|
|
Adománnyá lenni mások számára A ferences generális Magyarországon Az egyház egyik legnépesebb szerzetesrendjének, a ferenceseknek legfőbb rendi elöljárója, Giacomo Bini szeptember 20 és 24 között hazánkba látogatott. Ismerkedett a mariánus és a kapisztránus provincia életével, intézményeivel, találkozott Paskai László bíboros prímással. Meglátogatta a rend esztergomi és szentendrei iskoláját, valamint a szegedi növendékházat és a szécsényi noviciátust. Budán, a pasaréti templomban ünnepélyes szentmise keretében a jelenlétében tette le örök fogadalmát két fiatal rendtag.
A ferences rend nyolcszáz éves múltra tekint vissza, de ma sem öregebb, mint történelme folyamán bármikor. Szent Ferenc „életművén” mintha nem fogna az idő. Szent Ferenc fiai a világ 107 országban vannak jelen, 130 provinciában és kusztódiában. A rendtagok száma 16 500. A ferencesek közül ma is a legtöbben az olaszok vannak – mintegy 3500-an –, de sok hivatás van Latin-Amerikában, különösen Mexikóban, sokan lépnek be a rendbe Lengyelországban, Horvátországban, Szlovákiában és Ukrajnában is. Ázsiában pedig Koreában és Vietnamban. A magyar viszonyokhoz képest a ferencesek szintén az élen járnak, ha „eredményeik” világviszonylatban nem is kiemelkedőek.
A ferencesek, hivatalos nevükön a Kisebb Testvérek Rendjének (OFM) legfőbb elöljáróját miniszter generálisnak nevezik. Három éve az olasz Giacomo Bini tölti be ezt a tisztséget. Szent Ferenc óta ő rend 119. legfőbb elöljárója. A generálist hat évre választják, és egyszer lehet újraválasztani. A jelenlegi generális olasz, Ancona tartományból származik, 62 esztendős. Másfél évtizedig Afrikában volt misszionárius, 1991-97. között kenyai provinciális. Az Úr tervét hajtják végre A pasaréti ferenceseknél, az örök fogadalmukat letevő Dénes és Piusz testvérekhez, a rendtagokhoz és a nagy számú hívő közösséghez szólva a generális Szent Ferencet idézve válaszolt arra a kérdésre, miért követik oly sokan ma is Szent Ferencet. „Amikor az Úr a földre tekint, nem talál nálam egyszerűbb és szegényebb embert, épp ezért árad akkora kegyelem körülöttem...“ Minket, ferenceseket az Úr megragadott az ő követésére – folytatta a ferences generális –, ezért ígérjük meg egész életünkre az engedelmességet, a tulajdontalanságot és a tisztaságot. A két örökfogadalmas ezen a napon az engedelmességre tesz fogadalmat. Nem dédelgetnek saját terveket, hanem az Úr tervét hajtják végre. Máriával mondják: Legyen meg a te akaratod. Hogy mit fognak tenni holnap, nem tudják pontosan. Szabadságuk az engedelmesség, gazdagságuk a közösség. S életük így válik adománnyá mások számára. Társai az embereknek - A magyarországi ferencesek a szabaddá válást követő évtized alatt nagy erőt és elhatározást tanúsítottak a ferences karizma elérésére - mondta látogatása befejeztével az Új Ember kérdésére a legfőbb rendi elöljáró. - A sok szenvedés után most folyik az újraépítkezés, ami egyszerre jelenti a belső és a külső építkezést. A másik fontos dolog, hogy a társadalomban lezajlott nagy változások során a ferencesek társaik tudjanak lenni az embereknek, hogy megismerjék vágyaikat, gondolkodásmódjukat, és így közérthetően hirdethessék az evangéliumot, első sorban a fiatalok körében. Mindkét – a Szűz Máriáról illetve Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett – magyarországi provinciának két arca van: az idősek, akik helytálltak a nehéz időkben, és a fiatalok, akik már a