|
A zarándokút végén… Nagy örömmel készülődött a Veszprémi Főegyházmegye zarándokcsoportja Rómába, a Szentév megünneplésére. Augusztus 21-én imával, énekkel indult el az autóbusz boldog, mosolygós arcokkal, várakozó szívekkel. Rómában a Szent István Ház otthonunkká vált egy pillanat alatt, ahol másnap reggel Kazányi Tivadar atya és a többi pap együtt mutatták be a szentmisét. A délelőtti, Szent Péter téri pápai kihallgatás tikkasztó forróságban történt, de a csoport boldogan énekelte kétszer is a magyar himnuszt. A forróságban eltöltött három óra nem tett jót Tivadar atyának, mert estére belázasodott, és a következő két napban, a legjobb orvosi ellátás és gondozás mellett sem ment le a láza. A hazaindulás napján úgy nyilatkozott, hogy jól van. Aggódtunk érte, az egész autóbusz azért imádkozott, hogy adjon az Úr erőt neki a hazajutáshoz. Assisiben úgy tűnt, bírja a sétát velünk a Szent Ferenc-bazilikába, ahol első utunk Szent Ferenc sírjához vezetett. Neki ajánlottuk fel csoportunkat, s kérésünk bizonyára a legjobb helyen volt. Tivadar atya a Szent Klára-bazilikába nem jött már velünk, azt mondta, ott marad Szent Ferenc közelében a hűvös templomban és imádkozik. Visszatérve döbbenten vettük tudomásul, hogy Tivadar atyát az imént vitte el a mentő, mert rosszul lett a templomban. Azonnal felvettük a kapcsolatot a kórházzal és az Assisiben lévő – magyar – ferences missziós nővérekkel, valamint a közeli Cortonában lévő magyar nővérrel, hogy viseljék gondját az atyának, és segítsék majd a hazajutásban. Valóban mellette voltak a magyar nővérek, beszélgettek vele, együtt imádkoztak, míg az atya egyszer csak elvesztette az eszméletét és már nem tért magához. Két órán belül meghalt. A csoport egész úton érte imádkozott és aggódott. De erről már csak hazaérkezésünkkor értesültünk, a magyar nővér közölte a hírt telefonon. Az egész csoport megsiratta, de vigasztalásunkra szolgált az ő imádságos, tiszta kedélyű, mindig másokért élő, áldozatos lelkülete, mely biztosan Istenhez vezető út volt, és ennek a zarándokútnak a végén Jézus várta a kapuban. Csóka Karola Veszprém
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|