|
|
Ahol bűn a kétnyelvűség... Multikulturális egyetem - a mai Romániában Lassan nemzetközi botránnyá dagad a kolozsvári Babes¸-Bolyai Tudományegyetemen történt táblacsata: két magyar oktatót elbocsátottak az egyetemről, miután egyikük - Hantz Péter fizikus - magyar nyelvű feliratokat helyezett el a felsőoktatási intézmény épületeiben. Nem mellékes, hogy magyar feliratok elhelyezéséről az egyetemi szenátus egy évvel ezelőtt hozott határozatot, amelyet azóta sem ültetett gyakorlatba senki. A táblácskákat Hantz Péter román megfelelőik alá helyezte el, így a "Fumatul interzis" felirat alá immár a "Dohányozni tilos" is felkerült, az elmaradhatatlan, pirossal áthúzott cigarettát ábrázoló képpel együtt. Egyes feliratokat tíz percen belül leszedtek, másokat csak néhány óra múlva fedeztek fel az egyetemi őrszemek, hogy lerángassák és megtapossák azokat. Mindez pedig ugyanaznap történt, amikor az egyetem saját multikulturalitását hangoztatta egy brüsszeli konferencián. A magyar feliratok ügye viszont azon nyomban a média érdeklődésének homlokterébe került. A romániai tévéhíradók vezető hírben számoltak be az akcióról - egyik így, másik úgy tálalva az eseményeket. Néhány nap múlva az egyetem rektori hivatala, amely addig megelégedett az események bírálatával, döntő lépésre szánta el magát, és elbocsátotta a két magyar oktatót, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnökeit. Az elbocsátási határozattervezetet a szenátus döntő többséggel megszavazta - ellene csupán a jelenlevők mintegy tíz százaléka voksolt. Különös, hogy magyar oktatók is szavaztak a kizárás mellett, miközben a románok között is akadtak olyanok, akik ellene szavaztak a rektor javaslatának. Mindez persze nem változtat a helyzeten. Az egyre erősödő román nacionalizmusra nemcsak az egyetemi eset szolgáltat jó példát. December elsején, Románia nemzeti ünnepén a román képviselőházban Garda Dezső képviselő arra figyelmeztette a honatyákat: nyolcvannyolc éve nem tartják be a Gyulafehérvári Nemzetgyűlésen a kisebbségek védelmére hozott határozatokat. Az ünnepinek várt felszólalást hangos bekiabálások zavarták meg, a képviselőnek végül nem is engedték meg, hogy befejezze beszédét. Amikor pedig a magyar politikus arról beszélt, hogy közösen szeretnénk megemlékezni a román néppel az 1918-ban történt történelmi eseményről, de cserében elvárjuk, hogy teljesítsék akkori ígéreteiket - többek közt az autonómia biztosítását - a padsorokból szinte egy emberként hangzott fel a kiáltás: soha! A román politikában nem először történik meg, hogy a törvényerőre emelt leírt betűnek is fittyet hánynak, az adott szó pedig a széllel együtt vész semmivé. Hiszen írásban vállalták a kolozsvári egyetemen a többnyelvűség biztosítását, ugyanúgy, ahogy írásban vállalták a kisebbségi jogok általános védelmét nyolcvannyolc éve Gyulafehérváron. Mindezt pedig nemhogy biztosítanák, de aki emlékeztetni, netán cselekedni próbál a vállalt ígéretek szellemében, arra kemény retorzió vár. Tenni pedig annyit lehet, amennyit az egyetem szenátusának három magyar tagja - köztük két rektorhelyettes is - tett: a tisztségről való lemondással jelezni azt, hogy a jogokról viszont nem mondhatunk le. Sem most, sem nyolcvannyolc év múlva. Lukács János Kolozsvár
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|