|
|
Ahol a művészeti képzés is fontos Látogatás az óbudai szalézi iskolában A tizenegy éve működő Óbudai Szent Péter és Pál Szalézi Általános Iskola alapvetően művészeti irányultságú intézmény. A szokásos közismereti tárgyak mellett minden tanuló valamilyen művészeti képzésre is jelentkezik: választhat emelt szintű ének-, hangszeroktatást, külön rajzot, drámajátékot, néptáncot, felsőben fotó- videó-képszerkesztést... (E tárgyak oktatását különóra keretében az Aelia Sabina Alapfokú Művészetoktatási Iskola biztosítja.) A tanév folyamán színházba és operaelőadásokra viszik a diákokat. Az óbudai iskola az említettek mellett sportköri foglalkozásokra, és az ország különböző területein természetjárásra is lehetőséget ad, nyáron pedig művészeti táborokat szerveznek - a kerületi művészeti iskolával közösen - a Balaton partján. Kenessey László, az iskola igazgatója elmondta: feladatuk, hogy az iskolaévek alatt feltárják a gyerekekben rejlő humán- illetve reáltehetséget, vagy - a szélesebb érdeklődésűeknél - egyszerre mindkettőt. Jó beiskolázási adatokkal büszkélkedhetnek, diákjaik zömmel egyházi középiskolában tanulnak tovább, de képzőművészeti-, illetve zenei középiskolákba is mennek a fiatalok. Ezzel együtt a Péter-Pál nem számít "elit iskolának", a gyerekek több mint hatvan százaléka részesül valamilyen támogatásban. Az iskola pedagógusainak célja, hogy értékes, jól hasznosítható tudással rendelkező új generációt neveljenek. Olyan fiatalokat, akik képesek különbséget tenni igaz és hamis, értékes és értéktelen között, akik reális véleményt alkotnak az őket körülvevő világról, tudnak és mernek gondolkodni. A gyerekeket szeretettel tanítják-nevelik, s ezt a legtöbb szülő értékeli, jóllehet vannak olyanok is, akiknek ez kevés, mert mindent az iskolától várnának. E "félreértés" tisztázása pedig nem megy mindig könnyen. Az iskola anyagi helyzete hasonló a többi egyházi intézményhez: ők sem kapják meg a jog által garantált mértékű állami támogatást. - Azok a pedagógusok akik ezt a munkát pusztán szakmának tekintették, már nagyrészt elmentek - mondja Kenessey László. - Akinek hivatása van, ha kora és ereje engedi, tovább dolgozik. Az iskolán kívüli programok szervezése, a kirándulás, színházlátogatás a tanár számára nagy lehetőség a nevelésre, az emberi, művészi, hitbeli példaadásra, ami nem mérhető "óraszámban". Az ilyen feladatokat vállaló kollégáknak küldetése van, s ez még a hivatásnál is többet jelent. Sok ilyen emberre lesz, lenne szükség még mind az egyházi, mind az állami oktatásban. Az igazgató a "béke ott van, ahol rend uralkodik" elv jegyében bízik abban, hogy az oktatásirányítás jóvoltából nem kell egy-két évente átdolgozni, átszerkeszteni, oktalanul megváltoztatni a szabályzatokat, s így lesz ereje a pedagógusoknak - magukat is továbbképezve - még többet nyújtani a jövő generációjának. -p.-
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|