kommunizmus után léptek be a rendbe. Az idősebbek tapasztalataira és fiatalok lendületére egyaránt szüksége van a ferencesek családjának éppúgy, mint minden más családnak. Mindkét provincia evangelizáló munkájának megvannak a maga sajátosságai: a kapisztránusok iskolákat, kollégiumokat vezetnek, a mariánusok többnyire a plébániai lelkipásztorkodásban tevékenyek. „A legfontosabb, hogy ferencesek maradjunk – mondotta rendtársainak Bini – hogy a hivatásunkat mindig testvérként, családként éljük meg.” A globalizáció megöli a személyt A ferences szerzetesre nézve legnagyobb veszély – Giaccomo Bini szerint – az individualizmus kísértése, az önmegvalósítás, az, hogy „egyedül is meg tudjuk tenni”, hogy tulajdonosai akarunk lenni saját tetteinknek, és nem az evangélium szolgálatának vagyunk mi magunk a tulajdona. Szent Ferenc ugyanolyan aktuális, mint saját korában, nem hívő történészek is elismerik: a ferences modell a III. évezredé. Az ember legjobbját mutatja, azt, ami belül van. Legmagasztosabb álmainkat képviseli. Szent Ferenc szabad ember volt. A ferencesek elutasítják a korunkra jellemző globalizációt, mert az megöli a személyt. Ugyanakkor Ferenc egyetemes ember volt, és a ferencesek egyetemes rendi közösség, de megbecsülik az egyént, a helyi kultúrákat – ez a ferences globalizáció. Egy másik titka Szent Ferencnek, hogy sikerült a maga egyszerűségben továbbítania az evangélium üzenetét. A ferences tapasztalat arra tanít, hogy minden korban, és minden kultúrában lehetséges szabadon, nagylelkűséggel és örömmel élni az evangéliumot. Testvériesebb, szolidárisabb világért A ferences eszmény lényeges eleme a szegénység, ami szolidaritásban élhető meg. Ferenc mindent odaadott, és mindent megosztott. Ha felhalmozunk, ha nem osztjuk meg kincseinket, adományainkat, terméketlenek vagyunk. A ferencesek testvériesebb, szolidárisabb világért fáradoznak. Mindig és mindenhol azt teszik, amire szükség van. Egyetemen tanítva, lelkipásztori munkában vagy leprás betegeket ápolva egyaránt. Nagyon fontos a missziós lelkület a rend életében. A ferencesek már Szent Ferenc korában kiléptek Itáliából, maga Ferenc is eljutott a Szentföldre és Egyiptomba. Ma kínai ferences misszionáriusok dolgoznak Marokkóban és afrikaiak Európa több országában. A rend bízik abban, hogy a magyar ferencesek is megerősödnek annyira, hogy ötven év kényszerű szünet után előbb-utóbb ismét küldhetnek rendtársakat a missziókba. Közösségben otthon mindenhol Hol van otthon egy ferences, és a jelenlegi legfőbb rendi elöljáró vajon otthon érezte-e magát Afrikában? Igen, otthon érezte magát. „Ha az ember a ferences karizmát éli és közel van a helybeliekhez, ha megtanulja az ő nyelvüket, akkor mindig szeretettel fogadják. S ez kell ahhoz, hogy otthon érezzük magunkat bárhol a világon“ - válaszolta Giacomo Bini az Új Ember kérdésére. Ma mindenhol a világon nagy igény van a lelkiségre. A kolostoraiknak itt Magyarországon is - ahogy az már Nyugat-Európában általánosnak mondható gyakorlat - befogadó házaknak kell lenniük, ahol megoszthatjuk kincseiket a magányosokkal, a keresőkkel, a családokkal. „A volt kommunista országokban értékhiány van – mondotta Giacomo Bini. – Szent Ferenc fiainak vetnünk kell az evangélium magvait. Ha közel vagyunk az emberekhez, és hallgatunk rájuk, odafigyelünk gondjaikra, megtaláljuk az utat a lelkekhez.” Szerdahelyi Csongor
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
