mező csendjét. Az ének- és gitárszó – a mobil hangfalat cipelőknek köszönhetően – messze elhallatszott.

Az utolsó állomás a Csikós Nagy Márton faragta Szent Benedek szobornál, a Zselic őrzőjénél volt. Váli Ancilla nővér várta itt a csoportot, majd felcsendült a „szentbéki” templom harangja. A misét Varga László, a kaposvári Szent Imre templom plébánosa és Somoss László kaposfői esperes mutatta be; a szentbeszéd a családok egységéről szólt. Ezután a monostor udvarára vonultak a zarándokok, ahol szeretetvendégségbe hívták őket a helybeli hívek.

Lőrinc Sándor

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu