|
Világnézet és vallásosság ma – tájékozódás és értékelés A kölcsönös megértés, a kommunikációs gátak kiküszöbölése, a célok összehangolása, a problémák nyílt felvetése – a szellemi érintkezés, párbeszéd, vita minduntalan hangoztatott, ám annál kevésbé megvalósított kívánalmainak sajátos formában igyekezett eleget tenni Varga Károly a Vallásosság-szindróma és polgári társadalom című kötet szerkesztésével és közrebocsátásával. A kötet három nagyobb egységből áll. Varga Károly Az újból szabaddá tett jövő és az értékkonzervatív világnézet néhány tisztázatlan pontja címmel teológiai és vallásfilozófiai megfontolásokat is tartalmazó vallásszociológiai tanulmányt írt (elsőként ezt közli a könyv), amelyet a kérdések megvitatása érdekében több ismert személyiségnek is elküldött, válaszaikra reagált (a válaszok és viszontválaszok alkotják a kötet második részét), majd összefoglalta a mindebből levonható tanulságokat. A vitaindító tanulmány a szociológiai kutatás eszközeivel elemzi a vallásosság helyzetét Magyarországon, az Isten és a túlvilág létezésébe vetett hitet többek között korcsoportok és iskolai végzettség vonatkozásában, a lesújtó eredményekre tekintettel pedig „Értelmezési kísérletek” címmel végső soron a politikai teológia körébe vágó észrevételeket tesz: a túlvilághitet előtérbe helyezve a tényleges és a lehetséges egyházi cselekvési és (a tanítás formáját is magában foglaló) kommunikációs stratégiákról ejt szót. Az ezt követő húsz vélemény szerzői (akik között egyképpen van jogász, teológus, szociológus, pszichológus) igencsak eltérően viszonyulnak Varga Károly munkájához. A kérdések jogosságát többnyire elismerik ugyan, de a legnagyobb elismerés hangjától az óvatos kétségeken át a leplezetlen ellenérzésig színes skálája rajzolható meg az adott válaszoknak. Akármilyen álláspontra helyezkedünk is a felmerülő kérdésekben, a kötetet (a meglepetéssel is szolgáló összegző, harmadik fejezettel együtt) áttanulmányozók aligha cáfolhatják, hogy rendkívül tanulságos műről van szó, s a szellemében végzett tájékozódás és munka ténylegesen ellene hathat annak, amit Várszegi Asztrik fogalmaz meg a kötet bevezetőjében: „Pillanatnyi félelmünk és felkészületlenségünk gátol abban, hogy a máról valós képet alkossunk, ebben pedig ott van már a jövő bizonytalansága, azaz nem tudunk felkészülni a jövőre.”(A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szociológiai Intézetének kiadása, Piliscsaba, 1999) G - R
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|