Uj Ember

2000. október 1.
LVI. évf. 40. (2723.)

 
Már önmagában az, ha bíznánk, arra késztetné Istent, hogy segítségünkre jöjjön és megmentsen, mert ez a bizalom Őt dicsőíti és azt mutatja, hogy ismerjük a Nevét. (Pater Jordan)

Főoldal
Lelkiség
Öncsonkítás helyett: teljes életet!
Madarak, testvéreim
Rózsafüzér
Életige 2000 október
A hét liturgiája
Katolikus szemmel
Felelősségünk mai világunkért
Az adózók fontosnak tartják az egyház tevékenységét
A kutya példázata
Jelenpor
Az egy százalék statisztikája
Élő egyház
Esztergomi konferencia II. Szilveszter pápáról
Visszaadni a beteg méltóságát
Fejlesztés előtt a Szent Ferenc kórház
Millenniumi zarándoklat a családokért
Koronás zászló a kaposvári templomokban
Személyi változások
Élő egyház
Izrael új szentszéki nagykövete
Az első keresztény nemzet
Örmények zarándoklata
Ökumené Közép- és Kelet-Európában
Katolikus egyetem avatása Rózsahegyen
Fórum
Egy rendalapító belső élete
Világnézet és vallásosság ma – tájékozódás és értékelés
Új évezred – új értékrend?
Az ember filozófiája
A zarándokút végén…
Az Olvasó írja
Fórum
A munkaerőpiac és az isteni gondviselés
avagy egy felhívás a keresztény vállalkozókhoz
A kereszténység és az antik sportjátékok
Lengjetek zászlók, lengjetek
Fórum
Istengyalázás – tévéközvetítéssel
Egyetemi Veni sancte
Ifjúság
Őt hallgassátok!
„Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” (Mt 17,5)
Gondola
Isten hozott!
Rejtvény
Kultúra
Tíz mondat a piramisról
Kincseink
Teljes világ – miniatűrökben
Versek
Mikor a kutyák a Holdra néznek
Fórum
A lélek szótára - Egyház
Rejtvény
Mozaik

Egy kiállítás képei, versei
Angyaltrombita
Kápolnaszentelés egy budapesti iskolában
PPKE HTK DB HT
Gólyatábor
Értékmentés – értékteremtés
Papi hivatás iránt érdeklődők

.

 

A zarándokút végén…

Nagy örömmel készülődött a Veszprémi Főegyházmegye zarándokcsoportja Rómába, a Szentév megünneplésére.

Augusztus 21-én imával, énekkel indult el az autóbusz boldog, mosolygós arcokkal, várakozó szívekkel.

Rómában a Szent István Ház otthonunkká vált egy pillanat alatt, ahol másnap reggel Kazányi Tivadar atya és a többi pap együtt mutatták be a szentmisét. A délelőtti, Szent Péter téri pápai kihallgatás tikkasztó forróságban történt, de a csoport boldogan énekelte kétszer is a magyar himnuszt. A forróságban eltöltött három óra nem tett jót Tivadar atyának, mert estére belázasodott, és a következő két napban, a legjobb orvosi ellátás és gondozás mellett sem ment le a láza.

A hazaindulás napján úgy nyilatkozott, hogy jól van. Aggódtunk érte, az egész autóbusz azért imádkozott, hogy adjon az Úr erőt neki a hazajutáshoz. Assisiben úgy tűnt, bírja a sétát velünk a Szent Ferenc-bazilikába, ahol első utunk Szent Ferenc sírjához vezetett. Neki ajánlottuk fel csoportunkat, s kérésünk bizonyára a legjobb helyen volt. Tivadar atya a Szent Klára-bazilikába nem jött már velünk, azt mondta, ott marad Szent Ferenc közelében a hűvös templomban és imádkozik.

Visszatérve döbbenten vettük tudomásul, hogy Tivadar atyát az imént vitte el a mentő, mert rosszul lett a templomban. Azonnal felvettük a kapcsolatot a kórházzal és az Assisiben lévő – magyar – ferences missziós nővérekkel, valamint a közeli Cortonában lévő magyar nővérrel, hogy viseljék gondját az atyának, és segítsék majd a hazajutásban. Valóban mellette voltak a magyar nővérek, beszélgettek vele, együtt imádkoztak, míg az atya egyszer csak elvesztette az eszméletét és már nem tért magához. Két órán belül meghalt. A csoport egész úton érte imádkozott és aggódott. De erről már csak hazaérkezésünkkor értesültünk, a magyar nővér közölte a hírt telefonon.

Az egész csoport megsiratta, de vigasztalásunkra szolgált az ő imádságos, tiszta kedélyű, mindig másokért élő, áldozatos lelkülete, mely biztosan Istenhez vezető út volt, és ennek a zarándokútnak a végén Jézus várta a kapuban.

Csóka Karola

Veszprém

 

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu